Magunknak óvjuk erdeinket

Ahhoz, hogy mindez értékrendünk szerves részévé váljon, már gyermekkorban meg kell tanulnunk a természet szeretetét, védelmének fontosságát.

Ezért is szervezett a Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt. az Erdők Hetéhez kapcsolódóan erdőfelfedező túrákat a gyerekeknek az idén is. Miközben az apróságok jót sétáltak a zöldben a kijelölt tanösvényen – útközben számtalan kincsekkel megtöltve zsebeiket –, öt állomáson megtanulhatták, mit is jelent a felelős erdőgazdálkodás.

Az ültetéstől a fakitermelésig

Egy óvodásnak – akinek a világ még titkok tárháza – aligha kell magyarázni, mennyire varázslatos is tud lenni egy erdő, ám hogy az élmény még teljesebb legyen – és az erdő még inkább megteljen tündérekkel –, már az első állomáson mesével indult a nap. – Az erdő hármas funkciójával: a fagazdálkodással, a talaj-, növény- és állatvédelemmel, valamint a erdészet közjóléti létesítményeivel ismerkedünk elsőként, a saját nyelvükön szólítva meg a gyerekeket – tudtuk meg Petrilláné Bartha Enikőtől, az erdei iskola vezetőjétől, aki azt is elárulta, hogy a mesét egy pályázat 4. osztályos nyertese, egy kislány írta. – A legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát az erdőben, ugyanakkor viselkedni is tudjon benne – szólt még utánunk, miközben a következő állomás felé indultunk.

Mire a séta végére értünk, mindenki megtudhatta, milyen munkafolyamatok előzik meg a fakitermelést, milyen szerszámokat használnak az erdészek, és milyen haszna is van még az erdőnek azon túl, hogy teret ad a madárdalnak, és kellemes sétáknak. Amit Patrik megtanult (a kisfiú a védőrostélyos, fülvédős favágósisakot próbálhatta a fejére), azt itt most Máté se feledhette el (aki pedig a fakivágást gyakorolhatta a játék fűrésszel). De még a felnőttek is megtanulhatták Szokolovszki Géza erdészeti igazgatótól, mi is az a „hajk” (a törzsből elsőként kimetszett szelet) vagy a „csipkedő” (a fahordó erőgép).

– Mi eddig minden évben részt vettük az Erdők Hetének programjain az éppen aktuális nagycsoportosainkkal. Emellett az év folyamán többször is fölkeressük a Nyírerdő sóstóhegyi telephelyét, hogy részt vegyünk az ottani foglalkozásokon, és amikor csak tehetjük, járjuk az erdőt – mondta el lapunknak Hegedűsné Balogh Anna, a nyíregyházi Tündérkert Keleti Óvoda Margaréta Tagintézmény vezetője, aki kolléganőivel éppen 24 gyűjtögető apróságot terelgetett.

– A következő hetünk feladata lesz a mostani élmények feldolgozása, amikor ének-zenei és vizuális tevékenységekkel, termésfűzésekkel rögzítjük az itt tanultakat – nyilatkozta a környezettudatosságra nevelő, 2008 óta zöld óvodának minősülő és az idén az Örökös Zöld Óvoda címre pályázó intézmény vezetője.

A természet és a cicák barátja

– A feleségemmel a kislányunk megszületése előtt nagyon sokat túráztunk, és bár nem volt ez előre elhatározott terv, mégis úgy alakult, hogy az erdőjárással azóta sem hagytunk fel, hogy szülők lettünk – mesélte lapunknak Molnár Zoltán, aki egy multinacionális cég középvezetőjeként havonta-kéthavonta legalább egyszer túrabakancsot húz, hogy levezesse a stresszt.

– Amikor Zsuzsi megszületett, egy ideig egyedül jártam a túrákra azzal a csoporttal, amelyhez korábban csatlakoztunk, később jött a feleségem is, a nem túl megterhelő utakra pedig a ma már nyolc­éves lányunkat is magunkkal visszük. Észrevétlenül tanulta meg a túrajelzéseket, ismeri az erdő növényeit és állatait, és ha több hét kimarad, már érdeklődik, mikor megyünk legközelebb. A környezet védelme a mindennapjai része lett: sokszor rászól az osztálytársaira, hogy ne dobják el a szemetet, ha tehetné, minden kóbor cicát hazahozna, a csigák és a giliszták nagy barátja. Nagyon örülök, hogy át tudtuk adni neki azt, ami számunkra is nagyon fontos: a természet szeretetét.

MJ