Életre kelnek bennünk a versei

Kisvárda, Nyíregyháza - A versek egy része a mélyen szeretett szűkebb hazáról szól: a megyéről, a Tiszáról, Kisvárdáról, Sóstóról.

Bodnár István legújabb verseskötetét, amely a Partok közelítésében címet viseli, szokatlan módon kezdhetjük a végéről is. Ugyanis a könyv hátlapján a költészet mindennapisága és egyben apoteózisa olvasható. „Persze a költészet nemcsak az, amit a költők versbe írtak. Valami rögzítetlenebb is, ami benne van egy újszülött álmában, a lányok mozdulataiban, mosolyában, az állatok nézésében, az utcák világításában, egy éjszakai fénysugár üzenetében. Mindez vers, íratlan vers. Néha igazabb, mint az írottak és rímesek.”

A természet menyegzője

A kötet három részből áll: a költemények mellett olvashatók prózaversek és végül képversek. Az összegyűjtött, sokhangú versek tematikájának vezérfonala alapvetően a könnyed és gyakran játékos természetszeretet és annak mindenekfelettisége. A címadó vers első sorai is ezt igazolják: „Elfeküdni / a májusi fűben / kitűzni a zászlót / aranytüzű fényben / így maradni / a mindenség közepében / elfeküdni / a partok közelítésben… Mintha csak Andrej Bolkonszkijok lennénk a Háború és békéből, aki – miután leütik, majd felnyitja a szemét – erre gondol: „Ó, hogy nem láttam meg én azelőtt ezt a magas eget? De boldog vagyok, hogy végre megismerhetem!”

Csodálatos a természet menyegzőjének leírása (Hozsannás fények), és lenyűgöző, mintha Berzsenyi Közelítő tél verse szólalna meg teljesen új köntösben A számadás évszaka címűben. Az ihletett metaforák az olvasó elé villantják az idilli képeket: a gomolygó fecskerajokat, a zsizsergő cserebogarakat, a legelésző csónaknyájat és a nyárfaistenektől agancsos ezüst partokat. A képzeletbeli utazást nagyban segítik H. Németh Katalin sokatmondó, nagyszerű grafikái.

Életigenlő kötet

A versek egy része a mélyen szeretett szűkebb hazáról szól: a megyéről, a Tiszáról, Kisvárdáról, Sóstóról: „A bokron / könnyű csipkekendő, / egy nyírfa halkan földalol. / A tölgyek / templomívei alatt / átsétált Krúdy valahol.” Külön fejezetben olvashatjuk a rímes, ütemhangsúlyos, játékos gyermekverseket, az Előszó bevezetőjében teljességgel egyetérthetünk Antal Attila gondolataival: „a weöresi játékversek hagyományait viszik tovább e művek.” Szívbe markoló az akár minden édesanyához szóló csodálatos ima (Boldognak ismer). És kitörölhetetlen emlékként mindig feldereng a gyermekkor visszahozhatatlan nosztalgiája: „lehajolok térdelve gyakran / a gyermekkor kincseiért (Ébredve otthon). Az utolsó egység a vizuális költészet felé veszi az utat. Meghökkentőek és újszerűek, plasztikusak és elgondolkodtatóak. Olvashatunk Áronka szánkójáról és Jutka esernyőjéről, de az újságírásról is, egy rácsos ablakot ábrázoló sorok üzenetével (Az én kalitkám).

Bodnár István életigenlő könyve nemcsak azokban az órákban segíthet, amíg olvassuk, hanem bármikor, ha csak néhány percre is, újra és újra levesszük a könyvespolcról, s egy-egy műbe belepillantunk. Engedjük, hogy bennünk életre keljenek a versek, és fölemeljenek a létezés magasabb szférájába!

- Minya Károly -