Szupercella: a természet ökle

Nem szeretjük a viharokat! Különösen mostanság, amikor fákat csavarnak ki, lakóépületeket tesznek tönkre, villámáradást okoznak, és mindezzel akár emberéletet is veszélyeztetnek. Ugyanakkor egyre gyakrabban kell szembenéznünk velük, megtanulva olyan kifejezéseket is, mint a mezociklon, szélnyírás vagy szupercella.

Szupercella a határon

Az elmúlt napokban az ország több pontján is lecsapott egy-egy tekintélyes fergeteg, legutóbb Paróczai Attila, a MetKép főszerkesztő-helyettese figyelmeztette lapunkat egy térségünket érintő komoly viharra. Egy szupercella csinált nem kis felfordulást, komoly riadalmat okozva a magyar–ukrán határ mentén, majd nagy dérrel-dúrral Csehország irányába elhagyta hazánkat.

A szakemberek szerint HP típusú szupercella volt, ami annyit tesz, hogy a hát­oldali leáramlásban sok csapadékot terített szerteszét. S belőle mezociklonális tuba (felhőtölcsér, légörvény), de akár tornádó is kialakulhatott volna.

Ha emlékeink nem csalnak, 20–30 évvel ezelőtt még az elnevezésről sem nagyon hallottuk, de dr. Tömöri Mihály, a Nyíregyházi Egyetem tanára – akit felkértünk egy kis vihar-idegenvezetésre – gyorsan leszögezte, hogy szupercellává erősödő viharok alighanem régen is voltak. – Csak akkor még nem volt internet, nem volt mindenki kezében okostelefon, hogy egy ilyen jelenségnek azonnal hírre menjen – tette hozzá a Turizmus és Földrajztudományi Intézet főiskolai docense.

– Ma pedig már a zivatarok szezonjában, május végén, június elején valóban nem tekinthetők ritka jelenségnek. A becslések azt mutatják, hogy Magyarországon évente több tucat kisebb-nagyobb zivatar lecsaphat, számuk akár a félszázat is meghaladhatja.

Tornádót – olyan felhőtölcsér, amely földet ér – már az idén is észleltek hazánkban.

– Ezzel együtt nem állítanám, hogy a számuk évről évre folyamatosan növekszik, hiszen nem kutatjuk a jelenséget még olyan régen, hogy ezt egyértelműen kijelenthessük – oszlatta el a félreértéseket a főiskolai docens.

– Nem tartozunk a klasszikus, tornádó sújtotta övezetek körébe, amilyen tipikusan Észak-Amerika, illetve részben Kanada és Mexikó. Ezekben az övezetekben a hatalmas kiterjedésű prérit nem szakítják meg kelet–nyugat irányú hegyvonulatok, amelyek meggátolhatnák, hogy a hideg, sarkvidéki eredetű légtömegek délebbre eső szélességi fokokra is eljussanak, és az eltérő hőmérsékletű légtömegek összecsaphassanak, tornádókat hozva létre. Európa és benne Magyarország domborzata sokkal tagoltabb, így aligha várható, hogy idővel a mi vidékeink is tornádó járta földekké válnának, de ahogy a korábbi példák is mutatják, a megjelenésük mégsem zárható ki.

Ugyanígy tény az is, hogy a klímaváltozással, vagyis az átlaghőmérséklet-emelkedéssel a megnövekedett légköri energiák hevesebb viharok kialakulását eredményezhetik

– ismertette dr. Tömöri Mihály, és mindjárt el is magyarázta, miről lehet egy szupercellát felsimerni.

Erről ismerszik meg

– Ha gyorsan közeledő, sötét felhőfalat látunk, amelyet heves mennydörgés és villámtevékenység is kísér, kezdhetünk gyanakodni. A szupercellák rendszerint nagyon erős széllel érkeznek, a légmozgás sebessége akár az óránkénti 120 kilométert is meghaladhatja. Nem ritka, hogy a felhőzet lencseformába tekeredik, amelynek a felfelé irányú örvénylése is jól megfigyelhető. És a vihar annál pusztítóbb, minél hízottabb, akár teniszlabdánál is nagyobb jéggel érkezik, vagy villámárvizeket produkál. Az utóbbi a múlt vasárnapon Tótvázsonyban sajnos emberéletet is követelt.

Mifelénk leginkább a jégveréstől rettegnek az emberek, és sajnos el kell mondani, hogy a néhány éve nálunk is bevezetett jégkármentesítő rendszerek egy komoly szupercellával szemben kevésbé hatékonyak.

– Használatuk persze mindenképpen célszerű, mert ha jégképző ezüst-jodidot párologtatunk szét velük a felhőzetben, a vihar szállította vízmennyiség több jégmagon oszlik meg. Az ilyen jég pedig jobb esetben már elolvad, mielőtt földet érne, vagy nagyon apró szeművé válik – hallhattuk.

Meglepetéseket tartogat

Azért a beszélgetés végén dr. Tömöri Mihály is nyomatékosította, hogy a zivatarok igen veszélyes időjárási jelenségek, amelyeket kellő tisztelettel kell kezelnünk. Mindig legyünk nagyon óvatosak egy vihar közeledtén, és vegyük komolyan, ha a meteorológiai állomások kiadják a vörös riasztást.

– Ugyan az éghajlatról mindig azt tartottuk, hogy viszonylagosan állandó, néhány ­évtizeden belül alig változik, de azért a földtörténet során számos alkalommal arcu­latot váltott már. Képes új ­jelenségeket előidézni, ­olykor a meglévőket gyengíteni, illetve felerősíteni. Éppen ezért soha nem tudhatjuk, milyen meglepetést tartogat.

MJ