Éjjeli vizit a tiszalöki turbinacsarnokban

Hatvan éve készült el a Tiszalöki Vízerőmű, s noha koránál fogva ipari műemlék lehetne, a koncepciója fölött nem járt el az idő: zöldenergiát termel és kulcsfontosságú Kelet-Magyarország vízgazdálkodásában. Az erőművek éjszakáján nyitva állt a tiszalöki turbinacsarnok is, az érdeklődők szakképzett kísérőket kérdezhettek a vízlépcső és az erőmű történetéről, működéséről.

Az erőművek éjszakáján országszerte 42 villamos energiát, illetve távhőt előállító erőmű nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal ösztönzi a tudatos és takarékos felhasználást, s ehhez a fogyasztóknak jó tudniuk, kik, hol és hogyan állítják elő az energiát – ismertették a szervezők az idén először megrendezett program célját.

A hazai vízerőművek energiatermelésének negyedét adja Tiszalök, az országos részesedése pedig egy százalék – ez csupán járulékos nyereség, mégis elegendő környékbeli települések ellátására. A tiszalöki vízlépcső megépítését már jóval az elektromosság elterjedése előtt, a 19. században kezdték tervezni. Az eredeti elképzelés szerint a duzzasztómű jelentős szerepet kapott a folyó vízgazdálkodásában és az Alföld mezőgazdasági vízellátásában. Dr. Mosonyi Emil Kossuth-díjas vízépítő mérnök érvelésének eredményeként született meg a döntés a folyó teljes körű hasznosításáról, azaz a korábbi tervekben már szereplő duzzasztómű és hajózsilip mellett a vízerőmű megépítéséről.

A duzzasztóművet nagyrészt hadifoglyok építették, és 1954-ben adták át. Innen táplálják a Keleti- és Nyugati-főcsatornát, rajtuk keresztül a halastavakat és a Körös-völgyet. A műtárgy biztosítja a mezőgazdasági területek öntözését, Debrecen ivóvízellátását és az állandó hajóutakat is.

A duzzasztómű három, egyenként 37 méter széles nyílását billenőtáblás mozgógáttal lehet elzárni – ezek a legnagyobb ilyen szerkezetek az országban. A hajózsilipet 1958-ban adták át; hossza 85, szélessége 17 méter, 1200 tonnás uszályok fogadására is alkalmas. Az első gépegység 1956-ban készült el, az utolsót 1959-ben helyezték üzembe. A három blokk együttes teljesítménye ma 12,9 megawatt. A vízerőmű díszítésére Vilt Tibor szobrászművész monumentális szorbot készített, ami – utalva az épület funkciójára – a vízből született elektromos áram szimbóluma.

HP