Mi vagyunk az ajándék

Nyíregyháza - Szeretetet adni nem csak karácsonykor kell, hanem az év minden napján – mondja dr. Magyar Judit ügyész.

– A legnagyobb ajándék a másokra fordított idő, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy a legnagyobb ajándék mi magunk vagyunk – mondja dr. Magyar Judit, a Nyíregyházi Járási és Nyomozó Ügyészség ügyésze, aki számára az önkénteskedés egyrészt a családjából hozott példa, másrészt a munkájával is összefüggő tevékenység, ami egy súlyos betegség árnyékában lett az életének szerves része.

Volt olyan év, amikor december 21-én, 22-én vittük ki az ajándékokat." dr. Magyar Judit

Egy érintés is számít

– Azt, hogy tiszta szívből segíteni mennyire fontos, már gimnazistaként megtapasztaltam, felnőttként pedig a betegtársaim felé, illetve a gyerekek és az idősek felé fordultam. Egyre többen élnek elszigetelten, önmagunk hajszolása közben nem jut idő másokra, elhidegülünk egymástól, ám aki önkéntesként betegekkel vagy árva gyerekekkel találkozik, pontosan tudja, hogy mekkora szükség van egy-egy jó szóra, vagy akár egy érintésre. Több mint tíz évvel ezelőtt elvégeztem az ehhez szükséges képzéseket és a Szivárvány Idősek Otthonában működő hospice részlegen önkénteskedtem.

– A súlyos betegségük végstádiumában lévő emberekről van szó, akik tudják, hogy meg fognak halni, és akiknek a fizikai fájdalmaik mellett a lelki nehézségeikkel is meg kell küzdeniük. A hospice szellemisége abban rejlik, hogy meg kell próbálnunk fájdalommentes búcsút biztosítani nekik, és mindent megtenni azért, hogy méltósággal, tisztelettel, emberi mivoltukat megőrizve hagyhassák itt a földi létet. Arra kell törekednünk, hogy életük utolsó heteiben javítsunk az életminőségükön, ezért beszélgetünk, vagy ha erejük engedi, sétálunk velük: bevisszük hozzájuk a külvilágot, de sokszor egy érintés is sokat jelent.

Amikor az otthonban megszűnt ez a fajta ellátás, az életveszélyesen beteg, Magyarországon kezelt gyerekek, fiatalok kívánságait teljesítő Csodalámpa Alapítványnál lettem önkéntes. Emlékszem, volt olyan év, amikor december 21-én, 22-én vittünk ki ajándékokat kívánságteljesítésként az apró kis falvakban élő beteg gyermekekhez, akiknek nagyon sok erőt adott, hogy megkapták azt, amire vágytak.

Egy fél évig a Jósa András-kórház onkoradiológiai osztályán önkénteskedtem, az idén pedig csatlakoztam az osztály hospice részlegének önkéntes csoportjához. Nemrégiben Böjte Csaba Dévai Szent Ferenc Alapítványának székelyhídi otthonába látogattunk: adományokat vittünk az ott élő gyerekeknek. Örültek az ajándékoknak, de az együtt töltött időnek sokkal jobban. Együtt olvastunk, együtt társasjátékoztunk: ezt az élményt aligha felejti el az ember – meséli Judit, aki nemrégiben a shelter házban élőknek vitt adományokat. Ide egy szakmai látogatás során jutott el, és annyira megindította a prostitúció áldozatainak helyzete, hogy hazatérve a kollégái körében gyűjtést indított.

Értékelni, amink van

Arra a kérdésre, hogy mikor jut minderre ideje és hogy nem neheztel-e rá emiatt a családja, azt mondja, olyan biztos családi háttér áll mögötte, ami lehetővé teszi az önkénteskedést.

– Szerencsés vagyok, mert a férjem nem csak elfogadja ezt a tevékenységemet, de ő is segít ebben. Nem mondom, hogy mindig könnyű, hiszen az árva, félárva és szociálisan támogatásra szoruló gyerekekkel való találkozás lelkileg nagyon megviselt, de ezek a helyzetek sok mindenre rávilágítanak a saját életemmel kapcsolatosan is.

Aki haldoklókkal foglalkozik, átértékeli a problémáit, és hálás minden apróságért. Megtanuljuk értékelni azt, amink van, és minden a helyére kerül. Sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, és nagy öröm, amikor azt látjuk, hogy milyen sok jó ember vesz bennünket körül.

Szeretetet adni nem csak karácsonykor kell, hanem az év minden napján, és én hiszek abban, hogy aki előtt ilyen példák vannak, elkezd másképpen gondolni magára és a világra. Szeretném, ha egyre többen tapasztalnák meg az önzetlen segítségnyújtás örömét, és ha így lesz, kevesebben maradnak majd magukra és közelebb kerülhetünk egymáshoz – és ami nagyon fontos: önmagunkhoz is.

- SZA -