"Nem trükköztünk a rendőri túlórákkal"

Nyíregyháza - Az elmúlt időszakban az internetes portálokon több olyan cikk is megjelent, amely azt állította, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon „lenyúlják” a dolgozók túlóráját, nem fizetik ki, csak egy töredékét. A napokban megjelent cáfolatot követően Farkas József dandártábornok, megyei rendőrfőkapitány kizárólag lapunknak adott interjút az üggyel kapcsolatban.

Tisztázzuk legelőször: mikor és miért túlóráznak a hivatásos állomány tagjai?

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság – amely a megyei rend­őr-főkapitányságok között a második legnagyobb szervezeti egység az országban, nyolc rendőrkapitánysággal, hat határrendészeti kirendeltséggel, valamint a vásárosnaményi Közigazgatási Hatósági Szolgálattal – több ezer dolgozót foglalkoztat, s jelenleg rendkívül nehezen képzelhető el, hogy túlóra nélkül megoldható legyen a működés, mert bizonyos szolgálati formáknál átfedések vannak. Az például, hogy a szolgálatparancsnok át tudja adni a szolgálatot a következőnek már túlóra, ahogy a rendkívüli eseménynél berendelt forrónyomos szolgálatnak is dolgoznia kell. Több olyan szolgálati helyünk van, ahol feltétlenül szükséges a túlszolgálat, ezek az alapértelmezett, azaz az alaptevékenységhez ­kapcsolódó túlórák. Ez azonban csupán egyetlen szegmens, mert többletszolgálatot több jogcímen lehet elrendelni, végrehajtani és elszámolni. Ilyen a fokozott illegális migrációval, a terrorveszéllyel kapcsolatos többletmunka, a fokozott közterületi rendőri jelenlét például a karácsonyi ünnepek alatt. A csúsztatás abban van, hogy a cikkek az alapértelmezett túlórát, ami az összes túlmunka mindössze 10 százalékát adja, összemosták az elrendelt túlszolgálattal, s általánosságban állították, hogy a felhasználható túlórakerettel visszaéltünk, nem fizettük ki. Ez bizonyíthatóan nem igaz. A túlórák csaknem 85 százalékát kifizettük, nincs elmaradás, és 15 százalék lett megváltva a dolgozók kérésére, szabadidővel.

Mennyi túlóráról beszélünk?

2015 júliusa óta – akkor lépett életbe az új HSZT – ez év november végéig több mint 1 millió 200 ezer túlórát rendeltünk el a megye rendőri állományának, ebből 180 ezer óra volt, amiben a kolléga azt kérte, szabadidővel válthassa meg. Nagyon sokat voltak távol a munkatársaink 2015-ben és 2016-ban, amikor a déli határszakaszon Magyarországot kellett védeni, s ehhez a rendőrség nyújtott segítséget. Az állomány egy része kiesett, mert ott látott el szolgálatot, itt a megyében a hátramaradt kollégákkal kellett a feladatunkat megoldani. Nem volt biztonsági deficit, de ehhez többletszolgálatot is hozzá kellett tenni. Eltelt egy év a 2015-ös nagy migrációs hullám után, az állomány pedig kezdett kifáradni, s míg az első időszakban szinte kivétel nélkül mindenki pénzben kérte elszámolni a túlórát, hiszen így a fizetése jelentősen megugrott, egyre többen mondták azt, már nem pénzbeli megváltás kell, hanem szabadidő, amit a családdal tölthetnek. Ha valaki ezt jól ütemezi, akkor össze tudja úgy vonni a túlóráit, hogy hozzáteszi a pihenőnapjához, és akkor több napot otthon tölthet anélkül, hogy az éves szabadság­keretéből egyet is elhasznált volna. Balgaság azt hinni, hogy csak a pénz motivál.

Meghatározta, hogy a kapitányságok mekkora kifizethető túlórakerettel rendelkezhetnek?

A rendőri vezetők munkáját jogszabályok és belső normák foglalják keretbe, egy felelős költségvetési szerv vezetőjének a rendelkezésre álló erőforrásokkal gazdálkodnia kell. Aki nem ezt teszi, az elkövethet akár egy bűncselekményt is, amit úgy hívnak, hogy hűtlen vagy hanyag kezelés. Ha egy vezető arra vállalna kötelezettséget, amire nincs pénzügyi fedezet, akkor nagyon komoly gond adódna nemcsak a működésben, hanem az elszámolásban is. Kötelességem tervezni, nyomon követni, monitorozni. A kereteket meg kell határozni, mert megkérdezik és ellenőrzik, hogy mit és hogyan használtunk fel. A közölt dokumentumokból csak az első, esetleg második oldalt emelték be, de a harmadik és negyediket már nem, ahol a kézírásommal egyértelműen olvasható, milyen tartalékokat képezünk pontosan azért, hogy ha valaki kellő indokkal kér többletszolgálatot, akkor azt megtámogassuk. Például amikor Záhonynál felborult a kamion, egy héten keresztül ott voltunk, mert veszélyes anyagot fejtettek át, de más előre nem várt eseményeknél ilyen túlórákat tettünk hozzá. Ha jogosan igényelték, mindig megkapták.

Ön is vizsgálódott?

Mindig vizsgáltattam nemcsak a pénzügyi részeket, a felhasználást, hanem a szolgálatszervezés hatékonyságát és a jogosultságot is. Látni kellett, hogy valóban jól, kellő hatékonysággal szervezték-e a parancsnokok a szolgálatot, vagy úgy voltak vele, van pénz dögivel, minden menjen fizetős ­túlórára. Ennyi embernél lehet olyan parancsnok, s talán volt is, aki így járt el. Ennek nyilván vannak erkölcsi, fegyelmi, de akár büntetőjogi következményei is. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy a ­kollégáknak is jó legyen, a járandóság se csökkenjen. Az azért nagy bátorság, hogy a mun­katársak egy része kölcsönöket vett fel a túlórára. Balgaság ezt fix juttatásként beépíteni, óva intek ettől mindenkit.

Mennyire szigorúan ellenőrzik a főkapitányság túlórafelhasználását?

Nagyon. Most is vannak különböző ellenőrzések, például az Országos Rendőr­-főkapitányság Költségvetési Ellenőrzési Irodája vizsgálja, hogy amit lejelentettünk, azok mögött mennyi pénzügyi kifizetés van, és az megfelel-e a jogszabályoknak. Az én feladatom és kötelességem, hogy a főkapitányság törvényesen működjön, a mindenkori szabályos normáknak megfelelően felelős gazdálkodást folytasson. Fizetést kell adni az embereknek, az nem fordulhat elő, hogy hónap végén nem tudunk utalni kétszáz embernek, mert túlköltekeztünk. A gazdálkodás tudatos tervezőmunka, külön gazdasági igazgatóságunk van, ahol a működéshez szükséges feltételeket is biztosítják. Ha kell és kevés a rendelkezésre álló forrás, akkor csak és kizárólag kellő indokok alátámasztásával az Országos Rendőr-főkapitányságtól lehet plusz pénzt kérni, amivel tavaly és az idén is többször éltünk. Nem maradunk segítség nélkül, ha nem várt eseményről van szó, van támogatás pénzben, technikai eszközben, de akár élő munkaerőben is.

Másfél évvel ezelőtt az ügyészség is vizsgálódott a túlórákkal kapcsolatban, mit állapítottak meg?

Vélhetően a vizsgálat azt állapította meg, hogy minden törvényes és jogszerű volt, mert hozzám nem szóltak. Tanúként sem hallgattak meg, azt a szintet sem érte el a névtelen bejelentés valóságtartalma, hogy tőlem kelljen információt kérni. Ha bármilyen jogszerűtlenség felmerül, azért én egy személyben felelek, én vagyok az önállóan gazdálkodó költségvetési szerv vezetője, a gazdasági helyettesemmel mehetünk „sittre”, ha valami nem törvényes.

Minden esetben a rendőr dönt, hogy miként kéri a túlórája megváltását?

Igen, a dolgozó döntheti el, hogy melyiket választja. Ehhez hozzá szoktam azt is tenni, a parancsnok pedig dönthessen arról, hogy a rendelkezésre álló erőforrást figyelembe véve, kit küld a feladathoz: azt, aki szól, „főnök egy kis túlóra kellene, mert szeretnék elmenni öt napra”, vagy aki azt mondja, „csak pénzért vállalom”. A parancsnok dönt, de nem azt preferáljuk, hogy ki kéri pénzben, s ki szabadidőben a megváltást. Ha így tettünk volna, nem 85-15 százalék lenne az arány. A túlszolgálat elrendelése ugyanakkor nem történhet öncélúan, pusztán jövedelemszerzés céljából, kizárólag szakmailag indokolt esetben lehetséges, ha a feladatellátás más módon nem oldható meg.

Ha jogszabályok, törvények szabályozzák a gazdálkodásukat, a túlóra felhasználását, akkor ez az ország minden főkapitányságára vonatkozik. Miért a mi főkapitányságunk került a célkeresztbe?

A túlóra minden főkapitányságot érintő ügy, vélhetően a személyemet akarták így támadni, ezen keresztül is próbálnak rám nyomást gyakorolni. Sajnos, mindig vannak elégedetlenkedők az állományban, a nagyobb gond, hogy vannak árulók. Olyan belső anyagok kerültek ki, amelyek egyébként nem titkosak, nincs rajtuk „korlátozott terjesztésű” bejegyzés. Ha ezeket az iratokat bármelyik kollégám, vagy bármely más jogosult személy meg akarta volna nézni, nyugodtan megtehette volna, a hivatali fogadónapon megmutatom, sőt, szívesen meg is beszélem vele a részleteket. Természetesen az is vizsgálat tárgyát képezi, hogyan kerülnek ki belső, szolgálati adatokat tartalmazó dokumentumok. Nyilvánvalóan egyéni érdekeket szolgáltak, hangulatot keltettek. Minden vizsgálat azt támasztotta alá, hogy szabályosan jártunk el. Végzem a munkámat, tiszta a lelkiismeretem.

- Bednárik Mónika -

[related-post post_id="4084390"]