Nem ő volt az egyetlen, akit a szovjet katonák megerőszakoltak...

Nyíregyháza - Érdekes helyzet állt elő a Művészasztal legutóbbi, nyolcadik estjén: ezúttal a kulturális programsorozat ötletgazdája, az eddigi rendezvények háziasszonya, Kováts Judit volt a vendég. A Megtagadva és az Elszakítva című regények szerzőjét Király Levente író, szerkesztő kérdezte, a beszélgetés során szó esett a háború bor­zalmairól, és a civil hősökről is.

A férje sósavat ivott, kétnapi szenvedés után halt meg, de annál többet, hogy nemsokára megkönnyebbül, nem tudott mondani neki. Tudta, örökké hibáztatni fogja magát, ha nem vallja be: amikor igent mondott, mind a kettőjüket elárulta. De hogyan tehette volna rá a halálos ágyán az igazság terhét? Somlyói Anna senkinek sem árulta el, mi történt vele. A teste begyógyult, de a lelke nem felejtett. Nem ő volt az egyetlen, akit a szovjet katonák megerőszakoltak, de titkaikról sokan soha nem beszéltek.

Kováts Judit mégis talált olyanokat, akik sok évtized távlatából visszaemlékeztek a szörnyű múltra – ebből született a Megtagadva című regény. A szerző Nyíregyháza környékén kutatott fel idős embereket, akik megnyíltak neki és meséltek. – Jól tették, hogy korábban nem beszéltek – mondta Kováts Judit a Művészasztal nyolcadik estjén.

Borzalmak és civil hősök

– A szovjet tömb része voltunk, a felszabadító katonák pedig hősök – hogyan lehetett volna róluk rosszat mondani? És kinek? Aki mégis beszélt, azt sokszor megbélyegezték, hiába ő volt az áldozat. Szembe kell nézni a múltunkkal, és saját magunkkal is, mert fel kell tennünk a kérdést: mit tettünk volna a helyükben? Volt egy férfi, akinek a fiát csak úgy engedték el, ha mond helyette másik tízet, akit munkatáborba vihetnek. Megtette, és egész életében képtelen volt megbocsátani magának. De van-e jogunk ahhoz, hogy évtizedekkel a történtek után, békében élve ítélkezzünk azok felett, akik a háborúban valamilyen döntést hoztak? A nagyszüleink, dédszüleink révén mindannyian érintettek vagyunk, és a mai napig hurcoljuk a háborúk terheit. Sok borzalomról számoltak be a könyvben szereplők, de az is kiderült, hogy voltak civil hősök: akik kenyeret sütöttek a zsidóknak, vagy akik pincékben bujtatták az orosz katonák elől a lányokat – én miattuk tekintek optimistán a világra.

A magyar kisebbség sorsa

A második regény az Elszakítva, ami a felvidéki magyar kisebbség sorsát bemutatva arra a kérdésre keresi a választ, mit jelentett a hétköznapi emberek számára a Benes-dekrétum: az, hogy ha megmaradnak magyarnak, nem kapnak munkát, nem tanulhatnak, nem jár nekik orvosi ellátás.

– Ezt a könyvet akkor kezdtem el írni, amikor férjhez mentem, Dénes családja ugyanis a Felvidékről származik, a szereplőket is ott találtam meg. Ők mesélték el, hogyan fordította őket egymás ellen a törvény: mindenki azt figyelte, ki adta már be a kérvényét, amelyben szlováknak vallja magát. Arra, aki ezt nem tette, mondván, hogy az ember nem kufárkodik a múltjával, nyomor várt. Itt ismét csak felmerül a kérdés: mit tettünk volna a helyükben? Megtagadtuk volna magyarságunkat, vagy választottuk volna az éhezést, a számkivetettséget?

A regényben szó esik a tiszalöki erőműről is: itt van tőlünk néhány tíz kilométerre, de vajon mennyien ismerik az építésének körülményeit? – A II. világháború befejezése után, 1950–53 között 1500 volt hadifogollyal építtették fel – sváb közkatonák voltak, akiket háborús bűnösöknek kiáltottak ki és nem térhettek haza. Kínozták őket, embertelen körülmények között éltek, ahogy mondták: az isten nem tud róluk és a világ sem. Mint ahogy arról sem tudnak sokan, hogy például a Hortobágyon 13 kényszermunka-tábor volt: Magyarországnak is megvoltak a maga Gulágjai – tette hozzá Kováts Judit.

Fontos részletek

A szerző regényeiből a Móricz Zsigmond Színház művészei olvastak fel, a rendező és egyben az est háziasszonya Kosik Anita volt. Kováts Judittal Király Levente író, szerkesztő beszélgetett. Ez volt a Művészasztal nyolcadik estje.

SZA