Locsolkodás: átalakuló hagyományőrzés

Nyíregyháza - A húsvét legtöbbünknek még fontos családi ünnep, de mindig lazítunk egy kicsit a szabályrendszerén.

Húsvéthétfő a locsolkodás, a rokonlátogatások, családlátogatások napja még ma is. Faluhelyen, de városokban is, a hagyománytisztelő édesapák a fiúgyermekeikkel locsolkodni indulnak, iskoláskorú legények keresik fel a legkedvesebb osztálytársnőiket. Sokak szerint az utóbbiak egyre kevesebben vannak, a többség – a kényelmesebb megoldást választva – a közösségi oldalakon próbálja letudni a dolgot, s a világért se venne kölnivizet a kezébe. A családok pedig vagy bezárkóznak, vagy távolabbi vidékekre „menekülnek” a közelgő, „levitézlett” ünnep elől.

Csak megélve szép

Persze a locsolóversek ma is reneszánszukat élik, a legügyesebb fűzfapoéták maguk faragnak különféle vidám rigmusokat, a kevésbé ügyesek pedig a világhálón keringő „gyöngyszemekből” választanak maguknak. A vágy tehát, hogy megörvendeztessük ismerőseinket, barátainkat, netán rokonságunk tagjait, még nem veszett ki az emberekből teljesen. S bár könnyebb egy jól sikerült versikét okostelefonnal célba juttatni, a személyes találkozás jó hangulatát, a csevegés örömét mégsem pótolhatja semmi.

Pogácsás Norbert húsvéthétfőn kisfiával vette nyakába Nyíregyházát, hisz a négy és fél éves Normannal hét helyen voltak locsolkodni.

– Autóval sem volt egyszerű a logisztika, komoly szervezőmunkát igényelt a túra, az útitervet vasárnap állítottam össze. Mindenhol mondtunk verset, Norman a klasszikus „Zöld erdőben jártam” kezdetűvel köszöntötte a hervadozó kislányokat és hölgyeket. Jövőre tanítok neki egy kicsit hosszabbat – mesélte lapunknak Norbert, majd hozzátette: a nap végére nem csak a gyomruk telt meg a különféle húsoktól és édességektől, hanem az a fonott kis kosárka is, melybe a „zsákmányt”, azaz a festett tojásokat gyűjtögették.

– Hajdúdorogról származom, ott szinte az egész utcát meglocsoltuk húsvétkor. Később Nyíregyházára költöztünk, édesapámmal és a testvéremmel minden évben körbejártuk a rokonságot. Valamikor középiskolás koromban csillapodott le bennem a locsolkodási kedv, mely fiús apukaként lobbant fel újra – tette még hozzá érdeklődésünkre Norbert.

A fehérgyarmati Fecske Lászlónak – két kisfiú apukájaként – természetes, hogy húsvétkor felkerekednek és meglocsolják a környéken élő hölgyismerősöket.

– Az ünnep első napjának reggelén szépen felöltözve, két kis kosárral elindulunk a környező falvakba. Édesapám is velünk tart, bejárjuk Vámosoroszit, Túrricsét, Csaholcot. A locsolkodó verseket általában én írom a gyerekeknek, kapnak érte csokitojást. Mindenhol elmondom: nem vagyunk a pénzgyűjtés hívei, a fiúk jobban örülnek az édességnek. Húsvét második napján már csak a fehérgyarmati családtagokat, barátokat látogatjuk meg. Természetesen mi is készítünk a hozzánk érkező vendégeknek hímest. Bár nem vagyunk vallásosak, mégis úgy gondolom, hogy ezek szép hagyományok, amiket ápolnunk kell. Engem ebben a szellemben neveltek, és én is igyekszem továbbadni a fiaimnak, hogy adják meg az ünnepnek a tiszteletet.

Őrizzük a magunk módján

Tegnap kilátogattunk a Sóstói Múzeumfaluba is, hogy megtudakoljuk a húsvéti rendezvény látogatóitól, miért éppen ezt a formáját választották az ünnepi hangulat megteremtésének.

A Fodor család feje és felesége elsősorban azért döntött a múzeumfalu mellett, mert ilyen módon szerették volna a három gyermeküknek – Zillének, Zselykének és Zéténynek – megmutatni, milyen keretek között tartották meg az ünnepet faluhelyen, s hogyan is nézett ki egy locsolkodás.

– Sajnos teljesen eltűnőben van ez a hagyomány, s a mai gyerekek gyakorlatilag már alig tudnak róla valamit. Fiatalkoromban Tiszamogyoróson még közkedvelt szokás volt locsolkodni, de mostanság jó, ha az emberek szűk családi körben összejönnek. Azért tojást még mi is festünk, hátha valamelyik rokonunk elhozza a kisfiát a többnapos ünnep alatt, a magunk módján őrizni próbáljuk, amit még lehet. Sokáig mi is vártuk a locsolókat, de sajnos manapság már nincs értelme otthon maradni, s inkább amellett döntöttünk, hogy kimozdulunk – magyarázta Fodor Norbert.

Remek programokat kínálnak

Fehér Péter és felesége, Laczik Lívia viszonylag gyakran, legalább 3-4 évente ellátogat Nyíregyházára, s a lányukkal együtt felkeresik a Sóstói Múzeumfalut. A gyöngyösi család szállodában száll meg, s az élményfürdőzés és a Nyíregyházi Állatpark meglátogatása is része a programjuknak. A szülők a leányukkal éppen csak megkezdték a portyát a skanzenben, amikor megszólítottuk őket.

– Rajongunk a hagyományokat őrző múzeumfaluért, mindig ajánljuk az ismerőseinknek is, annak pedig különösen örülünk, hogy az idő kivirult. A fürdőzést és az állatkert-látogatást már az előző napokon letudtuk, s utoljára hagytuk a hamisítatlan húsvéti hangulatot, itt ugyanis mindig remek programokat találunk – árulták el.

Csukott ajtókat találna

– Évek óta nem járok locsolkodni, pedig gyermekkoromban nagyon szerettem. Összeverődtünk a barátokkal, osztálytársakkal és végigmentünk a falun, meglocsoltunk a lányokat és begyűjtöttük a csokitojásokat, később a pénzt, közben beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Ma már csak a csukott ajtókat találnám – mondta el érdeklődésünkre a Biriben élő, 26 éves Veres Máté, s hozzátette: húsvétkor a fiatal párok, családok inkább elutaznak, csak az idősebbek ápolják a hagyományokat.

– Mi sem voltunk otthon a hosszú hétvégén, Budapesten töltöttük az ünnepet. Persze, a szűk család nőtagjait meglocsoltam, de csak gesztusértékkel a csuklójukra fújtam a parfümből – tette még hozzá.

KM