Két emberöltő, egy munkahely - 45 év a vízügynél

Nyíregyháza, Nagykálló - Negyvenöt év nagyon sok idő egy ember életében, különösen ha egyetlen munkahelyen tölti el. Varga István épp ennyit dolgozott a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) kötelékében – tizennyolc éves korától egészen a nyugdíjazásáig, de szakmai gyakorlatain és diákmunkásként is itt szorgoskodott.

Ópályinál dobták a „mély vízbe”

– A pályaválasztásomat elsősorban építkezésen szerzett tapasztalatok és szülővárosom, Nagykálló vízügyi felügyelőjének ajánlása befolyásolták – emlékezett vissza az immár nyugdíjas szakember, aki 1972-ben középfokú vízmesteri képesítéssel lépett ki az ÉVISZ kapuján, egy évvel később pedig ugyanott technikusi vizsgát tett.

A középiskola után a vízügynél kezdtem dolgozni, az első feladatom a Kállai-főfolyás és egy mellékág állapotfelmérése volt. A „mély- vízbe” 1974-ben dobtak be: Ópályiba rendeltek ki, amikor a harmadfokú árvízvédelmi készültség volt a Krasznán. Jó tanulóidőszak volt, szakmai kérdésekben később, irodistaként sem tudtak „falhoz állítani”."

– A munkaügyi osztályra ’75-ben kerültem, normás lettem: elsősorban a munkaidő-kihasználás vizsgálata volt a feladatom, de a kocsordi betonelemgyártó üzem normáit is én készítettem el munkatársammal – tért rá a következő feladatára, hozzátéve: a sorkatonai szolgálatából is profitált, ugyanis kiképző volt, ekkor tanulta meg, hogyan bánjon az emberekkel.

Bár a terveivel ellentétben nem lett meliorációs mérnök, a tanulással nem hagyott fel: először a középfokú munkaelemző, majd a felsőfokú munka- és üzemszervező tanfolyamot végezte el. A következő váltás 1984-ben következett, amikor a bércsoportvezetői állást kapta meg, ’93-ban pedig munkaügyi osztályvezető helyettessé lépett elő.

– Nagy feladat volt eligazodni a számviteli, munkaügyi ismeretek között, megismerkedni a társadalombiztosítási jogszabályokkal, zökkenő­mentesen levezényelni a bérbruttósítást. A tizenkét igazgatóság közül nálunk elsőként kezdődött meg a közmunkaprogram"

– idézett fel néhány kihívást a veterán vízügyes, aki az irodai feladatok mellett a gáton is helytállt, ha a szükség úgy hozta: ’95 karácsonyán Aranyosapátiban hat zsilip folyamatos ellenőrzése volt a feladata a harmadfokú készültség idején, míg a 2001-es tarpai töltésszakadáskor a társigazgatóságoktól érkezők elhelyezését, étkeztetését koor­dinálta.

Bíztak benne a munkatársak

– Aki a vízügyhöz került, szinte meg sem tudott szabadulni tőle. Sokat köszönhetek a vezetőimnek, jómagam mindenben segítettem az ­igazgatóságot, a munkatársak bizalommal fordultak hozzám – summázta röviden négy és fél évtizedes pályafutását.

KM-HP

A Kelettel indul a napja

Varga István nős – felesége a nagykállói kórházban ápolónő –, egy fiú és egy lány édesapja.

– Remélem, hogy a nyugdíjas éveimet unokák fogják kitölteni, emellett a kiskert és az olvasás a legkedvesebb időtöltéseim – árulta el, s végezetül hozzáfűzte: ­elsősorban interneten habzsolja a híreket, de a reggele mindig a Kelet-Magyarországgal indul.