Milliárdos kár a gazdasági háborúban

Eddig 8 milliárd dolláros kárt szenvedett el Magyarország abban a gazdasági viszályban, amelyet politikai alapon indított az Európai Unió Oroszországgal szemben – nyilatkozta lapunknak dr. Budai Gyula miniszteri biztos, akivel az uniós szankció és a válaszként hozott orosz embargó hátteréről beszélgettünk.

Kezdjük az elején: már a szankció megalapozottságát is egy sor nemzetközi jogi és diplomáciai aggály övezi.

A magyar álláspont ebben a kérdésben kezdettől fogva az volt, hogy a szankciókkal kapcsolatos vitát kormányfői, de legalábbis külügyminiszteri szintre kellene emelni. Mint uniós tagállam tudomásul vesszük, hogy az EU-nak van egy döntése, de hangot adunk a különvéleményünknek is. Nem tartjuk szerencsésnek, ha egy politikai vitát olyan gazdasági szankciókkal akarnak megoldani, amely eddig sem vezetett eredményre, és ez a jövőben sem várható.

Mekkora kárt okozott eddig Magyarországnak?

Az európai uniós szankciókat 2014 márciusában hirdették meg, erre hozta meg válaszlépésként 2014 szeptemberében Oroszország az embargót egy sor uniós termékre. Emiatt Magyarországot eddig mintegy 8 milliárd dollár kár érte, a legnagyobb veszteség az agráriumot sújtotta. Kelet- és Dél-Magyarország: Szabolcs, Hajdú, Borsod, Békés, Csongrád különösen megszenvedte ezt a gazdasági háborút. A magyar gyümölcskivitel az embargót megelőző időszakban, 2011-től folyamatosan növekedett Oroszországba, komoly exportpiacot veszítettek el így a szabolcsi alma- és meggy­termesztők, zöldségkertészetek, de érintett a baromfi- és a víziszárnyas-ágazat, az elektronikai, informatikai és a bankszektor is.

S mi a helyzet uniós szinten?

Az Osztrák Gazdasági Kutatóintézet, a WIFO kimutatásai szerint az Oroszország elleni szankciók összességében 100 milliárd eurós veszteséget okozhatnak az Európai Uniónak, és több mint 2 millió munkahelyet veszélyeztethetnek Európában. A WIFO 2017. októberében megjelent tanulmánya arról ír, hogy csak 2017-ben 30 milliárd euró kiesést okoztak az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók az európai cégeknek.

Az első miniszteri biztosi megbízatása e károk mérséklésére irányult. Ebben mit sikerült elérni?

A magyar stratégia három pillérre épül: védjük a belső piacokat, elsőbbséget biztosítva a magyar mezőgazdasági termékeknek a külföldiekkel szemben. Nagyon feszes egyeztetéseket folytattunk ebben a Magyarországon működő multinacionális kereskedelmi és bevásárló­központokkal. Ezzel párhuzamosan új piacokat kerestünk, és nyitottunk valamennyi érintett ágazat előtt: Nyugat-Balkánon a baromfi, víziszárnyas, Távol-Keleten pedig a sertés és egyéb élelmiszeripari termékek kivitele növekedett. Harmadrészt pedig törekszünk a jó kapcsolatok megtartására Oroszországgal, hogy a helyzet normalizálódása után minél gyorsabban visszatérhessünk erre a meghatározó piacra. Azt kiemelném: a magyar kormány gyors intézkedéseinek köszönhetően a szankció és embargó miatt egyetlen ember sem került az utcára, sikerült megmenteni a munkahelyeket, ellentétben Németországgal, ahol nagyon sok gazdálkodó, tejtermelő, agrárvállalkozó ment csődbe a piacvesztés miatt. Többször beszéltem a német parasztszövetség főtitkárával, élesen kritizálta a német kormány és az EU politikáját.

A piacnyitó törekvések elé állategészségügyi gondok is akadályt gördítettek.

Amikor épp érzékelhettük a hatást, jött egy madárinfluenza, emiatt lezárt a kínai, japán, thaiföldi piac. Azóta ezeket sikerült újra megnyitni, de tavaly jelentkezett az afrikai sertéspestis. Erre lezárt Japán, Szingapúr, Dél-Korea, ahol pedig a sertéságazatunk addig jelentős kiviteli növekedést ért el. Itt fontos megjegyezni: Magyarországon háziállományban még soha nem mutatták ki az afrikai sertéspestist, csak vaddisznókban. A magyar állategészségügy szigorú intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy a háziállományt megóvja a fertőzéstől. A magyar sertéshús kiváló minőségű, biztonságos, ezért olyan megállapodáson dolgozunk ezekkel az ázsiai országokkal, hogy ilyen esetben ne az egész országra terjedjen ki a tilalom, hanem csak azokra a térségekre, amelyekben kimutatták a sertéspestist.

Sokszor nyilatkozik a brexitről mint a magyar gazdaság másik nagy kihívásáról.

Nem véletlenül: a brexit gazdasági következményeit még nem is nagyon tudja megjósolni senki. A legoptimistább becslések szerint akár 30 százalékkal is visszavetheti az agrárexportunkat a brit kiválás. Van mivel küzdenünk.

Az Európai Unió a közelmúltban a szankciók meghosszabbítása mellett döntött. Mit vetít ez most előre?

Az orosz válaszlépéseket. Azt már bejelentették, hogy az EU-ból érkező borokat, pezsgőket és égetett szeszes ­italokat kitiltották az állami szektorból. A következő lépés várhatóan az lesz, hogy a magánszektorból, éttermekből, szállodákból is kitiltják. Ez komoly érvágás lesz a francia, spanyol, portugál, olasz bortermelőknek, hatalmas tételek maradnak majd a nyakukon, és sejteni lehet, hogy ezt a közép-európai piacokra fogják majd ömleszteni, rontva a magyar borok és termékek értékesítési esélyeit.

Az orosz gazdaság egyébként hogyan éli meg ezt a viszályt?

Az orosz gazdaság nemhogy nem roggyant meg, hanem megerősödött, számos téren önellátóvá vált. Elindították az importhelyettesítési programjukat, hogy minden, az Európai Unióból behozott terméket hazaival kell helyettesíteni. Putyin elnök 2016-ban hirdette meg, s olyan sikeres volt, hogy az orosz agrárszektor 80-90 százalékban függetlenítette magát az uniós behozataltól. Ha Brüsszelben egyszer rájönnek, hogy gazdasági szankciókkal nem lehet megtörni Oroszországot, akkor az uniós agrár- és élelmiszeripari cégek nem tudnak a korábbi feltételekkel visszatérni az orosz piacra, ha egyáltalán vissza tudnak térni.

Közben tele van álságos jelenséggel ez az egész történet: a szankciót erőltető nyugat-európai országok kőkemény üzleteket kötnek, lásd Északi Áramlat, és nem gondolom, hogy egyetlen német autó is kiesett az orosz piacról.

A magyar külgazdasági és külügyminiszter vezetésével júniusban jártunk Szentpéterváron egy gazdasági fórumon, ahol a legnagyobb német és nyugat-európai cégek álltak sorba a Gazprom standja előtt, keresve az oroszok kegyeit. Valóban álságos és képmutató viselkedés ez: Brüsszel politikai síkon gazdasági háborút hirdetett, s már nem is akarja leplezni, ki és hogyan bújik ki ez alól, miként mutyizik a háttérben. A szentpétervári gazdasági fórumon tavaly részt vett a francia köztársasági elnök, idén a kínai elnök, a világ vezető gazdasági hatalmai sorra tiszteletüket teszik Oroszországban, s találkoznak Putyin elnökkel. Uniós képmutatás és kettős mérce minduntalan megmutatkozik.

A külső piacok fejlesztéséért és koordinálásáért felelős miniszteri biztosi kinevezésével miben változott a feladata?

Az uniós szankciók és az annak nyomán meghirdetett orosz embargó olyan komplex területté, problémakörré vált, hogy már nem lehetett csak e kettős viszonylatban kezelni, ki kellett terjeszteni a világ más térségeire is: balkáni, ázsiai, közel- és távol-keleti, dél-amerikai piacokhoz is utat kell keresni. Az én feladatköröm erre terjed ki, túlmutatva az orosz embargó okozta gazdasági károk kivédésén.

Izgalmas hivatali utakon járt Kínától a Fehér Házig – ezekről mi a személyes élménye?

Az a tény, hogy Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere három hét leforgása alatt találkozik a világ két vezető gazdasági hatalmának vezetőjével, Kínában Hszi Csin-ping elnökkel és Washingtonban Donald Trump amerikai elnökkel, ez olyan óriási diplomáciai, politikai és gazdasági siker, amelyhez foghatót Európában nem nagyon találni. Önmagában a tény cáfolja az ellenzék képtelen állításait, hogy Magyarország elszigetelte magát. Nagyon sok ország lenne nagyon boldog, ha így lenne elszigetelve. Mindkét út nagy élmény volt, és konkrét eredményekkel térhettünk vissza, rengeteg új megállapodást kötöttünk: kínai viszonylatban az Egy övezet, egy út programon belül a fő projekt a Budapest–Belgrád vasútvonal építése. Washingtonban hasznos és előremutató megbeszéléseket folytattunk a védelmi együttműködésben éppúgy, mint a gazdasági kérdésekben. Az pedig, ha az Amerikai Egyesült Államok elnöke meghívja Magyarország miniszterelnökét egy munkalátogatásra, és valaki ott ülhet a Fehér Házban tárgyaló delegáció tagjaként, az olyan élmény, amely az embert egész életében elkíséri.

Nyéki Zsolt