Győztes csata kevés véráldozattal

Az 1848–49-es szabadságharc egyik dicső csatája volt az 1848. szeptember 29-ei pákozdi csata, amelyben Karl Roth ­vezérőrnagy Dráván átkelt kilencezres seregével nézett szembe a magyarok 17 500 fős tábora. A horvát betörés indítja el a szabadcsapatok toborzását, amelyben Kossuth Lajos ér el komoly eredményeket gyújtó beszédeivel. A császári és királyi katonai vezetők Móga János altábornaggyal, a sereg vezérével együtt a visszavonulást fontolgatják, de az időközben felálló haditanács a helytállás mellett dönt.

A magyarok jobbszárnya Pákozdtól északra, középhada Pákozd–Sukoró között, a balszárny pedig a Velencei-tónál várja az ellent, Görgei a Csepel-szigetnél védi a Dunát.

Megszegett tűzszünet

Jellasics reggel támad, a magyarokat a Velencei-tó mocsarai közé szeretné szorítani. Hatalmas tüzérségi párbaj kezdődik, majd a horvátok bekerítésekkel próbálkoznak, de hiába. Jellasics hadközepe sem bír a magyar lövegekkel, ezért 15 órára kénytelenek visszavonulni. Egyik oldalon se nagy a veszteség. Néhány halott, pár tucat sebesült. Jellasics három nap fegyverszünetet kér Mógától, de megszegve azt, kisompolyog az országból, meglepve ezzel a szeptember 21-én Drávasztáránál magyar földre lépő Roth és Philippovich tábornokok hadait. A visszavonulással elkéső két seregtestet Görgei és Perczel Mór veszi üldözőbe, végül a horvátok Ozoránál kénytelenek letenni a fegyvert.

MJ