Közös hullámhossz: a nóta szeretete

Nyíregyháza - Szabó Sándor nyíregyházi nótaénekesnek hamar belopta magát a fülébe, szívébe a szép muzsikaszó.

„Szeretettel köszöntöm a Dankó Rádió hallgatóit ma reggel Nyíregyházáról, Szabó Sándor nótaénekes otthonából. Ezúttal innen jelentkezünk élő, napindító műsorunkkal, és egészen 9 óráig számítunk a figyelmükre” – konferálta fel a keddi adás helyszínét és főszereplőjét nem sokkal hét után Klement Zoltán, a nóta- és operettkedvelők kedvenc közszolgálati rádiójának műsorvezetője.

Élőben közvetítettek

A hangulatos kerekasztal-beszélgetésen Szabó Sándor és felesége, Eszter mellett részt vett a szenátorszőke nótaénekes művészeti vezetésével működő Aranyhang Dalárda alapító tagja, Szaszala László, párja, Tóth Szimonetta, valamint lapunk munkatársa, Palicz István is. Az 5–10 perces élő bejelentkezések alatt – melyek szüneteiben olyan legendás énekesek hangja csendült fel a házigazda slágerei mellett, mint Ihász Gábor, Záray Márta, Vámosi János, Sárosi Katalin – számos érdekességre fény derült.

Minden héten egy nóta

Így például arra, hogy Szabó Sándor szinte az anyatejjel együtt szívta magába a nóta szeretetét. – Édesanyámnak, akit sajnos igen fiatalon elveszítettem, csodálatos hangja volt, édesapám pedig, aki 40 éven át kántorkodott, kottaismerő ember volt, több nótát tudott, mint most én, pedig hetente tanulok újakat! Akkoriban szinte minden vendéglőben cigányzene szólt, hamar belopta magát a fülembe, szívembe a szép muzsikaszó – mesélte a gazdálkodó családból származó Sándor, aki középiskolai tanulmányait a debreceni technikumban kezdte, később Hódmezővásárhelyen ült iskolapadba, majd főállattenyésztőként kereste a kenyerét Nyírteleken.

A nagy őt a tanulóévei alatt, az iskolai (népi)zenekarban énekelve ismerte meg. – A sokat ígérő diákszerelemből házasság lett, akkor, 1968-ban költöztünk ebbe a megyébe, s immár ötven éve élünk együtt egymást segítve, békésen, boldogan. Két gyermekünk született, Zoltán Amerikában, Attila Nyíregyházán él, egyetlen unokánk, Noélia a Kodály iskolában tanul, imádja a táncdalokat és már kóstolgatja a muzsikát is – büszkélkedett a Hajdúságból származó Szabó-házaspár.

Bizonyára számtalan hallgató szemébe könnyet csalt Várnai Zseni: Szolgálj, szívem! című verse, amelyet Szimonetta szavalt el zseniális átéléssel az élő adásban. Az előadó elárulta: Szabó Sándor november 10-ei nyíregyházi nótaestjére újabb szívhez szóló verssel készül. – A jó bornak nem kell cégér… – utalt Szaszala László arra, hogy a Váci Mihály Kulturális Központban rendezett, „titkon kihirdetett” őszi/tavaszi gálákra a megyénkbeli, illetve határon túli nótakedvelők szinte azonnal elkapkodják a mintegy félezer jegyet.

Terítéken régi és új

A napindító rádióműsorban természetesen szó esett a nótaszerető férfiakat tömörítő Aranyhang Dalárdáról is, ahol minden hónap első hétfőjén, terített asztal mellett kerülnek terítékre a régi és új nóták.

– Lelkesen tanulunk, ha pedig valahol hibázunk, rossz hangnemben kezdünk, a művészeti vezetőnk azonnal jelzi: „Tegyük a helyére a szekeret!” – tette hozzá Szaszala László.

Tegyük helyére a szekeret!

– Nagyapám annak idején az egyházi földeket szántotta, vetette, boronálta. Egyik nap meglátogatta az esperes, hogy ellenőrizze a munkafolyamatokat. Nagyapám befogta a lovakat, és elindultak a szekérrel a határba. – Szabó bácsi, hajthatnám én is egy kicsit a lovakat? – kérdezte az esperes, mire nagyapám átadta neki a gyeplőt, s egy idő után így szólt: – Esperes úr, álljunk meg és szálljunk le! Tegyük vissza az útra ezt a kocsit…! – mesélt a szólás családi eredetéről Szabó Sándor.

PI