2018.03.05. 08:12
A „tenyérnyi csodákban” rejlő tehetség
Nyíregyháza - A koraszülötteknél nagyon gyakran jelenik meg részképesség-csökkenés.
Nyíregyháza - A koraszülötteknél nagyon gyakran jelenik meg részképesség-csökkenés.
A korán érkező hősöket és szüleiket is segítik
Néhány évtizeddel ezelőtt a megyében ezer újszülöttből 25 meghalt, ma már mindössze 4-5 ezrelék körül van a csecsemőhalandóság, s nem 28., hanem 24. hét az életképesség alsó határa. Ami azonban nem változott, továbbra is 10 százalék a koraszülések száma – mondta dr. Dicső Ferenc osztályvezető főorvos azon a kerekasztal beszélgetésen, amelyet „Jótettekre vagyunk teremtve” regionális mentorprogram keretében szerveztek Nyíregyházán.
A babák várható életminősége javul, de gyakran jelenik meg náluk részképesség-csökkenés. Van, aki a mozgásában akadályozott, más a hallásában, esetleg a látásában. A koraszülött-ellátásban dolgozó szakorvosok, pszichológusok, pszichiáterek, gyógy- és fejlesztő pedagógusok működnek együtt azért, hogy a „tenyérnyi csodákban” rejlő tehetséget a felszínre hozzák, és a szülőket is segítsék.
– Gréti huszonhat hétre született, 740 gramm volt csupán. A terhesség alatt végig tudtuk, hogy hamarabb fog érkezni, ugyanis miómám (méhen belüli jóindulatú elváltozás) volt, ami miatt a 32. héten mindenképp megcsászároztak volna – mesélte a kislány édesanyja, Mándiné Nyíri Erika, miközben Gréti társaival szaladgált körülöttünk. – Egyik este hasgörccsel bekerültem a kórházba, s talán az volt a szerencsém, hogy időben beértem, ekkor jött az életmentő beavatkozás. Tizenhárom hétig voltunk benn, kilenc héten át géppel lélegeztették kislányomat, hála az Istennek az agya nem károsodott – mondta az anyuka azon a családi napon, amelyet az Újszülöttjeinkért, Koraszülöttjeinkért Alapítvány szervezett.
Gergő tüdeje és a keringése fejletlen volt. Borzalmas érzés megélni, ha korábban jön a baba, az anyának a legrosszabb." Györgyiné Halász Katalin
– Gréti hallása sérült, de a védőnővel időben észrevettük a bajt, egyéves korában implantátumot kapott, s bár beszédfejlődése elmaradt az átlagosan fejlődőktől, a halláskárosodás ellenére megtanult beszélni – nézett féltő, óvó szeretettel lányára Erika.
Míg a gyerekek interaktív előadást láthattak, kézműves foglalkozáson, ügyességi játékokon bizonyíthatták képességeiket, kiválaszthatták, hogy mit rajzoljanak az arcukra, addig a görögkatolikus iskola ebédlőjében szakemberek vitatták meg, miben kell és lehet segíteni a korán érkező kicsiknek, és a szüleiknek, s milyen pluszt tud ehhez a mentorprogram hozzátenni.
Fejlesztés, befogadás
– Küldetésünk, hogy a koraszülött gyermekekben, a „tenyérnyi csodákban” rejlő képességeket kibontakoztassuk, és a bennük rejlő tehetséget mindenki számára láthatóvá tegyük – mondta dr. Horváth Zsolt, a tavaly ősszel elindított a „Jótettekre vagyunk teremtve” Mentorprogram szakmai vezetője.
– A hároméves program keretében kiépítünk egy mentorokból álló hálózatot, melynek központjai Debrecenben, Nyíregyházán és Szolnokon vannak. A nyíregyházi mentorház a Báthori utcán található, s a megyében nyolc mentor segítségére, támogatására számíthatnak a családok. A mentorházakban lehetőség van a meghitt beszélgetésekre, lelki vezetésekre, pszichológusi segítségnyújtásra. Szeretnénk, hogy az ingatlan legyen játszóház is, ahol többek között zeneovival és -bölcsivel, nyelvoktatással pezseghet az élet.
– Legfontosabb célunk, a fejlesztéshez hozzáférés és a gyermekközösségbe befogadás elősegítése – hangsúlyozta dr. Horváth Zsolt –, mert rájuk akadályozott tehetségként kell tekinteni, de ahhoz, hogy ezt felszínre hozzuk, koraszülött-ellátásban dolgozó szakorvosok, pszichológusok, pszichiáterek, gyógy- és fejlesztő pedagógusok, nyelvtanárok, egyetemi oktatók és informatikusok vesznek részt a programban – sorolta a szakmai vezető. Konferenciákat, családi programokat és színes rendezvénysorozatot szerveznek majd, melyek elősegítik a családok összetartozásának megélését, a sorstárssegítés és az önkéntes munka örömét.
Az első hónapokban az átlagostól nagyobb szülői és orvosi figyelem követi a korán érkezett babákat. A gyermekek gondozásához a szülők is igénylik a szakszerű útmutatást. A koraszülötteknél nagyon gyakran jelenik meg részképesség-csökkenés. Van, aki a mozgásában akadályozott, más a hallásában, esetleg a látásában, nem ritka a koraszülöttek között a hiperaktivitás, a figyelemzavar sem.
Szükség van a támogatásra
Saját bőrükön is megtapasztalhatták a gyerekek, milyen nehéz dolguk van a gyengén látóknak, siketeknek, mozgásukban korlátozottaknak. Erre voltak jók az érzékenyítő foglalkozások, ahol Gergő kitűnt aktivitásával és elevenségével.
A három éves Gergő igazi örökmozgó, senki nem mondaná meg róla, hogy 29 centi, és mindössze 490 gramm volt a súlya, amikor huszonnégy hétre megszületett.
– Kritikus volt az állapota, a tüdeje és a keringése fejletlen volt. Borzalmas megélni, ha korábban jön a baba, az anyának a legrosszabb. Bár tudtam, hogy fejlett az orvostudomány, mégis mérhetetlenül aggódtam – osztotta meg történetét a kisfiú anyukája, Györgyiné Halász Katalin, aki egyben az alapítvány munkatársa is. – Ugyanabban a cipőben járunk, ezért az anyukák bizalommal fordulnak szervezetünkhöz, de az egész családnak szükséges a pszichés támogatás. Nálunk Gergő nagyobbik testvére is szorongott a krízisidőszak alatt.
- Ko, BM -
A koraszülés kétszer okoz traumát
A kerekasztal beszélgetésen dr. Adorján Gusztáv főigazgató, szülész-nőgyógyász főorvos, dr. Dicső Ferenc, a Jósa András Oktatókórház gyermekosztályának vezető főorvosa, Bakos Tímea, a koraszülött intenzív részleg (NIC) vezető főnővére és dr. Szolnoki Andrea pszichiáter többek között arról beszéltek, az első trauma akkor éri az édesanyát és a családot, amikor kiderül, koraszülött lesz a baba, majd akkor, amikor hetekkel később hazaindulnak, kikerülve az osztály gondoskodó közegéből.
– Felkészítjük őket arra, hogy mi vár rájuk, megtanítjuk, hogyan kell újraéleszteni a gyermeket, de a mindennapok feladataival nekik kell megküzdeni, s sokszor ott marad bennük a vád, mit rontottam el, miért velem történt mindez… – sorolta Dicső Ferenc. Abban mindenki egyet értett, szükség van az olyan anya- és sorstárssegítő csoportokra, ahol a traumakezelésen túl a jó gyakorlatokat is meg tudják osztani nemcsak egymással, hanem szakemberekkel is.