A játékos tanulással lehet az életre nevelni

Nyírtelek - A népi játékoknak és a néptáncnak komplex személyiségfejlesztő hatásuk van.

– Vissza kell hozni a gyerekek életébe a játékot! – mondta Balatoni Katalin az „Így tedd rá” program gazdája Nyírteleken a Hétköznapi pedagógus elnevezésű szakmai napon, ahol az óvodapedagógusok – így a tanév elején – ismereteket és ötletet meríthettek arra vonatkozóan, hogyan kezeljék a magatartási problémákkal küzdő gyerekeket.

A téma bőséges szakirodalma ellenére nincs megfelelő módszer és eszköz a tanárok, óvónők kezében a hétköznapok gondjaira, sokszor a szülő is tehetetlennek érzi magát a nehezen kezelhető gyermekével szemben. A találkozó másik neves előadója Terényi Andrea volt, aki a Varázsszemüveg – új utakon a nehezen kezelhető gyermekekhez c. munkáját mutatta be.

Nincs jobb módszer a (népi) játéknál

– Amikor hozzám vágja az óvodás a széket, illetlenül visszabeszél, váratlanul és indokolatlanul megüti a másikat, olyankor hirtelen tovaszáll a több évtizedes pedagógusi tapasztalatom, s az adott pillanatban nehéz dönteni, hogyan reagáljak – mondta Komárominé Rikk Csilla tiszadadai óvónő.

– Nem tudható ugyanis, – folytatta gondolatmenetét – hogy mi áll a nehezen kezelhető viselkedés hátterében; valamilyen belső feszültség levezetése így nyilvánul meg, családi probléma idézi elő, vagy a nagyobb testvértől átvett rossz példát utánozza a kicsi?

Szorong, bátortalan, indulatos

– Mindaddig figyelmen kívül hagyom a rendetlenkedést, amíg az, a közösségen belül nem okoz állandó feszültséget, nem bánt mást, nem mindennapos, és nem megy a nevelőmunka rovására.

– Igyekszem megőrizni a türelmem és megbeszélem a gyermekkel, hogy mit csinált rosszul, a megbélyegzés elkerülése érdekében csak ritkán büntetek, s a szülőt is csak akkor vonom be, ha nagyon muszáj. Egyesek igyekeznek együttműködni, mások a homokba dugják a fejüket, s nem vesznek tudomást gyerekük problémás viselkedéséről – osztotta meg tapasztalatait az óvónő.

Korlátok helyett szeretet

Nincs olyan pedagógus, akinek ne lett volna már fegyelmezési gondja, főként, ha figyelembe vesszük, hogy egyre több tanulási, magatartási, beilleszkedési problémával küzdő gyerek van az óvodákban, iskolákban; s az integráció szokatlan feladatok elé állítja az óvodapedagógusokat.

Többségük úgy érzi, nincs felkészülve, nem kapott elég muníciót a konfliktusok oldására, s kétségbeesetten rádöbbennek arra, hogy a hétköznapok felülírják az egyetemen tanultakat.

– A gyakorlati tapasztalat megosztásának igénye hívta életre másfél évvel ezelőtt a Hétköznapi pedagógus elnevezésű programunkat, amely három megyében (Szabolcs, Borsod és Hajdú) nyújt szakmai megújulást a pedagógusok számára – mondta el lapunknak Tóth Dóra óvodapedagógus, a program szakmai gondozója.

– Létezik egyáltalán nehezen kezelhető óvodás, netán figyelemre, szeretetre vágyik az izgő- mozgó, hisztis, dühöngő kisgyerek? – ezt az igen komplikált kérdést a hétfői találkozón is feltettük, s abban itt mindannyian egyetértünk; hogy nincs egységes séma, semmilyen recept a magatartási problémákkal küzdők kezelésére.

Ha csak nem: az elfogadás, a szeretet, és a kölcsönös bizalom, amely meglátásom szerint a nevelőmunka sikerének kulcsa – emelte ki a Tóth Dóra, akinek széles rálátása van a témára, hiszen évek óta foglalkozik hátrányos helyzetű óvodásokkal a nyírtelek-belegrádi intézményben. Megtudtuk, hogy a gyermekjóléti központok szociális segítőire is támaszkodhatnak az óvodák, hiszen a nehezen kezelhetőség hátterében sokfajta ( pszichológiai,mentális és szociális) tényező közrejátszik.

Játék nélkül nem megy…

– Az a fajta gyerekközpontú szemlélet, amely mostanság ismét egyre nagyobb teret nyer a köznevelésben, abszolút azonos azzal, amit a népi játékok képviselnek. Ne esztétikailag tekintsünk a néptáncra, a népzenére, hanem eszközként is fogadjuk el, ugyanis széles problématerületen fellelhető a hasznossága – mondta el Balatoni Katalin. A néptáncpedagógus lenyűgöző éneke vezette be szakmai előadását, amely az „Így tedd rá” programról szólt.

– A néptánc és a népzene eszköztár, kedvünkre válogathatunk belőle, hiszen komplex személyiségfejlesztő hatása megkérdőjelezhetetlen és bizonyított. A 3-6 évesek kommunikáci­ós képességeit, együttműködé­si és szociális készségeit tudja fejleszteni, miközben hat a gondolkodásra, mozgásfejlődésre.

– A mai gyerekek sok mindenben különböznek elődeiktől, de elsősorban azért, mert a világ rohamtempóban változik körülöttük. Sajnos, valóban keveset mozognak, féktelenül használják a médiaeszközöket ( már az óvodások is!), és egyszerre túl sok inger éri őket. Ha erre rátetéz, hogy zilált családi háttérből érkeznek, máris kilógnak a sorból.

– Vissza kell vezetni őket a játékhoz, mert a játékon kívül nincs más olyan módszer, amiből fejlődni tudnának – mondta a szakember. – Mi annak idején gumikötéllel ugráltunk, labdáztunk, „ Adj király katonát” játszottunk, együtt társasoztunk! Most mit látunk az udvari szünetekben? – tette fel a kérdést Balatoni Katalin, s rögtön meg is válaszolta: – Unatkoznak, piszkálják egymást a gyerekek, rosszabb esetben verekszenek, a nagyobbak a telefonon lógnak. De ha újra megtanítjuk a régi, (népi) játékokat, társas kompetenciájuk fejlődik, beszélgetni fognak, érzelmileg is közelebb kerülnek egymáshoz és hozzánk – mondta a néptáncpedagógus.

KO