Gumicsónakkal siklottak a havon

Tiszatelek - Szánkótábort szervezett a diákjainak a tiszateleki általános iskola.

A síkvidéken élő fiataloknak különleges élmény, ha hegyek-völgyek között tölthetnek el néhány napot. A kirándulásnak még sajátosabb hangulata lesz akkor, ha hó is borítja a tájat.

Éppen ezért döntött úgy a Tiszateleki Hunyadi Mátyás Általános Iskola vezetősége, hogy az oktatási intézmény életében első alkalommal szánkótábort szervez a Zempléni-hegységbe.

Ma havazik, holnap olvad

Természetesen nem könnyű egy szánkótábor megszervezése a változékony időjárás miatt, hiszen az egyik nap még havazik, a másik nap pedig már olvad, vagyis nem lehet előre tudni, hogy a lefoglalt időpontban a szálláshoz közel lehet-e szánkózásra alkalmas havat találni.

Az elmúlt héten pénteken aztán elindult meghódítani Pusztafalu melletti lankákat 28 diák és négy felnőtt.

Cserépkályha, emeletes ágy

– Rettegtünk, hogy lesz-e elég hó a szánkózáshoz, az előző napokban folyamatosan érdeklődtünk a pusztafalui önkormányzattól. Aztán mikor megérkeztünk, a szőlők melletti domboldalon találtunk egy alkalmas helyet, ahol 15-20 centiméteres hó fogadott bennünket – elevenítette fel az élményeket Molnár József, az oktatási intézmény igazgatója. – Lepakoltunk a szálláshelyünkön, az Öreg Bence Vendégházban, aztán már mentünk is szánkózni. A szállásunkon cserépkályha ontotta a meleget, a szobákban emeletes ágyak voltak, s mindez sok fiatalnak bizony újdonságot jelentett. Hamar megszokták ezeket a körülményeket, végül nem jelentett senkinek sem problémát. A szánkózást nagyon éveztük. A hó teteje egy kicsit fagyott volt, de miután feltörtük, jól csúszott a szánkó, a műanyag ülőke. A legnagyobb sikere azonban a gumicsónaknak volt, hihetetlenül jól csúszott a havon. Valamikor régen traktorbelsővel már átéltünk hasonló élményeket, most is azt akartunk magunkkal vinni, csakhogy felfújt állapotban olyan hatalmas volt, hogy nem fért fel a buszra. Így jutott eszembe a kétszemélyes kis gumicsónak, amely végül nagyon jó szolgálatot tett, jól bírta a gyűrődést, nem lyukadt ki. Ráadásul a közelben vadrózsa is volt, de azt más csak az utolsó napon vettük észre. Thúróczy Róbert testnevelés–matematika szakos kollégám szánkó helyett sílécet hozott magával, így ha a gyermekek még nem is próbálhatták ki, de közelről megismerkedhettek a síeléssel. Tanár úr egyébként a síléccel felment a Nagy-Milicre is.

Senkit sem kellett ringatni

Esténként sokat játszottak a pedagógusok a diákokkal. Több évtizedes táboroztatással a háta mögött Molnár József sok olyan közösségi játékot ismer, amelyek érdekesek és lekötik a fiatalok figyelmét. Lefekvéskor a gyermekeket nem kellett ringatni, hamar elaludtak, hiszen a szánkózás fárasztó sport. No, nem az a része, amikor csúszunk le a lejtőn, hanem amikor vissza kell menni a dombra…

Éjszakai bátorságpróba

– Szombat este bátorságpróbát is rendeztünk – folytatta az iskola vezetője. – Ez jóval sötétedés után, 22 órakor kezdődött, különböző feladatokat kellett megoldaniuk a tanulóknak. A kisebbek kettesével mentek, a nagyobbak egyedül, s közben ment a viccelődés, az ijesztgetés. Ez is nagyon tetszett a diákoknak, még lefekvés után is mesélték az élményeket, amíg el nem aludtak. Bár korábban szóba került, hogy megnézzük a sátoraljaújhelyi lesiklópályát is, de mivel vasárnap is nagyon olvadt a hó, inkább elvittük pizzát enni a gyermekeket. Ha jövőre lesz jó hó, akkor megint megyünk szánkótáborba, ám jó havat előre garantálni nem lehet – tette hozzá Molnár József.

MML