Keletről nyugatra: ez a magyi vándor

Magy - A településen élők egybehangzó véleménye az: ők nem ilyen hírnévre vágytak.

A napokban emelt vádat az ügyészség egy magyi édesanya és annak fia ellen. A vád­irat szerint a gyanúsítottak egy 13 éves állami gondozott lányt csaltak Bécsbe, majd ott prostitúcióra kényszerítették.

– A 40 éves nő és 20 éves fia öt hónapja vannak előzetesben. Ha a bíróság bűnösnek találja őket, akár 15 év börtönt is kaphatnak – fogalmazott Borsodi-Buss Emese, a megyei ügyészség helyettes szóvivője.

Közelebb Európához

Egyes sajtóértesülések szerint Magyon nem ez volt az egyetlen ilyen ügy: a közelmúltban egy másik család ellen is vádat emeltek. Ők két intézeti lányt vittek ki Bécsbe és kényszerítettek prostitúcióra. Lapunk látogatást tett a közel kilencszáz fős településen. Arra voltunk kíváncsiak, a helyiek hogyan fogadták a hirtelen jött országos „hírnevet”.

Levelek felől közelítettük meg a községet, melynek határában, a helységnévjelző tábla mellett, a LEADER program jegyében, nagy betűkkel ott virított: „Európai falu”. Azt már csak mi tesszük hozzá: nem gondoljuk, hogy ezzel a „bécsi lányfuttatós” projekttel akarnak közeledni Európához.

Az első utunk a kocsmába vezetett, s nem is bántuk meg, hogy itt kezdtünk el szimatolni. Miklós bácsi kávéja első osztályúnak bizonyult, ami viszont történetünk szempontjából talán kicsit fontosabb: az idős pultos jól ismeri a vád alá helyezett 40 éves asszonyt.

– A vezetéknevére pontosan nem emlékszem, az viszont biztos, hogy Matildnak hívják. Járt be hozzám kávézni, ám csak addig, amíg tavaly nyáron el nem vitték a rend­őrök. Családjával a Kauzsaytanyán lakott. Ez a településrész ugyan közigazgatásilag még Magyhoz tartozik, viszont a központtól kilométerekre fekszik. Matildnak, nem tudom pontosan, de nyolc vagy kilenc gyermeke született, közülük jó párat már réges-régen elvitt a gyámhivatal – avatott be bennünket a családi történetbe Miklós bácsi.

Éppen rendezni akartuk a „cechet”, mikor belépett az ajtón egy férfi. Tőle is megkérdeztük, hallott-e valamit a magyi lányfuttatókról. Idősebb Bíró István eleinte fukarkodott a szavakkal, de aztán megeredt a nyelve.

Nem mondanak semmit

– Saját szememmel láttam, mikor elkapták az asszonyt meg a fiát a dohányföldön. A kölyköt a rendőrautón bilincselték meg – elevenítette fel a tavaly augusztusi eseményeket a nyugdíjas magyi férfi, aki (túlságosan is) élethű visszaemlékezésével felébresztette bennünk a kisördögöt: vagy tényleg ott volt az intézkedésél, vagy csak megtekintette, s jól emlékszik az azóta a világhálót is bejárt rendőrségi felvételre.

– Addig az esetig csend honolt a család körül, azóta azonban az egész település róluk beszél. Kik hangosabban, kik halkabban – tette hozzá idősebb Bíró István.

Azt, hogy Matildról kik is suttognak halkabban, a közeli művelődési háznál kiderült.

– Kicsi ez a település, nem mondunk inkább semmit. Nem tudunk semmit erről az egészről – fogalmaztak meg egyöntetű véleményt annak a magyi hölgykoszorúnak a tagjai, akiket épp a rendes cigarettaszünetük kellős közepén zavartunk meg, s egyébként pedig a helyi művelődési ház által szervezett családgondozó-képzésen vettek részt.

„A település polgármestere szabadságon van” – kaptuk az újabb lelombozó hírt a községházán, így jónak láttuk visszavonulót fújni, azaz újra felkeresni a kocsmát. Mikor már újra szánkban éreztük Miklós bácsi kávéjának ízét, az élménykombinát felől érkező két középkorú hölgyben találtunk kapaszkodót. És lássunk csodát! Kiss Lászlóné és Agócsi Lászlóné (utóbbi egyébként tagja a helyi képviselő-testületnek) is megerősítette: tudnak a bécsi lányfuttatásról, a letartóztatásról.

– Elég nagy baj, hogy erről híresült el Magy. Finoman fogalmazva is kétes ez a hírnév – összegezték véleményüket a magyi asszonyok.

Dolgunk végeztével mentünk volna mi is, ám Miklós bácsi „feketéje” nélkül nem akartuk elhagyni a községet. A település minden rezdülésével együtt élő kocsmáros útravalóul még hozzátette: reméli, hogy lát még bennünket.

– Jó lenne, ha nem csak a ­bécsi meg a nem tudom én ­milyen lányfuttatásokkal volna tele a média – köszönt el a viszontlátás reményével Miklós bácsi, akinek megígértük: ha erre járunk, egy kávéra mindenképpen betérünk ­hozzá.

- Tarnavölgyi Gergely -

„Mindennaposak voltak a szökések”

A ma már Budapesten élő Tóth Attila évekig a tiszadobi gyermekotthonban nevelkedett.

– Mindennaposak voltak a szökések, aki nem érezte jól magát az intézetben, lelépett, aztán ha nem boldogult az utcán és az ismerősök sem tűrték meg tovább maguknál, felhívta a rendőrséget, hogy vigyék vissza – akár külföldről is. A lányokat sem kell félteni, nem szentek, nagyon jól tudják, hogy mit vállalnak, amikor beülnek egy idegen kocsijába. A nagy részüket nem kényszeríti senki prostitúcióra, mennek ők maguktól, mert úgy érzik, nincs más választásuk, mindenhol jobb, mint az otthonban.

[related-post post_id="3767652"]

[related-post post_id="3759091"]

[related-post post_id="3744987"]