Különleges találkozó a Kölcsey–Kende-kastélyban

Egy családi találkozó nem mindennapi esemény, hiszen távolra került rokonok látják viszont egymást, sok családtag pedig akkor találkozik először a családfa oldalágain található ifjabb leszármazottakkal.

A közelmúltban a cégénydányádi kastély adott otthont az I. Nemzetközi Kölcsei Kende Családi Találkozónak, amelyről Cséti Nándor – Cséti Imre és Kölcsei Kende Ágnes első gyermeke – tájékoztatta lapunkat.

Segítették a rendezvényt

A Kölcsey–Kende-kastélyban, avagy a báró Kende-kúriában közel ötven családtag találkozott január végén. A különleges találkozó ötletgazdája és szervezője Cséti Imre, a már eltávozott Kölcsei Kende Ágnes férje volt. A családi találkozó ötletét és megvalósítását támogatta a cégénydányádi önkormányzat, valamint Kelemen Róbert, a község polgármestere.

Természetesen a történelmi környezet hangulatát megteremtő kastély tulajdonosa és kezelője, a házigazda Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a hozzá tartozó Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Táj­egység vezetője, Habarics Béla is minden segítséget megadott a nemesi előnévvel is rendelkező család tagjainak találkozásához.

Dicsfény a reformkorban

A családi találkozót a Kölcsey Társaság tagjainak előadása is színesítette. Nem véletlen a kapcsolat a Kölcsey Társasággal, hiszen nemzeti imánk szerzője, a teljes nevén Kölcsei Kölcsey Ferenc nemcsak barátja volt a földbirtokos Kölcsei Kende Zsigmondnak, a cégénydányádi kúriát 1833-ban építtető egykori tulajdonosnak, hanem rokona is, sőt a közéleti és politikusi szálak is összekötötték őket: a költő ugyanis országgyűlési követ, míg a földbirtokos vármegyeházi hivatalnok volt.

A Kölcsei Kende család Szatmár vármegyében az egyik legnagyobb, ősi, főúri család volt. A reformkor idején érték el legnagyobb dicsfényüket a gazdaságban és a politikában is. A XX. században aztán a családtagok szétszóródtak a nagyvilágban. A cégénydányádi kastélyt a korábbi politikai rendszer a II. világháború után állami tulajdonba vette. A rendszerváltás után, mivel gyermekintézmény működött az épületben, a család nem kérte vissza.

Most pedig a szétszóródott család tagjai Kanadából, Írországból, Londonból és Brüsszelből, Debrecenből és Budapestről, illetve a történelmi Magyarország különböző tájairól érkeztek nagy-nagy örömmel a találkozóra. A múlt felidézése és az egyes életutak megismerése után a találkozó résztvevői elhelyezték a tisztelet koszorúját a családi sírbolton, majd megtekintették a 2015–2016-ban felújított egykori kastélyukat és a napjainkban 14 hektáros – szintén védett – angolparkot.

Vers az oromzaton

Természetesen elolvasták az ősi família legnevezetesebb tagjának, Kölcsei Kölcsey Ferencnek a kastély oromfalára vésett versét is: „Alkota munkáskéz engem; s a szőke Szamosnak / partjain a költő lát vala s zenge felém: / Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben / gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát.”

A sikeres rendezvény után a családtagok annak reményében búcsúztak el egymástól, hogy az I. Nemzetközi Kölcsei Kende Családi Találkozónak remélhetőleg lesz még folytatása.

Képekkel, tárgyakkal segítették a kastély tárlatait

A cégénydányádi kastélyt a korábbi tulajdonosai révén nevezik báró Kende-kúriának és Kölcsey–Kende-kastélynak is. Az alagsorral együtt kétszintes, különleges kialakítású, többszárnyú kastély központi épületét Kölcsei Kende Zsigmond építtette 1833-ban klasszicista stílusban a Szamos folyó partjára, annak magasabban elhelyezkedő részére.

A földszintes épület impozáns, különleges homlokzatkialakítással készült. A kastély különlegessége a fehér faragott kőből épült főbejárata, valamint boltozatos megoldású előcsarnoka. A kastélyt 1913 és 1922. között megnagyobbították: a kor stílusának megfelelően a neves, budapesti, műegyetemi tanár, dr. Hültl Dezső tervei alapján több fázisban nyerte el az épület a jelenkori állapotát.

A múlt század közepétől úttörőtáborként használták, később általános iskola és napközi működött benne, majd 1958-tól az Állami Gyermeknevelő Otthon bentlakásos intézete volt. Az épületegyüttest 2015-ben és 2016-ban újították fel. A Kölcsei Kende család ma élő leszármazottai fényképekkel, tárgyakkal, emlékeik elmesélésével segítették a rekonstrukciót és az épületben kialakított tárlatokat.

Kivágták tüzelőnek az értékes fákat

A cégénydányádi kastélyhoz egykoron százholdas park tartozott, amit még Kölcsei Kende Zsigmond alapított a Szamost kísérő puha- és keményfa­állományú (tölgy, bükk, szil, nyárfa) ligeterdők helyén, részben megőrizve az eredeti faállományt, de a kor divatját követve egy angolpark volt a cél. A kert kialakításakor úgy válogatta össze a fa- és növényállományt, hogy azok színben és formában is egymással összhangban legyenek, s minden évszak kínáljon valami látnivalót.

A fák közül főként platánt, vérbükköt, amerikai kőrist, ezüst hársat ültetett, de a Szamos közelsége, a folyó árterének tápanyagokban gazdag öntéstalaja, az itteni bőséges esőzések, a nagy páratartalom, az ártéri erdők védőhatása következtében olyan fakülönlegességek telepítése is eredményes volt, melyek Magyarországon addig nem voltak megtelepíthetőek.

Menekülés az árvíz elől

A nagy szakértelemmel ápolt, varázslatos hangulatú angolkert a második világháború után csaknem teljesen elpusztult. Az ínséges időkben a környékbeliek olyan fákat is kivágtak tüzelőnek, melyekből az egész országban is csak az az egy példány volt, majd nagy területet szakítottak ki belőle, ahová sportpályát és lakóházakat építettek.

Az időközben 18 holdra zsugorodott park az 1970-es, nagy árvíz idején újabb megpróbáltatáson ment keresztül: a lakosság a Szamos árvize elől az állatait a már természetvédelem alatt álló – magasabban fekvő – kastélyparkba menekítette. Ekkor szinte minden cserje és kisebb méretű fa kipusztult.

Az angolpark felújítását 1984-ben kezdték meg. Ekkor az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-alföldi Felügyelősége többéves rekonstrukciót kezdett, a fölösleges gyom-cserjéket és a beteg, kiszáradt fákat kivágták, gyepet telepítettek, gondozott tisztásokat alakítottak ki, és sok kipusztult tűlevelű fát és díszcserjét pótoltak.

Később az új kezelő, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a munkát tovább folytatta. A park felújítása még nem fejeződött be, s jó néhány évig eltart, amíg az eredetit megközelítő állapotot sikerül elérni, de a park viszontagságokat átvészelt példányainak együttese megkapó látványt nyújt ma is (pl.: óriási platánok, vérbükkök, tulipánfa, vörös tölgy, több mint 100 éves páfrányfa, liliomfa, mediterrán hangulatú szelídgesztenyék, virginiai borókafenyő, feketefenyők, török mogyoró, kaukázusi szárnyasdió).

Itt látható az ország második legnagyobb platánja, ami közel 160 éves, s a fák alját tavasszal ellepő téltemető, aminek hazánkban itt található a legnagyobb összefüggő állománya.

KM