Krisztus – hallótávon belül

Tamás apostol az első húsvétkor a világ legnagyobb csodáját mulasztja el. Ő nemcsak elkésik, hanem lekésik mindenről és kimarad a csodából. A többi tíz tanítvány már boldogan mondta: „Feltámadt – láttuk az Urat!” Tamás azonban ebből kimaradt, és zavartan mondta: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalába, nem hiszem…” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,25. 29)

Csodaváró korunk számára tanulságos eset a Tamásé. Bár a csodából kimaradt, mert nem volt ott a többi tanítvány között, de a feltámadott Krisztus szaván fogja Tamást. Elképzelhetetlenül vékony falú hajlék a Teremtettség, ami körülvesz bennünket. Megeshet velünk is az, ami Tamással. Miközben bosszúsan, fennhéjázva, zavarunkat palástoló gőggel beszélünk – „ha nem látom a kezén a szegek helyét, akkor nem hiszem” –, azt nemcsak a közvetlen környezete hallja, hanem az Úr is szóról szóra megérti. Nem földi lehallgatás, hanem mennyei meghallgatás történik. A Krisztus-csodából eddig kimaradtak reménye a Feltámadott hallótávon belülisége. Egyetlen kor embere sincs rosszabb helyzetben, mint amaz első. A Krisztus-felismerés esélyében és esélytelenségében osztozik minden nemzedék.

Az evangéliumokban feljegyzett vélemények, „vakságok”, elvétett találkozások és értetlenkedések Jézus kortársai részéről és a gyarló tizenkettőtől – ebből a szempontból – több mint tanulságosak. Hála Istennek, nem Tamás szavain és érintésén múlnak a dolgok, hanem azon, hogy Tamást megszólítja a feltámadott Jézus, és megérinti Tamás lelkének sebhelyeit. A szó és a lehetőség csodája érintette meg őt, amellyel Jézus éppé tette Tamás hitét. A hit még a látást is pótolhatja! Jézus éppé akarja tenni a mi hitünket is, és azoknak a hitét is, akik alkalmat­lanoknak tűnnek, akik őt eddig visszautasították. Ő él, alkalmasnak lát az Ő követésére. Ő nem utasít vissza, akarja, hogy mienk legyen Tamás hitvalló szava és vele együtt Jézus boldogmondásának valósága: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Áldásokban gazdag ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!