Régóta nem egyformán vastag a pénztárcánk

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Számtalanszor olvasható a lapok hasábjain, hogy növekedett a belső fogyasztás, nőtt a hazai kereskedelmi forgalom, amivel nincs is gond. A napokban viszont (ismét) fény derült rá, hogy továbbra sem közelítenek sem a bérek, sem a lakosság vásárlóereje az ország keleti és nyugati felében.

A kutatók a vásárlóerő nagyságát vizsgálták, azaz azt, hogy mennyi elkölthető pénzük van az embereknek. A Gfk. felmérését illusztráló térkép beszédes: az ország 20 megyéjéből hétben, a fővárosban és környékén valamint Dunántúl egyes megyéiben átlag feletti a vásárlóerő. Az átlag éves szinten 2,1 millió forint. Az éllovasok mellett az index-számokra rápillantva szembetűnnek a lemaradó régiók, viszont valójában olyan nagy meglepetés nem ér senkit, ugyanis évek óta ugyanazok a megyék kullognak a sor végén.

Pénzből lehet pénzt költeni

Hogy mi lehet az oka? – A válasz egyértelmű: a keleti régióban jóval alacsonyabb a bérszínvonal, mint máshol, elsősorban ezzel magyarázható a leszakadás – kezdte az elemzést Gerhes Miklós közgazdász, aki szerint ötven éve is ugyanez volt a helyzet.

– A probléma ugyanis begyűrűzik, mert ahol kevesebb a bér, kevesebb lesz a fogyasztás, s ha nincs fogyasztás, az kihat a gazdaság minden szegmensére, de leginkább a termelési ágazatokat fogja vissza – mondta a szakember. – Továbbra is inkább az ország nyugati térfelén pattog a labda, jellemzően Közép- és Nyugat Magyarországon futnak a nagyobb beruházások, ország északi és keleti megyéinek „kiürülése” is (szakemberhiány, elvándorlás) részben erre vezethető vissza. A fiatal, aktív generációk „viszik magukkal szaktudásukat és pénzüket”: mármint amit a fővárosban megkeresnek, ott is költik el.

– Másrészt arrafelé még mindig több a külföldi tulajdonú vállalat, ahol az átlagostól nagyobb bérigénnyel állhatnak elő a munkavállalók, s mivel a cégek tartanak a szakemberhiánytól meg is adják a magasabb gázsit. Ellenben itthon mit látunk? – tette fel a kérdést a közgazdász. – A vállalkozások többsége a garantált bérminimumot tudja ajánlani csupán, ezért a régiók közötti áthidalhatatlan bérszakadék a versenyszférában jellemző, hiszen a közalkalmazottak hellyel-közzel azonos bérért dolgoznak országszerte – fejtette ki Gerhes Miklós, és elmondta azt is, az sem vitatott, hogy minél szakképzettebb valaki, annál többet vihet haza a hó végén, sőt tőlünk nyugatabbra a keresett szakmákban (építőipar, vendéglátás) a másfélszer magasabb jövedelemért szívesebben dolgoznak az emberek.

Fontossági sorrendben

– A legelső, hogy kifizetem a rezsit, aztán a gyerekek iskoláztatásával kapcsolatos kiadásokat. Élelmiszerre költünk a legtöbbet, igyekszem a jobb minőséget megvenni. Férjemmel mindketten dolgozunk, de még így is az utolsó forintig be kell osztani a fizetést, csak azt vásárolunk, amit muszáj – mondta el egy nyíregyházi fiatal anyuka az egyik bevásárlóközpontban, ahol nagy volt a hó eleji sürgés-forgás. A kereskedelemben jellemzően a fizetések körüli napokban van legnagyobb forgalom.

– A megyeszékhelyek mindenhol erősebbek, Nyíregyházán és 15 km-es körzetében vannak üzleteink, amelyekben szinte minden termékkörben szépen tudunk növekedni, ezzel szemben vidéken és az apró falvakban – ahol kevesebb a munkalehetőség, elöregedő a lakosság, sokan a nyugdíjból élnek meg – stabil a forgalmunk, de nem tudunk bővülni – mondta el lapunknak Szurovcsják Ilona a Szabolcs-Coop Zrt. vezérigazgatója.

– A minőségi áru iránti kereslet mindenütt megnőtt, de látjuk azt is, hogy a béremelések ellenére nagyjából ugyanannyit költenek élelmiszerre az emberek, inkább kisebb mennyiségben vásárolnak, de minőségibb termékeket vesznek – tette hozzá a vezérigazgató.

A kereskedők elmondták: mindegy, hogy ruha, cipő műszaki cikk vagy élelmiszer, a leárazásokra az is ráugrik, akinek tömve van a pénztárcája, s a szerényebb fizetésből élők pedig ilyenkor engedhetik meg maguknak a „shoppingolást”.

KO