2018.04.17. 08:43
Pisztolyt vitt magával a Seuso-tárlatra
Nyíregyháza - – Igencsak meglepődtek munkatársaink egy német–magyar állampolgár reakcióján, amikor udvariasan megkérték, hogy hagyja a ruhatárban a marokfegyverét. Hiába ismételték el neki, hogy azzal nem mehet be, inkább megvárta a feleségét, és nem nézte meg a Seuso-kincseket – árulta el dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója, aki hozzáfűzte: – Ünnep volt a mi életünkben is ez a 21 nap, ami alatt több mint 21 ezren látogatták meg intézményünket.
Nyíregyháza - – Igencsak meglepődtek munkatársaink egy német–magyar állampolgár reakcióján, amikor udvariasan megkérték, hogy hagyja a ruhatárban a marokfegyverét. Hiába ismételték el neki, hogy azzal nem mehet be, inkább megvárta a feleségét, és nem nézte meg a Seuso-kincseket – árulta el dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója, aki hozzáfűzte: – Ünnep volt a mi életünkben is ez a 21 nap, ami alatt több mint 21 ezren látogatták meg intézményünket.
Habzsi-dőzsi volt a szemnek a díszes lakomakészlet, amelyet három héten át lehetett megcsodálni az idén 150 esztendős Jósa András Múzeumban. A vándorkiállítás Miskolcról érkezett, hétfőn pedig már megszokott helyére, a Magyar Nemzeti Múzeumba készültek a nem mindennapi tárlat tárgyai.
Római légiós hagyományok
– Ünnep volt a mi életünkben is ez a 21 nap, ami alatt több mint 21 ezren látogatták meg intézményünket – vont gyorsmérleget dr. Rémiás Tibor múzeumigazgató. Mindössze 6 nagyvárosban tekinthették meg előzetes regisztrálás után a párját ritkító gyűjteményt az érdeklődők. – Összesen 110 múzeumpedagógiai foglalkozást tartottunk, kétszer pedig maratoni napot hirdettünk meg, amikor a római légiós tradíciókat erősítettük. Érkeztek hozzánk a Felvidékről, a Partiumból és Kárpátaljáról, a határainkon belülről Győrből és Veszprémből. Noha előzőleg Miskolcon járt a vándorkiállítás, sokan jöttek el Borsod-Abaúj-Zemplénből is.
Megteltek a vendégkönyvek
– A legidősebb vendégünk a kilencven évhez közelítő Tóth László volt, akivel személyesen is találkoztam. A legfiatalabb látogató egy három esztendős gyermek volt. Igencsak meglepődtek munkatársaink egy német-magyar állampolgár reakcióján, amikor udvariasan megkérték, hogy hagyja a ruhatárban a marokfegyverét. Merthogy előzőleg közölte, hogy mindig magánál hordja engedéllyel a pisztolyát. Hiába ismételték meg neki, hogy azzal nem mehet be, inkább megvárta a feleségét, és nem nézte meg a Seuso-kincseket. Két vendégkönyv is megtelt a megható szavakkal, jó olvasni, hogy milyen érzéseket váltott ki a tárlat az emberekből. Legközelebb május 3-án nyílik a magyar kardtörténeti kiállítás, amit egészen augusztus 20-áig lehet megtekinteni.
Rejtélyes haláleset, többmilliárdos díj
A Seuso-kincs a 350 és 450 közötti Római Birodalom Pannonia Valeria nevű dunamelléki provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet összefoglaló neve. A gondosan elrejtett, páratlan történeti információkat is hordozó régészeti lelet az 1970-es évek közepén került elő Székesfehérvár térségében, Polgárdi és Kőszárhegy környékéről. A kincslelet nevét a tálalókészlet egyik darabjának, egy aranyozott ezüsttál latin nyelvű verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki egy gazdag hadúr, tartományi főtisztviselő volt. A leletet valószínűleg 1976-ban titokban találta meg Sümegh József, akinek 1980-as rejtélyes halála után az ezüsttárgyaknak nyoma veszett. Bécs és London után 1990-ben New Yorkban tűnt fel a kincs, ezután hosszú pereskedés következett a leletek eredetének bizonyítására. Mivel a tárgyak tulajdonjoga így bizonytalanná vált, a kincset nem lehetett eladni, illetve megvenni. 2014-ben a magyar állam 15 millió eurót (kb. 4,5 milliárd forintot), majd 2017-ben 8,6 milliárd forint kompenzációs díjat fizetett a kincsek őrzési jogáért, ezzel a Seuso-kincs összes ismert darabja Magyarországra került.
Még az Ermitázsból is...
Az Ermitázs Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, Szentpéterváron a Néva partján található. Onnan is érkezik alkotás Nyíregyházára.
Ugyanis több mint 50 Munkácsy-festményt állítanak ki a Múzeumok Éjszakáján a Jósa András Múzeumban – mindegyik mű Pákh Imre gyűjteményének része.
LTL
[related-post post_id="3809132"]