A munka kitörési pont a hajléktalanságból

Nyíregyháza - Két éve, hogy az Oltalom Szeretetszolgálat csatlakozott ahhoz az országos programhoz, amely a hajléktalan emberek munkaerő­piaci integrációját tűzte ki célul.

A szeretetszolgálat Családok Átmeneti Otthonában, védett környezetben vezetik vissza a munka világába az ellátottakat. A programban valamennyi kliens részt vehet: varrhatnak, kertészkedhetnek, és karbantartási feladatokat látnak el az intézmény körül.

– Egy átlagos egzisztenciájú családban éltem, egy Mátészalka melletti településen. A problémák akkor kezdődtek, amikor hiteleimet nem tudtam kifizetni. Egy idő után a felhalmozott adósságokkal a nyakamban már az albérleti díjjal és a rezsivel is rendre elmaradtam. A banki letiltások miatt képtelen voltam utolérni magam, kitörni az adósságcsapdából, újra talpra állni. Nem volt más választásom, semmiképp sem akartam az utcára kerülni, ezért addig, amíg anyagilag és lelkileg is megerősödöm, az Oltalom Szeretetszolgálat Családok Átmeneti Otthonában húzódunk meg 12 éves fiammal. Itt még egy évig maradhatunk – mesélte lapunknak Kemecseiné Bacskó Erzsébet, miközben keze alatt égett a munka a szeretetszolgálat varrodájában. A 39 éves asszony szerencsésnek mondja magát, hiszen máshol alig tudott volna a saját szakmájában elhelyezkedni, itt legalább munkája, bére van, és sosem unatkozik – tette hozzá.

Védett környezetben

– Most éppen kórházi köpenyeket varrunk, de táskákat, asztalterítőket, függönyöket, gyermekszobába falvédőket is készítettünk már, ilyen színes anyagokból – mutatta büszkén az igencsak minőségi árunak tűnő textíliákat, amelyekből nem volt két egyforma. Ezért is kedvelik a nők a varrodát, ami kreatív műhelymunkának számít az otthonon belül.

A terepbejárás – amelyen az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalanoknak szóló foglalkoztatási mintaprogramját mutatta be – a fóliasátorban folytatódott, s olyan vendégek, mint Kondor Péter evangélikus püspök és Gregersen-Labossa György, a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ intézményvezetője is tapasztalatot gyűjtöttek a nyíregyházi, állami támogatású projektről.

– A hajléktalanságnak ezerféle oka lehet: személyes, családi okok, a munkanélküliség, a lakás elvesztése. Az itt élők mindegyike hasonló életutakat járt be, s tagadhatatlan, hogy ebből a szférából nehéz kitörni segítség nélkül. Nem is megy egyik napról a másikra. Foglalkoztatási programunk – amelyben az idén már 18-an vehetnek részt – mintaértéke éppen az, hogy megfelelő szakmai támogatással a hajléktalanságból van kiút. A társadalom perifériájára sodródottak kivezethetők a krízishelyzetből, ha van munkájuk, megtanítjuk őket újra dolgozni – summázta a projektet Laborczi Géza lelkész-intézményvezető.

Kitörési pontok

– A foglalkoztatási program elemeit úgy találtuk ki, hogy ők maguk is lássák: munkájuknak van értéke, ezért az intézmény működtetésében dolgoztak: a parkokat gondozták, filagóriát építettek, a fóliasátorban kertészkedni kezdtek és a borbányai evangélikus családi napközi épületét is részben ők újították fel. A legfontosabb tapasztalat az, hogy a ránk bízott hajléktalanok elkötelezettek, dolgozni szeretnének és visszailleszthetőek a munka világába. Náluk csak én örülök jobban, hogy a foglalkoztatásukba fektetett állami támogatás nem egy feneketlen dézsába öntött pénz, hanem megtérül; és innen már egy lépés lehet a nyílt munkaerőpiac. Az idén ezt a folyamatot megkönnyítenénk azzal, hogy helyi vállalkozásokkal foglalkoztatási megállapodást kötnénk, ahol a munkavégzésre mentálisan felkészült hajléktalanokat fogadnák. Remélem, a nyíregyházi cégek nyitottak lesznek a „paktumra” – mondta a lelkész-intézményvezető, s hozzátette, az önállósodáshoz a fedél nélkül élők lakhatását kellene felkarolni.

Az országos hajléktalan-mintaprogramhoz két évvel ezelőtt csatlakozott az Oltalom Szeretetszolgálat, azóta több család kikerült az otthonból, saját maguk keresik boldogulásukat, ami nem könnyű, erősítette meg Siroki Irén. A kétgyerekes anya másfél évente otthonról otthonra jár.

– Dísznövénykertészként itt legalább van egy kis keresetem. Az albérletárak az egekbe szöktek, egyedül nem tudnám fenntartani a lakást. Sajátról csak álmodom: marad a vándorlás. A gyerekek szeretnek itt élni, a nyíregyházi átmeneti otthonban támogató, megértő közegre találtunk, de kellene valami plusz, amivel továbbállhatnánk – mondta az asszony.

- Kanalas Ottilia -