Testközelben a valósággal a Fülöp szigeteken

Nyíregyháza - A Krúdy Gyula Gimnázium októberben érettségiző diákjának az utazás hatására talán a jövője is eldőlt.

Lipcsei Péter a Krúdy Gyula Gimnázium tizenkettedikeseként jutott ki a Luzon szigetre, Manilától északkeletre, a Közép-Luson tartományban található Ibába, rizsföldek mellé, 5-6 órányi buszútra a fővárostól. Nem ez az úti cél volt az álma, Amerikába vágyott. Ehhez is 3 éven át puhította a szüleit, míg végül kinyíltak a kapuk Délkelet-Ázsia felé, és ő fejest ugrott a kínálkozó lehetőségbe, nem is sejtve, mi minden vár rá.

Olyan családba, ahol lány is van, nem fogadnak fiú cserediákot" Lipcsei Péter

Hőség ellen hintőporral

Az első meglepetés akkor érte, amikor kiderült, hogy nem fogadó szülők, hanem mindjárt 9 fiútestvér várja, akik között 7 esztendős a legkisebb, és 38 éves a legidősebb. A második már nem is meglepetés volt, inkább sokk-ként érte, amikor körbevezették a házban, ahol lakni fog.

– A közel fél évszázados épületet fagerendákból, lécekből ácsolták, hullámlemezzel borították. A mosdó és a WC kinn volt az udvaron. Az előbbi egy elkerített kabinból, s benne egy dézsából állt. Abba kellett beleállni. A WC ettől is durvább, mivel sehol nem találtam öblítőt, és vécépapírt. Időbe telt, mire rájöttem, hogy az odakészített vödör víz mi mindenre jó lehet.

– Az első este egész éjszaka a tetőn rohangáló patkányokat hallgattam, és a falon futkosó gyíkokat számolgattam a matracon fekve. Rá kellett jönnöm: csak magammal szúrok ki, ha ezeken pörgök. Láttam, hogy a patkányok maximum be-belesnek a réseken, a gyíkok pedig tisztes távolságot igyekeznek tartani az embertől. Másnap már úgy aludtam, mint a bunda – mesélte Péter, hozzátéve, hogy pókot is csak egyszer látott a lakásban – a lábaival együtt volt vagy 20 centiméteres – de ettől is gyorsan megszabadultak a „tesóival”.

Megkönnyítette a dolgát, hogy a család és a fogadó ­bátyjai odafigyeltek rá, ő pedig mindvégig partnerként viselkedett, még a házimunkából is kivette a részét. Rájött, hogy – saját szoba ide vagy oda – jobb a földön aludni a szomszéd helyiségben, ott legalább van légkondicionáló. Az átlagosan 35 Celsius-fokos meleget 90 százalékos páratartalom mellett másképpen nehéz lett volna kibírnia. Később egyéb hőség elleni praktikákat is ellesett: a napi három-négyszeri fürdés, és pólócsere alap, a filippínók e mellé a testüket jó alaposan beszórták hintőporral.

Hittel élnek, nagy szeretetben

Fogadó testvérei úgy óvták a fiút, ahogyan egymást is. Péter sokat tanult a legidősebb ­„bátyjától”. Faluhelyen szigorúak az erkölcsök és a szabályok: 18 év alatt például nincs tekergés, pláne nem 20 óra után. Egy fiú az utcán nem foghatja meg a párja kezét, csókot pedig szigorúan csak az esküvő után válthatnak. Olyan családba fiú cserediákot sem fogadnak, ahol lánygyermek is van. Az emberek nagyon vallásosak, és bár a többségük nem dúskál a pénzben, az életük boldog. Internetkapcsolat a legkisebb faluban is van, és inkább nagy plazmatévére és Iphone-ra költenek, mint komfortra.

Lipcsei Péter egyre jobban érezte magát. A gyönyörű tájba nem volt nehéz beleszeretnie, szinte napi programjává vált, hogy az otthonuktól 5 percre a naplementét bámulja a tengernél. Felismerte, ha nyitott marad, a kapcsolatteremtéssel se lehet baj. Egyedül karácsonykor mardosta irgalmatlanul a honvágy, illetve egyszer olyan lelkiállapotba került, hogy úgy érezte, azonnal pakol, utazik haza. A barátai segítették át a nehéz helyzeten. Vendéglátóinak Magyarországi útikönyveket vitt, és sokat mesélt a hazájáról, amiről kezdetben azt se tudták, egyáltalán merre van. Hazai ételeket is többször főzött nekik. Kórházban még a kiutazása elején járt, mivel nem szokta meg a gyomra a helyi ételt. Később már a nyárson sült csirkebelsőségtől, az ismeretlen eredetű sült vértől, a kutyahústól se viszolygott.

Bármikor visszamenne

Egyszer még a helyi csemegét, a balutot is megkóstolta. Ez egy olyan nyersen fogyasztott kacsatojás, amelyben már fejlődésnek indult az embrió, csak a csontosodás várat még magára. Egy után eldöntötte: nem ez lesz a kedvenc egzotikus étele. Mindezzel együtt a végére csöppet se vágyott haza, az utolsó két hétben egyfolytában az elválás miatt sirdogált.

– Nagyon hiányzik az a világ, bármikor újra visszamennék, és azt forgatom a fejemben, hogy oda iratkozom be egyetemre – árulta el Péter zárásképpen, és látszott, gondolatban valahol messze jár.

- Matyasovszki József -

Iskolás cserediákként a filippinók földjén

Minden cserediáknak kötelező iskolába járni a külföldi tartózkodás alatt. Péter se tehetett másképpen, igaz, egyéni tanrendet és különórákat kapott, és 8 óra helyett gyakran elég volt 10 órára bemennie. – Az angol a hivatalos nyelv, a tanároknak mégis könnyebb, ha tagalog nyelven szólhatnak a diákjaikhoz. Ezzel együtt két hónap után már angolul álmodtam. Néha dolgozatot is írtam, de az érdemjegy sehová nem számít be – mesélte Péter. A Fülöp-szigeteken is 6 elemi és 6 középiskolai év van, az utóbbi 4+2-es bontásban egy high schollból és egy egyetemi előkészítőnek számító senior high schoolból áll. Neki megengedték, hogy egyetemi órákra is járjon, így marketinget, vagy éppen pszichológiát is hallgathatott. Reggelente 12 ezer diák hömpölygött ki és be a közép és felsőfokú intézmény kapuján, ami nem is olyan sok, ha meggondoljuk, hogy a fővárosban 40 ezres tanintézmények is vannak. A tanulók szakonként más-más egyenruhát viselnek, Péteréknél az ing, a vászonnadrág volt a módi, fekete lakkcipővel. Az utóbbit neki is meg kellett vennie, 2 ezer forintnak megfelelő pesóért. A ruházat egyébként is olcsó, történetünk hőse közel két tucat, jó minőségű új pólóverrel tért haza.