Fotókon megörökített pillanatok

– A fotóriporterek, -művészek egyik nagy álma, hogy egyszer egy képük ezen a fesztiválon szerepeljen – mondta szerkesztőségünkben járva lapunk korábbi munkatársa, Balázs Attila, s míg a legnagyobb európai fotófesztivál katalógusát nézegetjük, minden kép egy-egy falat mutat be, mely nem véletlen.

Az idén fél évszázados Rencontres d’Arles-on Virágvölgyi István magyar kurátor, a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíj titkára a hatalom európai falait szedte rendszerbe.

A Walls of Power című kiállítás 15 ország – köztük nyolc magyar fotós – fotóművészeinek, fotóriportereinek, filmrendezőinek és amatőr fotósainak a ­felvételeiből válogatott, s azt mutatja be, hogy az öreg kontinensen az elmúlt évtizedekben hogyan sokszorozódott meg a fizikai határzárak száma, melyek olykor szegregációs, olykor migrációellenes eszközök, s szükségesek.

Még egy kép

– Az én képem még 2010-ben készült Szlovákiában. Mihalovcéban a városvezetés úgy döntött, hogy egy lakótelep védelme érdekében mintegy fél kilométer hosszan falat emeltet, ezzel megszünteti a közvetlen átjárást, s kerülőre kényszeríti a szomszédban élő kisebbség tagjait – említette a nyíregyházi fotóriporter a kép elkészítésének előzményeit.

– A fal nem a lakótelepen élők oldaláról érdekes, hanem azokéról, akik a másik oldalon élnek, az, ahogy megváltozott ettől az életük. Szürreális volt, ahogy a fal tövében csoportosan mentek – magyarázza Balázs Attila, a katalógusban lévő képen gyerekek és egy mankós férfi tartanak a fal felé, mögötte magasodnak a panelházak. Az élet úgy hozta, hogy Attila a kiállítás ideje alatt Portugáliában volt, a sűrű programok közé most nem fért be, hogy eljusson Arles-ba.

– Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de már tudom, azért fogok dolgozni, hogy legalább még egy képem látható legyen a fesztiválon, és ott lehessek a megnyitón – jelenti ki a fotóriporter, aki egy különleges felkérést is kapott az idén. Magyar fotósként, egy belga tulajdonos megbízásából Egyiptomban készített turisztikai fotósorozatot.

Csodák a megyében

– Komoly kihívás volt, elképesztő társadalmi, kulturális különbségek vannak a két ország között, amelyeket áthidalni, minden nehéz helyzetet megoldani emberileg és szakmailag is olyan feladatot jelentett, amit eddig nem csináltam, nem tapasztaltam, mert ennek a produkciónak minden részletéért, a 12 modellért, a ­stylistokért egy személyben voltam felelős – mesélte az év utolsó hónapjait betöltő munkáról Balázs Attila, aki a világ szinte minden pontján járt már a fényképezőgépével, az összes óceán 15 szigetén fotózott, hihetetlen kalandokkal és élményekkel gazdagodott.

Egyiptomból olyan emléket hozott magával, ami nagyon keveseknek adatik meg, mert a lamantin ritka élőlény. A majd 3 méter hosszú tengeritehén pedig alig pár centire tőle bukkant fel a tenger kis öbléből. Nem, nem volt nála fényképezőgép, de ez a pillanat kép nélkül is felejthetetlen.

– Minél messzebb jutottam, annál biztosabban éreztem, kicsi a világ – jelenti ki a számtalan díjjal elismert fotóriporter. – Bármilyen meglepő, például dzsungelt itthon is fotózhatok, a mi megyénkben. Ezernyi olyan csoda, szenzációs hely van a legszűkebb környezetünkben is, amit meg kell mutatni akár egyetlen fotón, akár sorozatban – mondta sejtelmesen a jövőben tervezett megörökítendő témákról.

BM