Tarolt a versenyzők doyenje

Tiszabercel, Gávavencsellő - A tiszaberceli Fekete Béla harminchét éve hűséges a gávavencsellői Kacsa-tóhoz.

Szinte minden díjat megnyert a közelmúltban a gávavencsellői Kacsa-tónál megrendezett Nyír-Márvány Kupa csukafogó versenyen a Tiszabercelről érkezett Fekete Béla. Ő fogta súlyra és darabra is a legtöbb halat, ő akasztotta meg a legnagyobb csukát, így aztán természetesen egy évig őrizheti otthon a Nyír-Márvány Vándorkupát.

Mivel a 73 esztendős Fekete Béla volt a 41 induló között a legidősebb versenyző, a doyen, ugratták is a barátok az eredményhirdetés után, hogy könnyű tarolni több mint hét évtized tapasztalatával.

– Egyszerűen csak szerencsém volt, arra cirkáltak a csukák, ahol az én csalihalaim ficánkoltak – mondta szerényen érdeklődésünkre a verseny győztese. Azt már mi tesszük hozzá, hogy csak kell ahhoz ismeret, hogy milyen mélyen vagy magasan legyen a csalihal, s ez nem megy tapasztalat nélkül. Rutinnal pedig bőven rendelkezik a vándorkupa idei tulajdonosa, hiszen horgászként immár harminchét éve hűséges a Kacsa-tóhoz, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy ismeri, mint a tenyerét. Mikor ezt felvetettük neki, csak legyintett egyet:

– Ha ez így lenne, akkor mindig fognék halat, de nem így van. Hétfőn is kint voltam a tónál, de még egy kapásom sem volt. Az egyik horgásztárs fogott csupán egy kisebb pontyot. Nem bánom, ha nem jár a hal, mert lenyűgöz a tó és környezetének szépsége. Nagyon hangulatos az a hely, szinte mágnesként vonz, s nem enged el, kapás nélkül is jól érzem magam. Gyönyörködöm a szárnyasokban, hiszen jár oda vadkacsa, szürke gém, kócsag. Ott van a parton az elhunyt horgásztársak emlékműve, azt szoktam gondozni, a mellette lévő csónakot pedig beültetem virággal, mert kertész vagyok. Mehetnék akár a János-tóra is horgászni, de ez a táj a számomra vadregényesebb – magyarázta Fekete Béla, aki egykoron a Tiszához is lejárt horgászni. Még motoros csónakja is volt, de az életkorok számának növekedésével mind nehezebb volt már számára a jármű üzemeltetése, így aztán eladta a motort is, a csónakot is.

Csak a kertészkedés után

No, de térjünk vissza a versenyre. Különlegesek lehettek a csalihalak, hogy négy csukát is odacsábítottak.

– Vagy két nappal korábban próbáltam kis halakat fogni a Kacsa-tóban, de nem sikerült. Tavaly a Kozma-tó tulajdonosától vettem a csalihalakat, de az idén nem árult. Végül egykori kollégámtól, a Paszabon élő Szuhi Sándortól kaptam kárászokat, a portáján van ugyanis egy kis tó. Jól mozogtak a kárászok, elevenek voltak, sikerült felhívni magukra a csukák figyelmét – mesélte az igazgató úr, ugyanis Fekete Béla 27 éven át a tiszaberceli szakmunkásképző intézet vezetője volt.

A kertészkedést mind a mai napig nem hagyta abba. A virágok gondozása nyáron is sok munkát ad, ősszel pedig készülni kell az árvácskákkal és a krizantémokkal a halottak napjára, így tulajdonképpen a horgászati szezon a számára november elejétől a Kacsa-tó befagyásáig tart.

KM-MML

Fenséges karácsonyi étek

S vajon mi lesz a versenyen fogott csukákkal?

– Kettő kis méretű volt, a mérlegelés után mentek vissza a vízbe, a másik kettő pedig immár a fagyasztóban várja, hogy karácsonykor az ünnepi asztalra kerüljön. Nem szeretjük a csuka bőrét, ezért megnyúzom a halat, és szalonnával, fokhagymával megspékelve a tepsiben megsütöm. Fenséges étek szokott lenni – tette hozzá Fekete Béla.

[related-post post_id="3682330"]