A kárt jobb megelőzni, mint rendezni

Buj - Megyénkben főleg a vaddisznó, majd utána a szarvas, az őz és a mezei nyúl okoz fejfájást a gazdálkodóknak.

Míg az erdőkben és a mezőkön élő vadállatok a vadászoknak örömet szereznek, addig a földműveléssel foglalkozóknak csak bosszúságot okoznak, hiszen lelegelik a friss hajtásokat, kitúrják az elvetett magvakat. Ha a vadásztársaságok nem ismerik el a felelősségüket a mezőgazdasági vadkárral kapcsolatosan, ha nem tudnak megegyezni a kár mértékében a gazdával, akkor gyakran a bíróságon folytatódik az ügy.

Jeleket hagynak hátra

Vinnai Attila vadkárszakértőt, a buji Táncsics Vadásztársaság vadászmesterét faggattuk arról, vajon mi alapján lehet megállapítani, hogy milyen vadfaj okozta az adott kárt, milyen jelzések, nyomok segítenek ennek kiderítésében.

– A vad minden életmegnyilvánulása során jeleket hagy hátra. Ezek épp úgy fajra, sőt akár egyedre jellemzőek, mint ahogyan ránk az ujjlenyomatunk. A nyom, a hullaték és maga az élőhely elsődlegesen fontos információ, de a károsított növény fajtája, a károsítás módja és ideje, sőt a károsítás helye a növényen is mind-mind fontos információt jelentenek a szakember számára. A hozzáértőknek nem jelenthet gondot meghatároznia a károsító vad faját, vagy akár azt kiszűrni, hogy emberi gondatlanságot akarnak vadkárként beállítani – válaszolta Vinnai Attila, akitől arra is rákérdeztünk, hogy a károk keletkezése után milyen lehetőségei vannak a vadászatra jogosultnak.

Rendszeres ellenőrzések

– Kezdjük talán onnan, hogy a kárt nem megtéríteni, hanem megelőzni kellene. Természetesen ebben nemcsak a vadászatra jogosultat, hanem a föld használóját is felelősség terheli. Nem nehéz belátni, hogy egy néhány tíz főből álló vadásztársaság nem lesz képes a legalább 3 ezer hektáros vadászterület – ennyi az engedélyezett legkisebb területméret – minden egyes táblájánál lesben ülni és elriasztani a termést ott károsítani készülő vadat. Már csak azért sem, mert nem mindig és nem minden vadfaj károsítja az adott kultúrát, illetve vannak vadászati idények is, amelyeket törvény ír elő és a vadászat lehetőségét korlátozzák. A gazda dolga elsősorban, hogy a vadkárveszélyes időszakban a tőle telhető védelmet biztosítsa, illetve a rendszeres ellenőrzésekkel a kárt a lehető leghamarabb felfedezze. Itt mutatkozik meg a szakmai ismeretek mélysége, mert egyes növényeket a teljes vegetáció alatt szívesen fogyasztja a vad (pl. zöldborsó), míg másokat csak egyes fejlődési fázisokban kell különösen óvni (pl. búza).

Magasles, lőnyiladék

– Ha már megtörtént a vad károkozása, mindenképpen törekedni kell a további károsítás közös megakadályozására. Igen nehéz eredményt elérni, ha a földhasználó nem működik együtt a vadászokkal. Egy magasles felállítása igazán nem okoz kárt, de a lőnyiladék kivágása is bőven megtérülhet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a növények egy bizonyos életkorig kompenzálni, sőt túlkompenzálni is képesek a vad által okozott kárt. A napraforgó például egy bizonyos kárszázalékig a virágzat fejlesztése előtti vadkárt ritkább térállásban nagyobb tányér hozásával bőven visszahozza.

Természetesen a megegyezésre kell törekedni, hiszen senkinek sem jó a pereskedés. Azt is jó tudni, hogy amikor felkérnek egy szakértőt, gyakran nagyobb lesz a neki fizetendő összeg, mint az objektíven megállapított vadkár értéke – magyarázta a szakember.

Tévedés: nem kárbecslés

Hogyan történik a kár megállapítása?

– A mai napig tévesen sokan vadkárbecslésnek nevezik a kár megállapítását. Hatalmas szakmai tévedés ez, hiszen a becslés nem egzakt eljárás, holott a vadkár megálla­pításánál is az egzakt, később akár bíróság előtt is védhető módszereket kell igénybe venni. A legfontosabb lépések: a tábla pontos méretének meghatározása, a károsított részek pontos méretének meghatározása egzakt mintavételi módszerekkel, be­takarítás előtt a várható termés megállapítása és a vadkár miatt kiesett rész kiszámítása, majd forintosítása. Korrigáló tételek alkalmazásával kapjuk meg a végén a tényleges kár mértékét. Látható, hogy így nagyságrendileg pontosabb eredményhez jutunk, mint amikor ránézésre becsülünk egy kármértéket.

– Az észlelt kárt jelezni kell írásban a területileg illetékes vadászatra jogosult vadkárért felelős személynek. Ha nem sikerül megállapodni, akkor a területileg illetékes önkormányzat jegyzőjéhez kell írásban jelenteni és a szakértői díjat letétbe helyezni. Ekkor a jegyző a szakértői névjegyzékből kijelöli a vadkárszakértőt. A kijelölt szakértő a helyszínre érkezése előtt értesíti mindkét felet, és jelenlétükben megkezdi a munkát.

A vaddisznó vezeti a sort

Kíváncsiak voltunk arra is, vajon megyénkben mi a jellemző vadkár.

– Megyénk országos viszonylatban kedvező helyzetben van, hiszen klasszisokkal kisebb a vad által okozott kár, mint a hagyományosan nagyvadas dunántúli megyékben. Ettől függetlenül természetesen van vadkár. A jellemző kár minden évben változik. A vetett kultúrák aránya, a vad időszakos mozgása, az időjárás mind befolyásolja a vadkár megjelenését. Megyénkben főleg vaddisznó okozta károkról beszélhetünk, aztán a szarvas, az őz és a mezei nyúl sorrendben következik az okozott kár nagysága – tette hozzá Vinnai Attila.

MML