Különös kék lidércfény hozta a frászt a vadászra Kisvarsánynál - És nem csak ő látta...

Nyíregyháza, Vásárosnamény - Az Ófaluban a nyárfás szélén, a régi lesemen ültem, melyet én készítettem, saját kézzel, kézi fűrésszel vágtam ki az akácfákat, a töltés mellől a csatornapartról, még édesapám idejében, mikor gátőr volt. Az ikertestvérem vitte haza Fordzon pótkocsis kistraktorral a szülői házhoz, és itt ácsoltam, szegeltem össze - írja olvasónk.

Innen vittem ki az Ófaluba, először a Kékdombja, és a nyárfást összekötő fasora, a les az erdő szélén állt, mely végén szántott terület volt, szélében levezető árok, mely erről a lapos területről levezette a vizet a Kékdombjába. Ezt a területet régen a Tsz szántotta, emlékszem régen búzaföld volt itt, s a Tsz-ek megszűnte után osztatlan közös tulajdon lett, a fű lassan, s a törökakác is felnőtte. Ma már a Kékdombjáig, a körgátig, a nyárfás széléig az Ófalu művelt partos részéig 16 hektár törökakácos terül el. Mivel a törökakác felnőtt a nyárfás szélére kellett átraknom a lest, az úton végig láttam, a kiváltó vadakra lőhettem erről a lesről. A les előtt egy hajlat van, a legnehezebben itt száradt ki a föld, ide járt a disznó dagonyázni.

A nyárfás sarkán a kereszt felé egy mélyedés a töltés felé megint egy hajlat, és ha ide akartam jönni, csizmát kellett húzni, mert körben állt a víz, és a sár. A szórót a nyárfás egy tisztásabb részére raktam, a dörgölődző fa, és a sózó is itt volt. Ettől a lestől 200 méterre a keresztnél volt egy lesem, a part tetejéről a ledicia fák közül jól körbe lehetett látni az Ófalut, partos részein művelt területeket, búza és kukorica tarlóit. Egy téli hideg estén, a nyárfás szélén lévő lesemen ültem, szemben velem egy picike dombon is volt szóróm, kukorica liha volt, Lubicki Janika hozta ki egy pótkocsival. a törökakácba vágott és azt kaszált szép tisztásra, erre járt a vaddisznó. A lesemen ülve a csikorgós havas téli estében gyönyörködtem, fel a keresztes lesemig a nyárfás szélét távcsövezve, a neszekre figyelve, észrevettem a keresztes lesemnél, egy kékes fény megy előttem. Először azt hittem káprázik a szemem, ahogy a holdfényben csillan a hó. Elővettem a telefonom, felhívtam a kint lévő vadászokat, hogy nem e ment elém valaki, aki később írta be magát. Benda Feri mondta, hogy ő az 5-ös lesen ül, még a révhez van valaki beírva. Mondom, neki figyeljen, nehogy orvvadász legyen kint a területen hólepelben, mert láttam kékes fényt. Gondoltam magamban, ha semmi nem lesz, reggel kijövök, és a keresztnél megnézem a nyomokat, van-e emberi nyom és merre járt. Reggel korán ébredtem, a Falusi kertbe mentem, őzeket lőni, hallatszott a reggeli friss hidegben a lépéseim alatt a hó roppanása, és a hideg levegőt éreztem a tüdőmben.

A Harangozó kert felől eltértem a Gőzmalomkert felé, innen balra a kereszt felé vettem az irányt, a nyárfás szélén haladtam, és néztem a reggeli tájat. A keresztnél a hó alatt búzavetés volt ide mentem, ide vártam az őzeket, itt a hó alól lábukkal kaparva keresik az élelmet. Odaértem a keresztes lesemhez, őzet sehol-sem láttam, gondoltam megnézem az esti nyomokat, ki járhatott itt a keresztnél. Emberi nyomot nem találtam, csak őz, vaddisznó és nyúl, róka, fácán és egérnyommal volt a hó teleírva. A lesnél a földön a hóba esve volt az ülőke, amin ülni szoktam, egy jó erős deszka, ezt a lesre feldobtam, hogy fenn maradjon. A régi Tisza-meder szakadt partja felé pillantottam, őzeket láttam meg a bodzabokrokkal szegélyezett akácfasor szélén, a fekvőhelyeikről ekkor álltak föl, ás a lábaikkal kapargálták a havat, eleséget kerestek. Azon gondolkodtam, ezen a havas sík parttetőn hogyan kellene őket valahogyan a parttakarásban megközelíteni, hogy tudja belőlük lőni. Egyszerre elugrottak, és a havas vetésen felém szaladtak, Mennyi a valószínűsége annak, hogy ezen a puszta részen, ahol bármerre mehetnének, felém fognak szaladni. A lediciával és akáccal körülvett keresztnél, a lediciafák takarásában álltam, és figyeltem merre szaladnak az őzek. Tőlem 50 méterre a kereszt és a Tisza között szaladtak a vastagon hóval borított vetésen, az Ógát felé a Tisza part irányában, az öreg erdő felé. A fánál a kezemet megtámasztva, egy sutagidát megcéloztam, nagy dörrenés és a gida elborult. A puskám céltávcsövében megláttam egy sugárgombás őzsuta is szalad az őzek között, ezt is megcéloztam, és a lövés után egy rövid halálvágta után eldőlt, a vére befestette a fehér havat. A lövésre egy gida megfordult, felém szaladt, ezt megsajnáltam a fényképező gépemmel melyet mindig magammal hordok készítettem róla egy fotót, mikor a gép exponált mondtam te is megvagy, lelőhettem volna. Az őzeknek a tisztességet megadtam, a vadászmestert felhívtam, hogy lőttem két őzet, az egyik a gida a kompetenciám, a másikat leadom. Az esti kékes fény a feledés homályába veszett.

Egy nyári este a Falusi kertbe mentem vadászni a keresztnél lévő lesemre, melynél a part tetején egy nagy csík búzaföld volt erre jártak a disznók, körben mindenhol kukorica ültetve. Erre a keresztes lesemre írtam be magam, egy meleg júliusi este. Elhelyezkedtem a lesen, itt legalább a szúnyog nem csíp annyira, a les ülőkéje padlószőnyeggel volt borítva, egy kicsit fájt ekkor a hátam, jó lesz ezen a kényelmes lesen ücsörögni, és várni a vaddisznókat. Egy negyedórát ücsörgök, mikor jön Meleg Józsi a feleségével, Brigivel, mondja hagy üljön már erre a lesre, a felesége ne álldogáljon a földön, ne csípje annyira a szúnyog. Mivel jó barátom átadtam a helyem, én a kukorica szélében, egy lezúzott részen álltam meg a Tisza part felé, itt járt a kukoricába a disznó, jól beláttam egy keskeny hosszabb csíkot. Itt álldogálok a Tisza felől hallok ágroppanást, feszülten figyelek, mégis a keskeny nyiladékon a kukoricába tud menni a süldő, egy picit háttal állt nekem, nem akartam hátulról lőni. Még sokáig hallottam, ahogy a kukoricában töri a disznó a kukoricacsövet.

Éjféltájban, a kereszt felé vettem az irányt, ahol Melegék ültek, a lámpával villantottam feléjük, jeleztem, hogy jövök, ekkor már ők is lemásztak a keresztes lesről. Kérdeztem, hogy mit láttak, mondja, hogy semmit, mondom az lehetetlen, mert előttem ment át a süldő, annak ki kellett jönni a búzára. Mondja, hogy azt ők is látták, de nagy volt a búzában a takarás, ezért nem tudta lőni, csak a füle látszott ki a disznónak, és alatta járkáltak a tengeriben is, az e nyárfás felől jöttek a tengeribe. Mondja még láttak valamit, de nem mondja, mert fél, hogy kinevetem. Mondom, régóta barátok vagyunk, együtt jártunk az egyetemre, és ismerjük egymást annyira, hogy el hisszük, amit a másik mond, az így van, mondja ő is, de ez szinte hihetetlen ezért nem akarja mondani. Biztatom, mondja bátran, azt mondta kékes fényt láttak a nyári éjszakában, mondom, elhiszem, hiszen én is láttam, még a télen, de nem akartam mondani, nehogy furát gondoljanak rólam. Még lassan az 5-ös les felé haladtunk, erről beszélgettünk, mert ott álltak az autók. Még sokat éreztem megmagyarázhatatlan érzéseket, mikor a Falusi-kertben vadásztam, honfoglalás kori település, római érméket lehet itt találni, sok emberi csont is van itt a földben, és a Dégenfeldek kriptája is itt van az egyik halom tetején. Sokat éjfél után mentem haza gyalog a nyárfás szélén, keresztül az erdőn csillagos deres éjszakákon, és a tarkómon hideg borzongás futott keresztül, még jó hogy nem vagyok annyira ijedős. A Lugasban dolgoztam ekkor, és oda jártak gazdag cigányok fürdőzni a velneszbe, mondom az egyik cigánylánynak, ti babonások vagytok, lehet-e az, hogy valami furcsát érzek, mikor kint járok az Ófaluban éjszakánként vadászni. Elmeséltem neki a velem történteket. Mondja, hogy nem kell félnem, mert ha már bántani akart volna, akkor bántott volna az ismeretlen valami, az a hideg érzés, ez megnyugtatott, mindig ez jár a fejemben, ha éjszaka kint járok egyedül.