Szakmaiság, elhivatottság és alázat

Nyíregyháza - Ki köszöni meg a jól dolgozó bíró, ügyész, rendőr, orvos vagy közalkalmazott munkáját?

Véletlenül tudtam meg, hogy január 12-én házi ünnepség keretében búcsúzott dr. Nagy Ferenc, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye főügyészhelyettese az ügyészi szervezettől és kollégáitól, s megkezdte jól megérdemelt nyugdíjas éveit. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy 1984-től hét évig együtt dolgoztam vele. Sokat köszönhetek neki, mert szakmailag felkészült, erkölcsileg szilárd, és kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező munkatárs, főnök, barát volt. Sokat tanultam tőle.

Szakmaiság, elhivatottság

Több mint negyven évig szolgálta előbb Mátészalka és környéke lakosságát, 1984-től a nyíregyházi embereket, mint beosztott ügyész. Később volt vezetőügyész–helyettes, majd vezető ügyész, és már sok éve megyei főügyész-helyettes. Rendszereken, kormányokon, átívelő karrier az övé. Szerényen, és alázattal tette a kötelességét, szakmaiságához, pártatlanságához, elhivatottságához nem fér kétség. Annyira igaz ez, hogy húsz éves ügyvédi munka után is azon gondolkozom, hogy dicsérhetem meg úgy, hogy azt senki ne értse félre.

De miért jutott ez a balgának tűnő gondolat egyáltalán az eszembe? A hiányérzetem miatt. Elővettem a reggeli sajtót, megnéztem a helyi híradókat, rákerestem az interneten, és sehol egy erről szóló tudósítás, sehol egy dr. Nagy Ferencet méltató gondolat. Találtam helyette régi ünnepeinkről megemlékezést, figyelemfelhívást évfordulós kötelezettségeinkre. Csak példálózva: hosszú híradás volt arról, 1838. január 22-én hogy ünnepelte Nyíregyháza az V. Ferdinándtól kapott privilégiumot. Ennek január 22-én ünnepeltük a 180. évfordulóját. De az idén lesz Krúdy Gyula születésének 140., a múzeum alapításának 150., a Bessenyei szobor felállításának 120. évfordulója, és még hosszan sorolhatnám ünnepeinket.

A századok során az ünneplés módja megváltozott. Mi történik akkor, ha egy ügyész, egy bíró, rendőr, vagy köztisztviselő, közalkalmazott megy nyugdíjba? Esetleg csak teszi a dolgát szorgalmasan, kötelességtudóan, alázattal? Nekik hogyan fejezi ki a köszönetét a közösség? Nyilvánvaló, hogy választott tisztségviselői útján.

Jár a köszönet

Az előbb felsorolt személyek politikamentesen végzik a munkájukat. Tanítanak, gyógyítanak, bűnt üldöznek, és számtalan más területen teljesítik a kötelességüket úgy, hogy szinte észrevétlenek maradnak. Nem jól van ez így! Kell, hogy legyen egy olyan automatizmus, amikor negyven év után a megye főügyész-helyettese nyugdíjba megy, akkor a közösség kifejezi köszönetét azért a munkáért, amit érte tett. Magam csak egyszerű, büntető ügyekkel is foglalkozó ügyvéd vagyok. Nem gondolom, hogy „csapból folyó borral, vagy a nép közé szórt két véka dióval” kell ünnepelni dr. Nagy Ferencet nyugdíjba vonulása alkalmából, de kijár egy köszöntés: a magam, és ügyvéd társaim nevében köszönjük a munkádat, Feri! További sikereket, jó egészséget, és boldogságot kívánunk neked!

- Dr. Hajzer László ügyvéd -