2019.06.26. 07:00
Trónjára ültette a bálványait, a Slayert
A tiszavasvári kárpitos ajándékkal kedveskedett az együttes utolsó magyarországi fellépésén.
A koncert szervezői segítségével sikerült bejutnia a kedvencei öltözőjébe, ahol átadhatta az ajándékát Obsitos Attila
Csínján kell bánni manapság a búcsúfellépésekkel, hiszen sok példa van az „utolsó utáni” koncertre is. A világhírű amerikai thrash metál együttesnek, az 1981-ben alapított, kétszeres Grammy-díjas Slayernek hatalmas rajongótábora van. Ahol a húrok közé csapnak, ott garantált az óriási érdeklődés. Így volt ez a Papp László sportarénában is, ahol becslések szerint nyolcezren lazultak el az együttes utolsó magyarországi attrakcióján.
Emlékezetes ajándék
– Úgy ismerem a Slayer történetét, mint a tenyeremet. Tudom, hogy ahol fellépnek, ott dugig megtelnek az arénák. Most is igényes show-val készültek, látszott, hogy nagyon megadták a módját a búcsújuknak.
Természetesen én is a szokásos lelkesedéssel készültem, szerettem volna egy újabb emlékezetes ajándékkal meglepni őket – említette a Tiszavasváriban élő rajongó, Obsitos Attila. Három esztendeje a soproni VOLT Fesztiválra egy trónnal, valamint három székkel és egy, a zenekar logóját viselő asztallal érkezett a fanatikus kárpitos.
„Úgy ismerem a Slayer történetét, mint a tenyeremet.”
Akkor elmondta, hogy a gitáros Gary Holt ismerősként üdvözölte, az énekes, basszusgitáros chilei Tom Araya pedig azzal viccelődött vele, hogy bár gyönyörű a kárpit, a macskája hamarosan kikarmolja.
A most 58 esztendős Araya meggyőző teljesítményt nyújtott a színpadon ezúttal is, a többiek hozzá hasonlóan csúcsformában voltak. A már említett Gary Holt mellett a szintén gitáros Kerry King és a dobos Paul Bostaph is a nívós hangszeres játékon túl ügyeltek a látványos színpadképre is.
Rajongásig szereti a metálzenét tizenéves kora óta. Amikor 1991-ben a Deep Purple fellépett Nyíregyházán, hordárként szorgoskodott a legendás gitáros, Richie Blackmore körül.
Nemcsak kap, ad is
– A haveri körömmel amikor csak tudunk, elmegyünk a kedvenceink koncertjeire. Így jutottunk el többek között az Udo, az Accept és a Black Sabbath bulijaira. Munka közben jár az agyam, és az zakatol benne, hogy ne csak kapjak tőlük zenei élményt, hanem a magam módján én is adjak nekik valami apróságot.
Nyolc éve a Hegyalja Fesztiválon a Motörhead énekesét, Lemmyt lepte meg egy második világháborús cigarettatartóval, mivel tudta róla, hogy nagy gyűjtő.
– Láttam rajta, hogy mennyire örül neki. Ettől aztán belelkesedtem. Tudtam, hogy az amerikai thrash metál együttes, az Exodus gitárosa szereti a festményeket. Az utolsó vacsora című örökbecsű alkotást újragondoltam, kicseréltem rajta az arcokat, és ezt adtam át neki. Kirobbanó volt a sikere. Utána a Slayer lett a következő célcsoport – árulta el Obsitos Attila.
– Olyan kanapét csináltam, ami illik hozzájuk: teljesen tükrözi az arculatukat, az érzésvilágukat. Nagyon tetszett nekik a Hegyalján átadott ajándék. Három éve Sopronba egy trónnal, valamint három székkel és egy, a zenekar logóját viselő asztallal érkeztem, amit az asztalos barátommal közösen készítettünk.
Amikor pedig a Slayer bejelentette, hogy befejezi a pályafutását, az együttes utolsó magyarországi fellépése előtt elhatároztam, hogy még egy igazán nagy dobással meglepem őket. Kitaláltam, hogy készítek négy életnagyságú trónt, amin a pályafutásuk alatt megjelent albumborítók jelennek meg.
Leírhatatlan az érzés
A tehetséges fafaragó, Perge József alkotta meg az ülőlapon látható albumborítót, a háttámlán a Slayer-saslogót, illetve egy majdnem életnagyságú koponyát. A koncert szervezői segítségével sikerült bejutnom a kedvenceim öltözőjébe, ahol átadhattam az ajándékomat. Leírhatatlan volt az érzés. Láttam az örömet, a meglepődést az arcukon.
Garry Holt azonnal mérőszalagot kért azért, hogy lemérje: befér-e a trón a dzsipjébe, azzal vinné el a nappalijába a trónt. Lehetne azon szomorkodni, hogy ez volt a búcsú és nincs tovább, de egyszer minden véget ér, és nekem sikerült emlékezetessé tennem a Slayer zárókoncertjét.
Ladányi Tóth Lajos
Kiéli az alkotói vágyait
– Mindig is érdekelt az asztalos szakma, de mivel sokáig telített volt a piac, nem vettek fel senkit. Ezért aztán amikor újra indult a kárpitosképzés, abban láttam fantáziát.
Ahogy telt-múlt az idő, úgy kezdett el érdekelni egyre inkább ez a terület. Nemcsak a munkámmá, hanem a hobbimmá, a szenvedélyemmé vált a kárpitosság, ahol kiélhetem az alkotói vágyaimat – fejtegette Obsitos Attila, aki Napkoron nőtt fel, és a szíve választottja, Tünde miatt költözött huszonegy éve, 1998-ban Tiszavasváriba, ahol ma is élnek lányukkal, Dórával.