Interjúk – magasra tett mércével

Nyíregyháza - Marik Sándor életközelbe hozza a megyénkből elszármazott híres tudósokat, művészeket.

Számos híres művészt és tudóst adott a hazának és a nagyvilágnak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Bárhová is vetette ezeket a személyeket a kiszámíthatatlan sors, soha nem feledték, hogy honnan indultak el, a szülőföldhöz kötődő gyökerek sohasem szakadtak el. Gyakran csak a nevüket és egy-két életrajzi adatot tudunk róluk, s nem ismerjük az igazi arcukat, nem ismerjük magát az embert. A teljesebb megismerésben segít az az interjúkötet, amelyet Marik Sándor, a Kelet-Magyarország nyugalmazott újságírója írt Az Univerzum suttogása címmel. A könyvet a napokban Nyíregyházán a megyei könyvtárban mutatták be, ahol az érdeklődők találkozhattak a szerzővel is, aki a napokban tölti be a 75. életévét.

Töretlen lendülettel

Az író-olvasó találkozót dr. Karádi Zsolt főiskolai tanár, a Szabolcs-Szamár-Beregi Szemle főszerkesztője vezette. Mint bevezetésként elmondta, Marik Sándor első, A lefényképezett gondolat című interjúkötete óta sok minden történt velünk és bennünk, de egy valami nem változott: a szerző töretlen lendülettel, szenvedélyesen írja az interjúkat. Az Univerzum suttogása című kötetben megjelentetett 25 írás a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében publikálták 2012 és 2018 között.

– Egy írónak nincs nagyobb öröme annál, amikor kézbe veszi a könyvét, amelyen még érződik a nyomdai festék illata. Utána félve nyitja ki, hogy biztos talál benne sajtóhibát. Nos, ebben a könyvben nincs nyomdai hiba – fogalmazott dr. Karádi Zsolt. – Az interjúkat többször elolvastam, s mindig más-más érzelmek fogtak el, hiszen van olyan interjúpartner, aki már nem lehet közöttünk. A szerző olyan személyekkel beszélgetett, akik elütnek a hétköznapok emberétől. Éppen ezért igen alapos szellemi háttérmunkára, felkészülésre volt szükség minden egyes alkalommal. Ráadásul a szerző adatokat, információkat tartalmazó lábjegyzetekkel is ellátta az egyes interjúkat, hiszen az átlagolvasó mindent nem tudhat. Az interjúkat kiegészítések – például újabb kitüntetések, kinevezések – teszik teljesebbé, majd a könyv névjegytárral zárul, amely a kiadványban szereplő személyek életútját mutatja be. Az interjúkat másképpen olvasom, ha itt élek, másképpen, ha Pesten élek vagy valahol a világban. Bárhol is olvassuk, azt egységesen elmondhatjuk, hogy zseniális emberekről van szó, akik mindig is a szülőföldjüknek vallják ezt a kis tájat. Huszonöt fantasztikus ember, elképesztő személyek, akiket korábban csak felületesen ismertünk meg, a könyvben azonban más arcukat mutatják meg, a szerző életközelbe hozza ezeket az embereket. A beszélgetéseket olvasni azért is élmény, mert a 40 ezer karakter körüli szövegek lehetőséget adnak a teljesebb kibontakozásra. Gazdagabb lettem a könyv által, ami megerősítette azt a hitemet, hogy sok nagyszerű ember élt, él és fog még élni Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Köszönet mindenkinek

A bevezető gondolatok után Marik Sándor idézte fel az interjúk írásának történetét. Nyugdíjba vonulása után, 2004-ben úgy gondolta, hogy leteszi végleg a pennát, csakhogy akkor kapott egy felkérést, hogy legyen munkatárs a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlénél, amelynek a főszerkesztője dr. Németh Péter volt. Hat év múlva Karádi Zsolt lett a megyei folyóirat főszerkesztője, s kérte Marik Sándort, hogy folytassa munkáját. A szerző akkor gondolt arra, hogy kiadja az első interjúkötetét az előző években a Szemlének készített írásokból.

– Nagyon sok időt és energiát felemészt a felkészülés – árult el titkokat a szakmai munkáról az érdeklődőknek Marik Sándor. – Nem vadászom az interjúalanyokat, hanem szorgalmasan olvasom a kitüntetett személyek névsorait, figyelem, hogy kik az új akadémiai tagok, s ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származnak, felveszem velük a kapcsolatot. Érdekes volt az a kis történet, amikor Bársony Istvánt kerestem meg. Azzal fogadott, hogy mi már ismerjük egymást, hiszen az édesapjáról is írtam már 1967-ben.

Felkészültség, igényesség

Marik Sándor köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatóként, felelős kiadóként, szerkesztőként, címlaptervezőként hozzájárultak a könyv megjelenéséhez. Külön kiemelte feleségének, Mária asszonynak a türelmét, hiszen amikor az interjúkon dolgozik, kikapcsolja a külvilágot, alig lehet szólni hozzá.

A könyvbemutatón felszólalt Nyéki Zsolt, a Kelet-Magyarország főszerkesztője is, aki pályakezdő újságíróként került a szerzővel egykoron munkakapcsolatba. Marik Sándor minden fiatal kollégának példát mutatott szakmai felkészültségből, igényességből, a témaválasztás fontosságából, s ügyelt arra is, hogy a cikk formájában is méltó legyen a szerzőhöz és az íráshoz.

– A világ változik, azonban nem változik az interjú műfaja. Marik Sándor magas mércét állított az ilyen jellegű munkáival. Irigylem, hogy ilyen sok híres emberrel beszélgethetett – jelentette ki a megyei napilap főszerkesztője, majd feltett két kérdést: Volt-e valaki, aki nemet mondott a megkeresésére? Mi a különbség a napilapos és a szemlés interjúkészítés között?

Négy évig a célkeresztben

– Egy akadémiai doktor mondott nemet, aki egyébként matematikus volt, ráadásul én is matematika szakot végeztem egykoron. Nem indokolta, hogy miért nem vállalja az interjút. Egyszer meg én nem vállaltam el, hogy interjút készítsek Tasnádi Csabával, a Móricz Zsigmond Színház igazgatójával a Vidor Fesztiválról, mert az idő rövidsége miatt nem éreztem magam felkészültnek. A két újság interjúi között a terjedelem jelentette a különbséget. A Kelet-Magyarországban egy interjú 6 ezer karakter körül van, míg a Szemlében 40 ezer. Az igazság az, hogy a témától függ a terjedelem, hiszen egy flekk is lehet hosszú, a 25 flekk pedig lehet rövid – válaszolta Marik Sándor, s még hozzátette, volt olyan téma, ami hetekig, évekig érlelődött. Hauser Adrienne zongoraművész például 4 évig volt célkeresztben, míg végül elkészült az interjú.

Élő kapcsolat Amerikával

Meglepetés is várt a könyv­bemutató résztvevőire, ugyanis az internetnek köszönhetően Marik Sándor élő kapcsolatot létesített az ­Amerikában élő Gloviczki Péterrel, akit gyakran úgy jellemeztek, hogy az érsebészek között a legjobb bűvész, a bűvészek között a legjobb érsebész.

– Az életem első tíz éve Nyíregyházához kötődik, s bár 1957-ben elköltöztünk onnan, mind a mai napig nyíregyházinak tartom magam. Nagyon örültem, amikor Marik Sándor felkért engem is. Az orvosi egyetemet 1972-ben végeztem el, az azóta eltelt évtizedekben sokat fejlődött az orvosi szakma a sebészettől a műtéti módszereken át a gyógyszeres kezelésig. Tíz-tizenöt évente megváltoznak a módszerek, folyamatosan képeznem kellett magam. Ma már például katéterekkel gyógyítjuk az érszűkületet, s nem szikével. Jelenleg egy érsebészeti folyóirat főszerkesztője vagyok, így segítem a fiatalabb kollégákat – mondta Gloviczki Péter, majd a ,,véletlenül” ott lévő cilinderből elővett egy varázsgömböt, s felidézte azt a mutatványt, amellyel 1973-ban Párizsban a bűvész-világbajnokságon a második lett.

Az interjúpartnerek

Antall István irodalmi szerkesztő, Balázs Attila fotóriporter, Bársony István villamosmérnök, akadémikus, Bokor József villamosmérnök, akadémikus, Gaál Ferenc közgazdász, vezérigazgató, Gelencsér András levegőkémikus, egyetemi rektor, Gloviczki Péter érsebész professzor, Hauser Adrienne zongoraművész, Keskeny Ernő diplomata, nagykövet, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Kun István jogász, közíró, Márka Szabolcs asztrofizikus, METESZ 50 Losonczi László titkár, METESZ 50 Scholtz Béla titkár, NYF 50 Balogh Árpád bikokémikus, rektor, NYF 50 Jánosi Zoltán irodalomtörténész, rektor, Pallai Mara bábművész, Pethő Ferenc gyümölcsnemesítő, egyetemi tanár, Petrikovics Edit műfordító, Pintér Anina jelmeztervező, Pucsok József orvosprofesszor, Szlávik Lajos hidrológus mérnök, Tóth Sándor szobrászművész, Veres András római katolikus püspök, Zöldi László médiatörténész.

MML