Eddig sem volt könnyű élete a kéki családnak

– A ház mögötti kertünk – mutatja a kéki édesanya, Horváth Anita – szántásra vár, hogy aztán ültethessünk bele kukoricát, krumplit, zöldségeket, hiszen amit megtermelünk, azt nem kell megvenni. Csakhogy napszám híján nincs miből kifizetni a munkadíjat, ha egyáltalán akad rá vállalkozó most, a tömeges megbetegedésekkel fenyegető vírusveszély idején. Sajnos emiatt a beígért palántázás, paprikaszedés és gyümölcsszüret is meghiúsulhat, pedig milyen jól jönnének ezek a forintok!

– A házra ráférne egy belső festés, nyílászárócsere, az öreg háztartási gépek sem bírják már sokáig. Egy kedves, idős házaspár tavaly azt ígérte, nekünk ajándékozzák a pincéjükben porosodó konyhai eszközöket (tányér, pohár, edénykészlet, evőeszközök stb.), az unokájuk régi kerékpárját és számítógépét is elhozzák, de hiába vártuk őket, a sors közbeszólt – mondta Anita.

Büszke a gyermekeire

Az ajtónál ekkor felbukkant a kis Ronaldó, háta mögött pedig az éppen otthon lévő testvérei, a 12 éves Kíra és nővére, Vanessza.

– Minden rosszban van valami jó: a járványhelyzet miatt elnapolták a konduktív és gyógytornakezeléseket a kórházban, fejlesztő foglalkozásokra sem vihetem Ronit a Csodavárba, a lányok viszont távoktatásban tanulnak idehaza, így felváltva tudunk figyelni a kisfiúra.

Büszke vagyok rájuk, mert nemcsak a „suliban” szorgalmasak, de segítenek a főzésben, takarításban és a ház körüli teendőkben is.

A 17 éves lányom, Mercédesz munkát keres, hogy könnyítsen a család terhein. Megértem a döntését, de jobban örülnék, ha még visszaülne az iskolapadba, szakmát tanulna, leérettségizne, mert csak így érvényesülhet később az életben – jegyezte meg az édesanya.

Hiányzik a közösség

– Mielőtt megérkeztél, nyelvtant tanultam, nemsokára az irodalomleckét fogja kikérdezni tőlem anya – mesélte lelkesen a demecseri általános iskola 6. a osztályába járó Kíra, majd kitartó faggatózásomnak engedve azt is elárulta: kedvenc tantárgyai a matematika, a rajz és az ének-zene; megbarátkozott a kényszer szülte új oktatási formával, díjazza a tesitanár, Tibi bácsi sporttotóit is, de hiányoznak a megszokott, személyes tanári magyarázatok, a megkaparintható kis ötösök, a sok közös munka és móka a lány osztálytársakkal.

Legfontosabb az egészség

Kérdésemre, hogyan telt az idei húsvét, Merci felelt.

– Minden évben közösen, vidáman, szerény vendéglátással szoktuk várni a hozzánk betérő ismerősöket, ­rokonokat. A hírekben hallott jó tanácsokat megfogadva, s a „Maradj otthon!”-parancsnak eleget téve, sokakhoz ha­sonlóan viszont most mi is úgy döntöttünk, hogy az egészségünk védelme mindennél fontosabb, majd találkozunk és beszélgetünk akkor, ha már elmúlt a járványveszély.

A megterített asztalon azért így is helyet kapott néhány ünnepi finomság, így például a régi családi recept szerint elkészített sárgatúró, édesanyánk jóvoltából.

– Nagyon hálásak vagyunk neki, amiért igyekszik minden tőle telhetőt megadni nekünk az év minden napján, jótevők nélkül azonban, főleg a jelenlegi helyzetben, attól félek, nem fogunk tudni ötről a hatra jutni, sőt…

Palicz István