Új korszak nyitánya

Egy kisgyermekkel kezdődött, mégis egy új korszak nyitánya lett. Isten új lendülettel üzen a születésünnepen ember­gyermekeinek, hogy Ő mennyire szeret bennünket.

Amikor az Atya megkomponálta ezt a földre érkezést, akkor volt benne rutinja. Próbálkozott dörgő szózatokkal, törvénytáblákkal, füstoszloppal és tűzoszloppal, hadjáratok csatazajával, félelmetes természeti jelenségekkel.

Látta, milyen nyomasztó tud lenni a magas rangú személyek látogatása: jöttek keleti uralkodók, előttük a leigázottakkal, jöttek hadvezérek teljes díszben, átmasírozva a diadalív alatt.

Amikor a Magasságos Isten jött el a földre, akkor azt csodálatosan úgy rendezte, hogy emberi módon történjen. Egy tiszta leány elcsodálkozásával, egy istenfélő ács zavarával, egy kisgyermek mosolyával kezdődött. Isten Egyszülöttje az anyaméh tengeréből szeretetköntösben jött.

Egy kisgyermekkel kezdődött a beteljesedés, mert „meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára” (Lk 1,78b-79). Ez az érkezés-látogatás a naptámadat magasságából, Isten-jelenés és Krisztus-érkezés egyszerre.

Ott, ahol azelőtt le kellett oldani a sarukat, térdre kellett esni, el kellett takarni az arcot, és be kellett fedni a fejet a szent félelemtől és remegéstől, most gyermekközelbe lehet menni, nincs érintésvédelmi szabály, el lehet jutni egészen Krisztusig, és a kezdeti bátortalanság fel­engedhet a szívbéli jóság melegében.

Isten nagy irgalmassága féleleműző emberléptékűséggel látogatta meg a világot. „A mennyei Atya – írja Vasadi Péter költő – bölcsőt faragtat, nem emlékművet. Pásztorokat mozgósít, nem hadsereget. Szelíd tudósokat indít útnak, nem agresszív sajtóirodákat, és puha sötétben dolgozik. Gyönge szalma zizeg a vászonba bugyolált gyermek körül, s minden gyűlöleten, gőgön és elutasításon máig átragyog két szeretettől elszánt és komoly tekintet, anyjáé és nevelő apjáé.”

Az új korszak nyitányát egy kisgyermek születése jelentette, és ma folytatódhat a mi újjászületésünkkel, Krisztus bennünk való megszületésével! Áldott karácsonyt!

Dr. Fekete Károly református püspök