Harminc, boldogan csillogó szempár

Nyírtelek-Belegrád - Olvasóinknak köszönhetően emlékezetessé varázsoltuk a belegrádi óvodások karácsonyát.

Könyvekkel, tanszerekkel, sok-sok játékkal és nagy mosollyal ­kopogtak be a Kelet-Magyarország szerkesztőségének munkatársai a belegrádi óvodába.

Lapunk olvasóit megérintette a Manókert tagóvoda gyermekeinek története, folyamatosan érkeztek a felajánlások, az apróságok megmozgatták az adakozási kedvet. – Az intézmény két csoportjába összesen 41 gyermek jár, nagy részük hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családban él. Mivel a gyerekek imádnak festeni, rajzolni, ceruzákból, festékekből elkél az utánpótlás – köszönte meg az ajándékokat Czipó Józsefné óvodavezető.

Az ovisok önfeledten vetették bele magukat a játékba

Érkezésünkkel pillanatok alatt megbontottuk a Manókert Tagóvoda nyugalmát az ünnepek előtti délelőttön. A belegrádi gyermekek meglepett arca azonnal felderült, amikor meglátták, hogy a vendégek dobozoktól, ajándéktáskáktól roskadozva közelednek a tágas csoportszoba felé, majd az illatos, gyönyörűen feldíszített karácsonyfa köré rakosgatják a meglepetéseket rejtő csomagokat.

Harminc csillogó szempár követte minden mozdulatunkat. A másodpercekig tartó feszült csend után szinte ­felrobbant a terem: a gyermekek izgatottan szaladtak hozzánk, hogy ölelésekkel köszönjék meg azt a rengeteg könyvet és játékot, amivel olvasóink és támogatóink jóvoltából megajándékozhattuk őket.

Sokan álltak mellénk

– Óriási nap ez az életükben, még soha nem kaptak ennyi mindent – súgta nekünk meghatottan Czipó Józsefné Valika. A Nyírteleki Kastélykert Óvoda és Bölcsőde – amihez a Manókert is tartozik – intézményvezetője emlékeztetett minket: a gyerekek nagy része hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű családban nevelkedik, ahol ritka vendég a mesekönyv, a színező, a zsírkréta és a gyurma, hiszen a legtöbbjüknek sokkal komolyabb problémákkal kell megküzdeniük a mindennapokban.

– Tudjátok, hogy nemsokára itt a karácsony, amit már régóta várunk – fordult a kicsikhez, akik egyetértően bólogattak. – Képzeljétek, a megyei újságnál úgy döntöttek, hogy megajándékoznak titeket, mert ebbe az óvodába olyan gyerekek járnak, akik megérdemlik a játékokat. Arra kérték a néniket, bácsikat, hogy hozzanak nektek ajándékot. Nagyon sok kedves ember állt melléjük, ezért gyűlhetett össze ennyi csomag. Szívből köszönjük mindenkinek!

– Nagy szeretettel hoztuk nektek az ajándékokat, amiket lapunk olvasói, támogatói és kollégáink ajánlottak fel. Kívánom, hogy játsszatok velük sokat és legyen nagyon boldog karácsonyotok – tolmácsolta Nyéki Zsolt főszerkesztő az adományozók és a Kelet-Magyarország kívánságait, amit az ovisok kórusban meg is köszöntek.

Gergő alig várja, hogy az udvaron is kipróbálhassa az ajándék biciklit

– Segítesz kibontani? – húzta meg finoman a kardigánom ujját Ketrin, aki göndör hajával és borostyánszín szemével bármelyik porcelánbaba-üzlet kirakatának éke lehetne. Kis kezében piros papírba burkolt csomagot tartott. Közösen téptük fel a gondosan hajtogatott papírt, majd összemosolyogtunk: rózsaszín fedeles, hercegnős kötet bukkant elő. – Ez gyönyörű – ölelte magához a könyvet a kislány, és elszaladt, hogy megmutassa barátnőjének. Míg a lányok kézről kézre adták a gyöngyfűző szetteket, plüssöket, addig a fiúk a repülők, a szuperhősmaszkok és az építőkockák bűvkörébe kerültek.

Az első kör Gergőé lesz

– Olvass mesét, olvass mesét, légy szíves! – skandálták az ovisok szerkesztőségünk vezetője körül ugrándozva. Ilyen kérésre nem lehet és nem is szabad nemet ­mondani, tudja ezt jól Nyéki Zsolt is, aki gyorsan elhelyezkedett egy aprócska széken és felolvasta az éhes róka, valamint a teknős és a nyúl történetét.

– Tibcsi, neked mi a kedvenc játékod? – fordultam a szőke kissráchoz, aki körbesertepertélte a szobát, majd visszatért egy olyan sarokba, ahol női szemmel semmi érdekeset nem találtam. – A vonat – jelentette ki komoly ábrázattal. Körbenéztem ugyan, de mivel sehol nem találtam, kértem, hogy mutassa meg. Egy nagy kosarat vett elő, benne szürke sínpár, különböző alkatrészek. – Még össze kell rakni, de most inkább mással játszom, túl sokan vagyunk az építéshez – magyarázta az ötévesek éleslátásával. Ebben a pillanatban csengettek, közvetlenül mögöttem. Vigyorgó, sisakos fiúcska egy szintén ajándékba kapott piros-fekete bringán. Tényleg nincs hely, Gergő elszontyolodva, sopánkodva kászálódott hát le a bicikliről, de még hozzáfűzte: ha elolvad a hó, az övé lesz az első kör az udvaron.

Nehéz szólni ilyenkor

Indulás előtt még elidőztünk kicsit a csoportszobában. Csak néztük a kicsiket, ahogy lubickolnak az örömben. Nehéz ilyenkor szólni, a felnőtteknek nem is ment egykönnyen, de kimondatlanul is tudtuk, hogy nem csak ­számukra, számunkra is emlékezetes marad ez a ­karácsony.

- Csáki Alexandra -

Akik segítettek

Fodor Andrásné (Nyíregyháza), Nagyidai Mihályné (Nyírbogdány), Fehér Erika (Nyíregyháza), Nyírség Könyvtár Alapítvány (Nyíregyháza), Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár (Nyíregyháza), Zvara István (Nyíregyháza), dr. Szilágyi László (Nyíregyháza), Erdőhegyi Istvánné (Nagykálló), Homoródi Józsefné (Nyíregyháza), Hungaroprint Kft. (Nyíregyháza), Lego Manufacturing Kft. (Nyíregyháza), Csákiné Szabó Ibolya (Nyíregyháza), Mán László (Nyíregyháza), Oszlánczi Péterné, Petrilla Árpád (Nyíregyháza), Kovács Istvánné (Nyíregyháza-Oros), dr. Bihari Albertné (Nyíregyháza) és még sokan mások, akik szerettek volna névtelenek maradni.