Ki is az a Tízforintos Mihály?

A második világháború után, a pengő hiperinflációját követően 1946. augusztus 1-jén vezették be hivatalos fizetőeszközként a forintot. A legelső forintbankjegyeket igen nehéz körülmények között kellett előállítani, ugyanis azokat hatalmas mennyiségben gyártották, így a forint előállításához már nem volt elegendő bankjegypapír, és a piros nyomdafesték is elfogyott.

Végül finn és francia importból sikerült szerezni megfelelő minőségű vízjeles papírt. A bankjegyek megtervezésére Horváth Endrét, a Pénzjegynyomda grafikusát kérték fel, aki az új 10 és 100 forintosokon az élet háború utáni újraindulására utaló szimbólumokat, szerszámokat ábrázolt, s ezek mellett az új papírpénzekre történelmi személyek helyett a Pénzjegynyomda két dolgozójának arcképét helyezte el.

A zöld színű 10 forintos előoldalán az ipart szimbolizálva egy munkás portréja kapott helyet, aki a kezében egy kalapácsot tartott – ehhez Pfeffer Mihály, a Pénzjegynyomda gépmestere állt modellt. A másik címletnek, a kék 100 forintosnak a fő figurája a mezőgazdaság jelképeit, egy búzakalászt és sarlót kezében tartó asszony arcképe került fel, akit Tőkés Jánosné Várszegi Gizella pénzjegynyomdai szedőnőről mintázott Horváth Endre.

Bár a két címlet előoldalán az 1946. június 3-ai dátum szerepelt, ennek ellenére a zöld 10 forintost 1946. augusztus 1-jén, míg a kék 100 forintost augusztus 7-én hozták forgalomba.

Szívesen vállalták

A tízforintos modellje, Pfeffer Mihály 1916. április 4-én született Veszprémben. A fővárosban a Honvéd utcai elemi iskolában tanult, majd inasként a Ganz Villamossági Művekben helyezkedett el, ahol 1934-ben géplakatos lett. Nem sokkal később azonban elbocsátották, s két évig csak alkalmi munkákból tudott megélni.

Végül 1936-ban kérvényt nyújtott be, melynek hatására felvették a Pénzjegynyomdába vasipari szakmunkásnak. 1941. augusztus 17-én feleségül vette Vámosi Annát, akitől három gyermeke született: 1942-ben Zoltán, 1944-ben László és 1945-ben Anna, aki később olimpiai ezüstérmes, világbajnok kajakozó lett. A második világháború végén az inflációs bankjegyek nagy mennyiségű nyomtatása miatt Pfeffer Mihály a vágókhoz került, majd azt követően nyomdász lett.

A forint bevezetése hozta meg számára a hírnevet, ennek ellenére mégis szerény ember maradt. „Olyan portré kellett, amely kifejezi a munkáshatalmat. Vagyis a munkás, a munkásnő portréja. Háromszáz-négyszázunk közül választottak. Kolléganőm, Tőkés Jánosné portréja került a százforintosra, az enyém a tízesre. Szívesen vállaltuk, de nekünk sem ez volt az igazán fontos” – emlékezett vissza.

Nem kopott meg a hírneve

A zöld tízforintos bankjegy ma már ritkaságnak számít, ugyanis csak bő másfél évig lehetett fizetni vele, amikor 1948. március 31-én bevonták a forgalomból. Pfeffer Mihály hírneve azonban a későbbiekben sem kopott meg. Harmincegy év után, főművezetőként ment nyugdíjba a Pénzjegynyomdától.

Neki, a modellnek azonban nem maradt abból a régi, ofszet technikával készült 10 forintos bankjegyből emléknek sem, viszont kapott a munkatársaitól egy plakettet, s a régi barátoktól egy becenevet, amelyet felesége idézett föl egy 1976-os interjú során: „Tízforintos Mihály” – így hívták őt, és így is emlékeztek vissza rá. Pfeffer Mihály végül 1979-ben, 63 éves korában hunyt el, de emlékét napjainkban is őrzik a régi „zöldhasú” bankjegyek.

Holmár Zoltán történész