Tábla a Kállay-fiúk emlékére

A ma élő Kállayak folyamatosan keresik azokat a pontokat, amelyek meghatározóak a család számára. Ilyen a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium is, a Királyi Katolikus Főgimnázium jogutódja, melynek falai között töltötték középiskolás éveiket Kállay Miklós miniszterelnök fiai, Kristóf, Miklós és András. Tiszteletükre a család, az intézmény és a Szent Imre Baráti Kör emléktáblát állíttatott, amit a keddi Szent Imre-napon lepleztek le Kállay Helén és Kristóf, az egykori kormányfő unokáinak jelenlétében.

– Nem ez az első emléktábla, amit a Kállay-családnak állítanak Nyíregyházán és az országban. A megyeszékhelyen fél évvel ezelőtt avattuk fel a Kossuth-gimnáziumban azt az emlékjelet, mely azt mutatja, hogy nagyapám és dédapám is ott tanult, de Budapesten, a nyolcadik kerületi Horánszky utcában is emléktábla jelzi, hogy a harmincas években ott lakott nagyapám és családja – mondta Kállay Kristóf, az egykori kormányfő, Kállay Miklós unokája.

– A háború után a családunk szétszóródott, nagyapám három gyermeke közül Kristóf nagybátyám Ausztrián keresztül Olaszországba ment és ott is maradt a '90-es évek végéig, édesapám, Kállay Miklós közel tíz évet töltött szovjet hadifogságban, majd az '50-es évek közepén hazatért és itt alapított családot, míg András nagybátyám 1956-ban elhagyta az országot, Németországban telepedett és élt haláláig. Ennek ellenére mindvégig tartották egymással a kapcsolatot és igyekeztek egymást segíteni.

– Amikor 1876-ban Nyíregyháza elhódította Nagykállótól a megyeszékhelyi pozíciót, bár többször nagyobb területű és lélekszámú volt a fiatal, dinamikus város, a katolikus iskolahálózat még ismeretlen volt itt. Az egyetlen, magas színvonalú középfokú oktatás az evangélikus egyház főgimnáziumában, a Kossuth Lajos Gimnáziumban folyt. Kállay András főispán, az iskola egyik nagy támogatója is ide járatott fiai közül négyet, köztük a legkisebbet, Miklóst, akiből később, 1942 és 1944 között Magyarország miniszterelnöke lett – emlékeztetett ünnepi beszédében Komiszár Dénes történész.

– A gyalázatos trianoni diktátumot követően, amikor egyik napról a másikra elvágtak egymástól családokat, vasútvonalakat és közutakat, városokat és falvakat, Szabolcsból határszéli megye lett. A területi veszteségek a vallási felekezetek átrendeződését is magukkal hozták, felgyorsult a katolikusok beköltöztetése Nyíregyházára, így a hagyományosan evangélikus városban jelentősen megnőtt a számuk.

Kállay Miklós korábbi főispán – felismerve az új helyzetet – felhasználta minden kapcsolatát, hogy kiépülhessen a katolikus iskolai hálózat a városban és a megyében, így 1925-re már elkészültek az akkori Kótaji, jelenleg Vasvári Pál utcán azok az épületrészek, amelyekben ma az ÉVISZ működik. A puding próbája az evés — tartja a közmondás. Kállay Miklós hitét mélyen megélő katolikusként ide íratta be három fiát.

Bár túlzás lenne azt állítani, hogy egész életüket befolyásolták az itt töltött évek, de abban biztosak lehetünk, hogy köttettek barátságok, talán még diákszerelmek is szövődtek a falak között, s kaphattak olyan útravalót a tanáraiktól, amelyekre később visszaemlékezhettek – tette hozzá Komiszár Dénes, s megjegyezte: Kállay Kristóf, Miklós és András nem felejtették el, honnan indultak, amikor csak tehették, visszatértek alma materükbe.

Az emléktáblát Kállay Miklós unokája, Kállay Helén és Tormássiné Kapitány Ágotha, az intézmény vezetője leplezte le, majd Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldotta meg.

CsA