Itt csuklik el leghamarabb a hang

– Nagy seb esett az ország testén 1920. június 4-én. A Barabáson élő családok nem mehettek át a mezőkaszonyi rokonokhoz, a tiszabecsi gazda nem hajthatta át az állatait a tiszaújlaki legelőre, a Beregdarócon lakók nem intézhették többé az ügyeiket Beregszászon. Az összekötő utak egyik napról a másikra járhatatlanok lettek, ezért az országnak ezen a részén a legszárazabb a torok, itt a legkönnyesebb a szem, itt csuklik el leghamarabb a hang – így kezdte köszöntőjét a megyeházán rendezett keddi ünnepségen Román István megyei kormánymegbízott.

– Sok-sok évtized után aztán elindult a közeledés a települések között, amióta pedig az országgyűlés döntése nyomán megünnepelhetjük a nemzeti összetartozás napját, még többet tehetünk azért, hogy a lelki sebek begyógyuljanak. Ez mindannyiunk közös feladata és közös felelőssége, de ebben nem csak támogatóink, hanem ellenzőink is vannak. Európában a társadalom átalakítására tesznek kísérletet, és szembe akarják fordítani a magyarokat a magyarokkal. Azért, hogy ezt megakadályozzuk, meg kell sokszoroznunk erőinket, mert fontos, hogy a magyar nemzet erős legyen – tette hozzá Román István.

Az Ismerős Arcok Nélküled című dalát a Tordai Duó adta elő, majd Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke Illyés Gyulát idézte: „Magyar az, akinek fáj Trianon”. – Mi nem kicsik vagyunk, hanem csonkák, bennünket büszkeséggel tölthet el az 1000 éves múltunk. Elcsatolhatták az ország területének kétharmadát, elveszíthettük a lakosság nagy részét, de a nemzeti büszkeségünket nem vehetik el tőlünk – arról csak mi magunk mondhatunk le, de az elmúlt közel száz év alatt megmutattuk, hogy ezt soha nem tesszük meg.

Juhász Gyula úgy fogalmazott: nem szabad beszélni Trianonról, de mindig gondolni kell rá. Több generáció is úgy nőtt fel, hogy nem tudták, nem tudhatták az igazságot, nekik csak az elhallgatás jutott. Nem lehetett beszélni a kisebbségi lét fájdalmáról, az elveszett gazdasági lehetőségekről, a csonkaságból eredő hiányokról.

Minden kornak meg kell találnia a megfelelő választ Trianon problémájára, amire csak akkor vagyunk képesek, ha nem a fájdalomra emlékezünk, hanem örülünk egymásnak, ha az elveszített területekre nem turistaként megyünk, hanem úgy, mintha hazamennénk. De a jó válaszokhoz az is kell, hogy a múlt e fájó eseményéről beszéljünk a gyerekeinknek, az unokáinknak, és hogy tanítsuk ezt az iskolákban – mondta a közgyűlés elnöke.

A Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium drámatagozatos diákjai prózával, énekkel és tánccal idézték fel a békediktátum következményeit, az emlékezők sorát pedig dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere zárta: Kós Károly Kiáltó szó című művéből idézett. „Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol leosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre.

Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk, és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket. Tudjuk miért.” – Trianon a nemzet egyik legnagyobb tragédiája, amelynek máig ható következményei vannak. Fontos az emlékezés, az emlékeztetés, tudnunk kell, hogy mit teszünk és hogy mit tettünk az elmúlt 99 év alatt a határon túl élő magyarokért, a nemzeti összetartozásért. De fontos az is, hogy lássuk: élnek a magyarság hagyományai, él a kultúránk, ezen pedig semmilyen diktátum nem változtathat – mondta a megyeszékhely polgármestere.