Munka a járvány alatt: mit mond a jog?

– Önmagában az a körülmény, hogy járvány van, nem lehet a felmondás jogszerű indoka. De ha a járvánnyal összefüggésben a munkáltató gazdaságilag olyan helyzetbe kerül, amely alapján nem tudja fenntartani a munkaviszonyt, a működésével összefüggő okra hivatkozva élhet felmondással – mondta lapunknak dr. Kovács Tamás Miklós.

– Azt, aki azért nem megy be dolgozni, mert fél a fertőzéstől, elbocsáthatják, hiszen aki nem keresőképtelen, nincs szabadságon, sem hatósági karanténban, az munkaképes. A lehetőségek és következmények közötti különbségtétel alapja ez esetben az, hogy a munkáltató a munkavállaló ezen magatartásához hozzájárul-e.

Ha a munkavállaló feladatai otthonról is elvégezhetők, engedélyezhető az otthoni munkavégzés.

Megjegyzem, hogy a home office a munkavállaló számára is a legjobb megoldás, mivel rendes munkabér jár erre az időszakra.

– Jogilag az egy másik helyzet, ha a munkavállaló azért nem megy be dolgozni, mert a munkáltató egyáltalán nem teszi meg a szükséges óvintézkedéseket – emiatt senkit nem lehet azonnali hatállyal kirúgni. Általános szabály, hogy a munkáltatónak biztosítania kell a biztonságos munkavégzés feltételeit.

Jelen helyzetben a legfontosabb munkáltatói teendők közé tartozik a munkavállalók naprakész tájékoztatása, illetve a biztonságos munkakörnyezet fenntartása.

Eltérő feltételek

– A fertőzés elkerülésének feltételei szinte minden munkahely esetében eltérnek, hiszen nem mindegy, hogy egy olyan irodáról van szó, ahol ketten dolgoznak, vagy olyan üzemről, ahol kétszázan. Azt, hogy az adott munkahely eleget tesz-e ezen kötelezettségeinek, szintén csak egyedileg lehetne megvizsgálni.

Ha tehát nem biztosítottak az egészséges munkavégzés feltételei, a dolgozó és munkáltató közösen dönthet úgy, hogy a munkavállaló időlegesen nem megy be a munkahelyére, de ekkor is rendelkezésre kell állnia – mondja dr. Kovács Tamás Miklós, aki azon szülők helyzetéről is beszélt, akiknek az otthon maradt gyerekeikre kell vigyázniuk.

– A munkáltató nem köteles engedélyezni, hogy önmagában e körülmény miatt a munkavállaló ne jelenjen meg a munkahelyén. Ekkor megoldás lehet a munkaszerződés határozott időre, azaz a veszélyhelyzet megszűnéséig tartó módosítása, a megállapodás az otthoni munkavégzésben, a fizetett vagy éppen a fizetés nélküli szabadságban.

Önmagában tehát az a körülmény, hogy otthon kell maradni a gyerekkel, sem betegszabadságra, sem pedig táppénzre nem jogosít, hiszen ez esetben nem áll fenn a keresőképtelenség. Ha valakinek már nincs szabadsága, és megengedik, hogy otthon legyen a gyerekeivel, de olyan jellegű a munkája, hogy nem tudja otthonról ellátni, az igazolt távollétnek minősül, így erre az időszakra nem jár munkabér, hacsak a felek eltérő módon nem állapodnak meg.

Elháríthatatlan külső ok

Mi a helyzet azokkal, akik azért nem tudnak dolgozni, mert bezárták a munka­helyüket, és távmunkát sem tudnak végezni? – Ez esetben állásidőről beszélünk, ekkor a munkavállalónak az alapbér és a bérpótlékok is járnak.

De ha a munkáltató bizonyítani tudja, hogy a termeléshez, működéshez szükséges alapanyagok, termékek egy koronavírus-járvánnyal érintett területről például a határzár miatt nem érkeznek meg, az olyan elháríthatatlan külső oknak minősülhet, ami miatt a munkáltató mentesülhet a fenti fizetési kötelezettségei alól.

Ha valakit házi karanténba helyeznek, az kereső­képtelenséget jelent, azaz igazolt távollétnek minősül, erre az időszakra a munkavállalónak táppénz jár – mondta el lapunknak dr. Kovács Tamás Miklós, akitől megtudtuk: a járványügyi intézkedés nem tiltja a felmondást.

SZA