Főszerepben a vadászkutyák

Vadászkutyák ugatása törte meg a közelmúltban Tiszadobon az Andrássy-kastély parkjának csendjét, ugyanis ott rendezte meg a vadászkutyák napját az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete.

Bemutató anekdotákkal

Lapunk hasábjain már többször is beszámoltunk arról, hogy milyen nélkülözhetetlen szerepük van a vadászatok alkalmával a kutyáknak. Segítik a vadászt az apró- és nagyvadvadászatok során, kotorékozás közben, az utánkereséskor vagy éppen hajtóvadászatkor.

Ezt a sok feladatot azonban csak akkor tudják maradéktalanul és hatékonyan elvégezni az ebek, ha fegyelmezettek is. Márpedig a vadászkutyák roppant fegyelmezettek, a gazdájuk egy-egy apró jelzésére vagy egy síp hangjára tudják, hogy mit is kell tenniük.

Erről a fegyelmezettségről is meggyőződhettek az érdeklődők, de előtte megismerkedhettek az egyes kutyafajtákkal, amiket Plavecz János nyugalmazott megyei fővadász mutatott be szemléletesen, s mondandóját olykor anekdotákkal is színesítette. A vendégek megismerkedhettek többek között a sima szőrű és drótszőrű magyar vizslával, német vizslával, a münsterlandi vizslával, a drótszőrű tacskóval, a gordon szetterrel, az erdélyi kopóval, a magyar agárral, a szlovák kopóval, a sima szőrű foxterrierrel. Plavecz János felidézte Kittenberger Kálmánnak és magyar vizslájának, Szikrának az emlékét is. A kutya annyira okos volt, ha meghallotta a posta szót, már indult is a postahivatalba. A nyugalmazott szakember mesélt egy jagdterrierről is, ami a Magyarországon meglőtt, de már a határ túloldalán ­összeesett őzet visszahúzta a gazdájához a zöldhatáron keresztül a szomszédos országból.

Ledöntötték a lábáról

A vadászkutyák fegyelmezettségéről is meggyőződhettek a látogatók. A jól nevelt kutya nem teszi le a földre a zsákmányt, addig fogja a fogai között a fácánt, a kacsát, míg a gazdája el nem veszi tőle. Látványos volt, ahogyan a magyar agarak űzték a vadat. Némedi Gyula Nagyecsedről érkezett egy idősebb, a vadászatban már jártasabb agárral és annak egy fiatalabb társával. A bemutató előtt figyelmeztetett mindenkit, hogy érdemes távolabb megállni, mert a műcsali űzése közben az agarak semmi mással nem törődnek, s egyszer fel is döntöttek egy útjukban nézelődő személyt. Nos, a múlt megismétlődött. Nem mindenkire hatott ugyanis a figyelmeztetés, egy fényképező férfi túl közel ment a száguldó kutyákhoz, s az egyikük le is döntötte a lábáról. A tapasztaltabb magyar agár 2-3 kör után már nem a csali mögött loholt, hanem levágva a kanyart, oldalról rontott rá.

A Tisza holtága lehetőséget adott apportversenyre, vagyis a vízen lebegő vadkacsát a gazdához kellett hozniuk a kutyáknak. A legélelmesebb eb az volt, amelyik a gazda parancsszava után nem beúszott a kacsáért, hanem a közelben letett zsákból vette ki a szárnyast.

Felelősség

A programok között hangzottak el a köszöntő gondolatok. Vinnai Attila, a Vadászkamara megyei alelnöke a felelős ebtartást emelte ki. A kastély fenntartásáért és működtetéséért felelős Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. vezérigazgatója, Töklincz Piroska bízik a folytatásban. Bán György polgármester bemutatta a települést, dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő a hely történelmi szellemiségére hívta fel a figyelmet.

MML