Tisztelet a grófnak: az életúttól igazolt hazafiság örök életű

Gróf Apponyi Albert a dualizmus és a Horthy-korszak Európa-színvonalú és -ismertségű politikusa volt. Életútját a történeti irodalomban alaposan feldolgozták, méltó a tiszteletre, az utókor megbecsülésére.

Már a kortársai is elismerték nagyságát és kiemelkedő politikai képességeit.

Magyarországi egyetemek, tudósok, politikai csoportok 1911–1932 között ötször jelölték Nobel-díjra, de jelölésük eredménytelen maradt.

A kortársak a „legnagyobb élő magyar” névvel illették. A 75. születésnapja és közéleti szerepvállalása megkezdésének 50. évfordulója alkalmából díszpolgárává választotta számos magyarországi város és több kisebb település. Ebben a sorban ott találhatjuk Kemecse nevét is.

Elismerő méltatás

– Krasznay Péter 1848–49-es honvéd hadnagy, későbbi jeles főszolgabíró emlékiratai két kötetben is megjelentek. Az első az 1830–1861, a második az 1861–1916 közötti időszak kiemelkedő forrása, felbecsülhetetlen helytörténeti, kultúrtörténeti érték.

A második kötetben 1904 és 1914 között rendszeresen, elismerő méltatással ír a korszak eseményeiről, valamint gróf Apponyi Albert személyéről – elevenítette fel a múltat lapunknak Lucza János címzetes iskolaigazgató, a település lelkes helytörténésze és díszpolgára.

– Itt, Kemecsén is elevenen élt személyisége, munkássága, különös tekintettel politikai és miniszteri tevékenységével kapcsolatban. Csupán példaként hadd említsem: Krasznay Péter az 1904. december 13-án az újra megnyílt országgyűlés eseményei között koalícióra lépett ellenzéki pártokról is ír, s az események felidézésekor elismerően szól Apponyi Albert tevékenységéről. Krasznay Péter sógora, Borbély Gáspár ’48-as honvéd hadnagy volt a választókerület Független(ségi) Párt-elnöke.

Közismert történelmi tény, hogy száz éve mondta el gróf Apponyi Albert a trianoni védőbeszédét Párizsban.

1920. január 7-én a békeküldöttség élén érkezett a francia fővárosba, majd január 16-án mondhatta el békeexpozéját.

Az első világháborút lezáró trianoni diktátum feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919–20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot.

Dokumentumok és térképek segítségével mutatta be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – teljesen hatástalanul – folytatta Lucza János.

A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amelynek a tagjai azokat elolvasva lemondtak.

A diktátumot ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én írta alá a Nagy-Trianon-kastélyban. A tiltakozás gesztusaként Benárd ezt állva tette meg.

Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, a hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.

Egyhangú lelkesedéssel

– Kemecse község közgyűlése úgy döntött 1921-ben, hogy díszpolgárrá választják gróf Apponyi Albertet. A közgyűlési jegyzőkönyv szerint a községi főjegyző jelentette be az ülésen, hogy Apponyi Albert gróf 75. születésnapja alkalmából és 50 éves közérdekű munkássága elismeréséül az e célra alakult bizottság országos Apponyi-ünnepet rendez.

Ezzel kapcsolatban indítványozta, hogy a kemecsei közgyűlés Apponyi Albert grófot nagy és nemes közéleti munkájának megfelelő elismerésben részesítse

– folytatta Lucza János.

– Mint a jegyzőkönyvben olvasható, ,,...vele szemben másként, szebb külső formában meg nem nyilvánítható, minthogy Őt Kemecse község mindig hazafiasan érző, s a közelmúlt jelenlegi nehéz időkben és szeretett Hazánk jobb sorsa és ennek első feltételeként annak egységéért aggódó képviselő-testülete hazánk e nagy és dicső fiát a község díszpolgárává választja”.

Az indítványt örömmel fogadták a képviselők, s egyhangú lelkesedéssel és felkiáltással díszpolgárrá választották méltó és hálás elismeréséül annak, hogy milyen nagy munkát végzett a porba döntött Magyarország újraépítéséért – ismertette a jegyzőkönyvben leírtakat Lucza János, s még hozzátette: – Gróf Apponyi Albert példája bizonyítja, hogy az életúttól igazolt hazafiság örök életű.

MML