Az újdonság erejével hatott a nyíregyházi Hősök temetője történetével foglalkozók számára is az a hír, amivel 2015-ben a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség (VDK) magyarországi megbízottja megkereste őket: 110 katonát (60 németet és 50 magyart) temettek el ide 1944-ben.

Korabeli fotók, bejegyzések

Valamennyien kétkedéssel fogadták ezt az információt. A hősi halottak ügye a Magyar Honvédség Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hadisírgondozó Részlegéhez került át. Kertész József százados, hadisírgondozó szaktiszt, a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztályának munkatársai és a VDK magyarországi megbízottja korabeli dokumentumokat (légi fotókat, bejegyzéseket, tudósításokat, fényképfelvételeket) osztottak meg egymással, összevetették a rendelkezésre álló adatokat, hogy kiderüljön az igazság.

A meglévő források alapján a következőket lehetett tudni arról a korszakról: 1944 tavaszától magyar és német sebesült katonákat szállítottak az itt állomásozó magyar és német hadikórházakba a keleti frontról.

A legkülönfélébb alakulatok katonái hunytak itt el, akiket eltemettek a Hősök temetője nyugati oldalán. A temetőt 1944-ben tovább bővítették, és itt öt sorban helyezték végső nyugalomra a katonák földi maradványait a díszőrség lövései mellett.

A bombatámadás áldozatai is

A Hősök temetőjéről 1944-ből két fontos tudósítás származik a korabeli megyei napilapból. A Nyírvidék május 25-én arról írt, hogy hősök napjára az angolkisasszonyok rendbe rakták a sírokat, és beültették azokat palántákkal. Szinte kizárható, hogy ne keresték volna fel a már odatemetett katonák nyughelyeit is.

A másik, hogy Bak István 51 éves honvéd temetésén Porzsolt István református lelkész mondott búcsúbeszédet június 27-én. Az egyházi anyakönyvi bejegyzések szerint május 11-én temették ide az első és október 26-án az utolsó elhunytat. Voltak köztük a szeptember 6-i amerikai bombatámadás áldozatai is; három honvéd a huszárlaktanyából.

A várost október 31-én foglalták el – másodjára – a szovjet csapatok. Az addig eltemetett katonák mellé néhány környékbeli civilt is helyeztek, akiknek a nyughelyét látogatták a hozzátartozók.

Dr. Gönczi László csendőr főhadnagyot a temetőben lévő turulmadaras emlékmű alá temették.

A sírok története 1958-ig csendben telt. Ebben az évben az egyik fiatalon elhunyt férfi özvegy édesanyja kérvényezte az akkori városi tanács végrehajtó bizottságától, hogy az exhumálás után fia földi maradványait hadd vihesse át az Északi temetőbe.

Ezzel egyidejűleg megtörtént a Derkovits utca kiszélesítése, az 1944-ben kialakított öt sor sírt, valamint a Hősök temetője nyugati oldalába eső I. világháborús parcellarészt levágták, és elkezdődött a házak építése.

Az Északi temető nyilvántartása szerint tizenkilenc katonát és négy civilt biztosan exhumáltak a Morgóba, ebből nyolc német hősi halottat 2000-ben a budaörsi német katonai temetőbe vittek át. Az építkezések során előkerültek maradványok, amelyek töredékei hiányosan kerültek felszínre 2019-ben.

Valószínűleg nem teljes exhumálások történtek, tehát a kisebb csontokat nem szedték fel, csak a nagyobbakat – a lakosság megnyugtatására, hogy ott katonák már nem maradtak. Erre cáfolt rá az idei exhumálás.

Felhívás a napilapban

Ilyen előzmények után érkezünk el 2018. november 29-éhez, amikor az első ásatást elvégezték a szabolcsi hadisírgondozók a Hősök temetőjében a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztályának, valamint a VDK jelen lévő munkatársaival.

A szakemberek a temető II., V. és VI. parcelláiban húztak kutatóárkokat, annak reményében, hogy megtalálják az 1944-ben eltemetetteket. A nap végére bizonyossá vált, hogy csak próbaexhumálást végeztek, a keresés nem járt eredménnyel.

Levonva a konzekvenciát, a kutatók arra az elhatározásra jutottak, hogy lakossági felhívást tesznek közzé a megyei napilapban, abban bízva, hogy talán még élnek olyan idősek, akik személyesen élték át a történteket.

Meg is jelent a Kelet-Magyarországban a felhívás, másnap – 2018. december 6-án – már jelentkezett is az Északi temető gondnokságán Román János kertvárosi lakos, aki 1944-ben hétéves volt.

Emlékezett rá, hogy a Hősök temetője kerítésén kívülre, a mai Derkovits utca felőli részre – akkor 1. sor – a katonák ástak három árkot. Mindennap tizenegy óra után hosszú stráfkocsival hozták az elhunytakat tömegesen, akik meztelenül vagy alsónadrágban voltak, és mindegyiknek a nyakában volt „valami”.

Az elhunytakat szépen, sorban helyezték a sírokba, és amikor behantolták őket, a német katonák hármas lövést adtak le. Ezután Román János és a környékbeli gyermekek összeszedték a töltényhüvelyeket.

A szabolcsi hadisírgondozók felvették a kapcsolatot János bácsival, személyesen keresték fel lakásán, majd elvitték a temetőbe, aki ott megmutatta a katonák sírjainak helyét. Ekkor szembesültek azzal a kutatók, hogy a novemberi ásatásuk miért volt eredménytelen: rossz helyen feltételezték a sírokat, ugyanis az elhunytak nem a temetőben, hanem azon kívül nyugszanak.

A Friedmanntelep hagyománya

A kutatásokat kiterjesztették a Hősök temetője egész területére abban a reményben, hogy az eddig beérkezett információk helytállóak. Erőfeszítéseiket siker koronázta: 2019. február 26-án fémdetektorral átvizsgálták a Román János által megmutatott területet.

Velük volt Bartha Dénes, a Wesselényi Miklós Szakközépiskola egykori igazgatója is, aki az iskola építésétől kezdve figyelemmel kísérte a Hősök temetője sorsának alakulását. Elmondta, hogy 1945 után annyira leromlott a temető állapota, hogy az akkori városvezetés komolyan foglalkozott vele: az egész területet felszámolják, és arra építik fel az iskolát.

A Hősök temetője az I. világháború óta szimbólum volt, amihez az ott lakók, de a nyíregyháziak is ragaszkodtak.

Román János a kutatók rendelkezésére bocsátotta az 1956-os esküvőjéről készült fotóit. A Friedmanntelep lakóinak régi szép hagyománya volt, hogy az újonnan esküdött házasok első útja a templomból a Hősök temetőjébe vezetett.

A temetőnek tehát mintegy szakrális jellege volt. Az 1956-os fotókon jól látszik, hogy mennyire elhanyagolt volt már a temető: ledőlt sírköveket, méteres gazt örökített meg a fényképezőgép…

Már az 1958-as döntés – hogy levágtak az építkezések miatt a temető nyugati széléből egy darabot –, az is nagy felháborodást keltett, de az, hogy az egész temetőt felszámolják, ez már túl nagy falat lett volna, ráadásul minden itt nyugvó – tizennégy – nemzet külképviseletének hozzá kellett volna ehhez járulnia. Így a temető maradt, de méltatlan körülmények között. Bartha Dénesnek és a tanári karnak köszönhetően a tanulókat bevonva, a legszükségesebb munkálatokat elvégezve tartották rendben a temetőt.

A detektoros vizsgálat során az 1944-es sírok közelében megtalálták azokat a töltényhüvelyeket, amelyek a német katonák puskáiból származtak, de találtak még infúziós üvegek fémkupakjait, üvegfiolákat is az egykori barakk-kórházból, illetve több zománc névtáblát, amelyek a régi sírkövekről származtak, de az idők során a földbe kerültek.

Szintén ekkor találtak az 1958-as építkezések során – valószínűleg az 1. sorból származó – lábszárcsontokat is, amelyeket átdobálhattak a kerítéseken a temetőbe.

A kutatást végző szakemberek 2019. március 13-án megkísérelték behatárolni az öt sor kiterjedését, ezért a temető nyugati oldalában, közvetlenül a kerítés mellett az I. és a II. parcellában húztak kutatóárkokat, de hasznosítható információval nem lettek gazdagabbak, így a tulajdonossal egyeztetve a kutatást áthelyezték a kerítésen kívüli magánterületre.

Ezzel párhuzamosan két fémdetektorral átvizsgálták a temető északi részét. A keresés eredményeként újabb I. világháborús zománc névtáblák (több típusú), valamint a német kormány által 1928-ban készíttetett csücskös talpú zománc­pajzsok kerültek felszínre, amelyek tisztítását és digitalizálását azóta elvégezték.

A remélt áttörés 15 órakor következett be: a magántulajdonú ingatlan udvarán megtalálták az első német katona földi maradványait, aki az eredeti katonatemető 4. sorában nyugodott. Ezzel együtt az 1. sor feltételezhető helyén ástak, ahol szintén sikerrel jártak: egy magyar katona sírját találták meg (őket később exhumálták).

Ennek nyomán megállapították a második világháborús temető korábbi kiterjedését. 2019. március 25. és 28. között egy magyar és tizenhat német katona maradványait exhumálták. A további feltárásokat gátolták a kertben található melléképületek és betonozott területek.

A tulajdonossal történt egyeztetést követően június 11. és 14. között bontási munkálatokkal tették szabaddá a területet a további exhumálásokhoz, így aztán június 17. és 25. között újabb tizenhárom magyar és tíz német katonát exhumáltak.

Szent Koroná-s zubbonygomb

A hadisírgondozók nemcsak Nyíregyházán kutattak, hanem Balkányban is. Mivel korábban lakossági bejelentés alapján már megtekintették Balkányban az Adonyi úti, régi református, úgynevezett tótgazi temetőben egy 1944 októberében az oroszok által megölt magyar katona nyughelyét, így az önkormányzattal egyetértve megnyitották a sírt. A földi maradványokkal együtt szent koronás zubbonygombot és bakancsrészeket is találtak, így igazolódott, hogy valóban magyar katona nyugszik a sírban.

Összesen tehát 26 német és 14 magyar hősi halott újratemetését tervezik a közeljövőben. A német katonák a budaörsi, a magyar katonák (a balkányival együtt) a nyíregyházi Északi temető főbejárati ravatalozója előtti, újonnan kialakítandó hősi parcellájában katonai tiszteletadás mellett fognak immár végső nyughelyre találni – a reményeink szerint még az idén.

- A magyar honvédség megyei Hadisírgondozói -

Köszönet a kutatóknak

Hogy a Hősök temetője további titkát sikerült megfejteni, az sok ember összefogásának, együttműködésének, fáradhatatlan kutatómunkájának az eredménye.

Köszönet, tisztelet és hála a Derkovits utcai ingatlan tulajdonosának, aki megengedte ingatlanán az ásatást, valamint Nyíregyháza önkormányzatának, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft.-nek, Balkány önkormányzatának, Molnár Zoltán helytörténész, iskolaigazgató-helyettesnek, az MH KIKNYP 6. KIÉI állományából Kertész József századosnak, Komiszár Dénes t. főhadnagy, hadisírgondozó részlegvezetőnek, Várnai Csaba szakaszvezetőnek, Balogh László t. főtörzsőrmesternek, Deák Csaba t. őrmesternek, Papp Levente t. szakaszvezetőnek, Karasz Milán t. szakaszvezetőnek, Ferencz Máténak és Bódis Sándornak, továbbá Drotár Márk és Kertész Kevin középiskolai tanulóknak az áldozatos munkájukért, amellyel hozzájárultak a munkálatok sikeréhez.