Szenvedély, bűn és halál a pusztulás arénájában

Nyíregyháza - A szenvedély és pusztulás drámája jelképesen időtlen történetben került színpadra.

Carmen (hála Bizet-nek) azok számára is ismerős, akik nem hallottak semmit a szerzőről, Prosper Mérimée-ről. A Móricz Zsigmond Színház új bemutatója, amelynek alapját a francia író 1845-ben született műve képezi, a regénynek csak a legfőbb mozzanatait hagyja meg. A név: Carmen nem egyszerűen adaptáció, hanem Mérimée nyomán készült új dráma.

A tragikum uralja

A darabot a nyíregyházi teátrum művészeti tanácsadója, Sediánszky Nóra jegyzi, aki alaposan átdolgozta a nyersanyagot. Nemcsak elvetette a könyv egyes szám első személyű narrációját, amely szerint a szerzőnek a cigány lány históriáját gyilkosa, Don José meséli el, hanem az eredetiben nem szereplő női alakokat is felléptetett. A textus terjengős részeit kihagyta, az anyagot tömörítette; megjelenítette az írót magát is, és a történetet a ballada irányába tolta el. Atmoszféráját az első pillanattól kezdve a tragikum uralja. A név: Carmen cím azt sejteti, hogy a mű elsősorban nyelvben létezik, azonban az előadás olyan komplex színházi élményt nyújt, amelyben nagy szerepet kap a zene és a tánc. (E komplexitáshoz hozzátartozik a látvány is: a Vereckei Rita által tervezett díszletek színükkel és anyagukkal a bikaviadalok arénáinak palánkjait idézik, miközben a fekete-vörös-fehér női ruhák következetesen sugallják a halál-szenvedély-tisztaság hármas egységét.)

Felkavaró dráma

Sediánszky Nóra a drámának nemcsak megszövegezője, hanem színpadra állítója is. A MŰvész Stúdió intim terében jelentősen felerősíti a szerelem, a halál és a gyilkosság közegében bonyolódó történetet. A színszerűségre érzékenyen ügyelő rendezésében, ahol feszült dialógusokat minduntalan mozgalmas jelenetek, emlékezésfoszlányok, táncbetétek, verekedések szakítják meg, több ponton kap dramaturgiai szerepet a zene: flamenco, szefárd és ladino dalok hangzanak el Olajos Tamás és Bíró Péter kíséretével. A bevezető „modern” keretjátéka megidézi a Carmennel megismerkedő írót s a valós-jelképes női figurákat: e rendezői gesztussal a látottakat időtlenné emeli.

A dalokban ott lüktet a fátum

A kihívó s végletekig szabad Carment, aki tudja, hogy meg fog halni, Kosik Anita sokszínű játéka teszi emlékezetessé. Erőteljes dalaiban benne lüktet a fátum, amelyet a kezdetben tiszta lelkű Don José (Nagyidai Gergő) nem érzékel. Nagyidai markánsan alakítja a vágy, a lelkiismeret-furdalás, a féltékenység végletei között vergődő, s végül szerelme gyilkosává váló tizedest. Szegezdi Róbert jeleníti meg a végzetes történet többi férfi figuráját. Munkácsi Anita Don José korábbi kedvesének szimbolikus alakjaként, Horváth Réka és Széles Zita Carmen társnőiként mélyítik és jelképesítik a szenvedély, bűn és pusztulás felkavaró drámáját.

- Karádi Zsolt -