„Hinnünk kell a gyógyulásában, mert mi tartjuk a gyerekben a lelket”

– Jó egészséget kívánok! Mit is mondhatnánk egymásnak az újévi jókívánságok sorában, s valóban vannak, akiknek mindennél fontosabb a gyógyulásuk az új esztendőben. Közel másfél éve ismerte meg lapunk Bezzegh Lucát, a leveleki kislányt, akinek 2018 júliusában irányított véradásra volt szüksége – egy róla szóló cikkel hívtuk fel a megyében élők figyelmét, hogy segítsen, aki teheti. Luca akkor már több mint hat hónapja kemoterápiás kezeléseket kapott, leukémiát diagnosztizáltak nála.

A minap egy fotót osztott meg róla az édesanyja a közösségi oldalán, amelyet jó volt látni, hogy már nem a segítségkérésről szólt. A fényképen a gyönyörű négy és fél éves kislány vidáman pózolt nővérével a karácsonyi díszletben.

Túljutottak a krízisen

– Nem volt könnyű ez az év sem, hiszen főleg az első felében igen sokat ingáztunk a Debreceni Gyermekgyógyászati Klinika Hematológiai Osztálya és az otthonunk között, de lányunk lelket öntött belénk, és most már reméljük, hogy átjutottunk az úgynevezett krízisidőszakon.

– Bár mostanság is kimaradozunk az óvodából, mert a legkisebb megfázásnál is óvatosságból inkább itthon marad Luca, nehogy összeszedjen valami nehezen gyógyuló fertőzést. A legnagyobb eredmény, hogy végre kemoterápiás készítményt már nem kap infúzióban, gyógyszeres kezelést kap, itthon szedi be az előírt gyógyszeradagot, ami kitart egészen jövő júniusig. Az lesz a fordulópont, ugyanis ha az azt követő gyógyszermentes időszakban a csontvelővizsgálat nem mutat ki beteg sejtet a szervezetében, tünetmenetes lesz Luca – mondta bizakodóan az édesanya, Bezzeghné Agócs Judit.

Bezzeghék második gyermeke egészségesen született, így amikor 2017 decemberében először egy nehezen gyógyuló seb jelent meg az orrán, lázzal, hasmenéssel és lábszárfájdalommal járó panaszokkal mentek orvoshoz, s végül kiderült, hogy leukémiás, rettenetesen lesújtotta a családot a betegség híre.

Eljátssza, min ment keresztül

– Hiába hallottuk mindenfelől, hogy a kisgyermekkori leukémia meggyógyítható, szétforgácsolta gondolatainkat a félelem, mi történik, ha valami miatt rosszabbodik a kicsi állapota, lelkileg mérhetetlenül kimerítő volt abban a tudatban élni, hogy egy súlyos fertőzés akár végzetes is lehet. Ezért most is az egész család féltve óvja őt, és vigyáznak rá az óvodában is, ahová kissé nehéz volt beszoknia, hiszen a betegsége miatt nagyon hozzám nőtt. Szerencsére társaságszerető, kíváncsi kis lény, ezért szívesen jár oviba, szereti a verseket, dalokat, mindent előad otthon, amit ott tanul. S most, hogy lassan-lassan megfogyatkoznak útjaink a klinikára, hiszen kevesebb vizsgálaton, vérvételen kell megjelenni, mint korábban, ami nem is baj – jegyzi meg Judit asszony –, azt veszem észre, hogy a betegségével kapcsolatos emlékei is megkopnak. Korábban mindennap emlegette a kórházat, most már csak ritkán veszi elő a játékpolcról az orvosi készletét, és játssza el a kémcsövekkel, mi mindenen ment keresztül.

– Egyetlen pillanatra sem törhetünk meg, hinnünk kell a gyógyulásában, mert mi tartjuk a gyerekben a lelket, és itt van idősebb lányunk is, Petra, aki bár alig idősebb testvérénél, de ösztönösen mellénk állt, ha kellett, felvidította, pesztrálta, okította a kisebbet – mesélte az anyuka, aki jól tudja, hogy sokkal hamarabb gyógyulnak az emberek betegségtudat nélkül, a gyerekeknek pedig az anyai szeretet nyújtja a legnagyobb biztonságot. A család ma is hálás mindazoknak, akik akkoriban véradással segítették lányukat, hogy erőt gyűjthessen a mindig előtte álló megpróbáltatáshoz.

A tűszúrások nélküli, gyógyszeres kezelésből hátravan még egy bő fél év, s ha minden jól alakul, az azt követő újabb öt év végén végre azt mondhatják: Luca sikeresen megküzdött a betegségével, teljesen meggyógyult, de addig is kitartást kívánnak azoknak, akik hozzájuk hasonló cipőben járnak, és jó egészséget mindenkinek, hiszen ők jól tudják: mindenek­előtt az a legfontosabb.

KO