Kéjnőintézetek Nyíregyháza szívében - Bordélyok és cselédszobák buja titkai

Nyíregyháza - Még jó, hogy a Jósa András Múzeum bordélyházában félhomály van: nem tűnik fel, ha a látogató elpirul. Márpedig a Csókolj meg, édes című kiállítás függönnyel eltakart szobájába lépve nem csak az ágyjelenet hozza zavarba a tárlatra érkezőt, de a falakat borító fényképek is, így teljesen érthető, hogy ezt a részt csak tizennyolc éven felülieknek ajánlják.

De a bordélyon kívül is van élet és látnivaló: a kiállítás a XIX. század második fele és a XX. század első része közötti időszakot veszi górcső alá, már ami a női sorsokat illeti.

Szerelemről szó sem volt

Kertész Tünde Fruzsina tárlatvezetését végighallgatva a legtöbb női látogatóban megfogalmazódhatott: milyen jó, hogy nem abban a korban éltünk! Furcsa évtizedek voltak, hiszen úgy tűnik, sem a gazdag, sem a szegény hölgyek élete nem volt fenékig tejfel. A lányok először az apjuk, később a férjük fennhatósága alatt álltak, romantikával csak akkor találkoztak, ha lányregényeket vettek a kezükbe. A házasságok gazdasági megfontolások alapján köttettek, szerelemről a legtöbb esetben szó sem lehetett. A polgári és arisztokrata családokban a lányokat sok mindenre megtanították és felkészítették, kivéve azt, mi történik majd velük a nászéjszakán. Szűzen kellett férjhez menniük, a férfiakkal szemben azonban nem volt ilyen elvárás, sőt! A legtöbb ifjút az apja kísérte el a bordélyházba, így nem egyszer megtörtént, hogy nemi betegséggel felvértezve érkeztek meg a nászéjszakájukra. A férjek a házasságban sem várták el maguktól a hűséget, így feleségeik többnyire boldogtalanok és csalódottak voltak, frusztráltságukat pedig nem egyszer a cselédeken vezették le. Ők sem voltak könnyű helyzetben, hiszen egyrészt ki voltak szolgáltatva a ház urának, aki nem csak azt várta el tőlük, hogy tartsanak rendet és finomakat főzzenek, de az úrnők is csak azt figyelték, mikor hibáznak. Sok cselédet ejtett teherbe a gazda, ezeket a gyerekeket elvetették, vagy ami még rosszabb: meggyilkolták születésük után. Erre Nyíregyházán is volt példa: 1926-ban az egykori pénzügyőri palotában egy csecsemő összeroncsolt holttestére bukkantak, és később kiderült: az anya az egyik lakásban szolgált cselédlányként.

Túllépték a limitet

Azoknak a nőknek sem volt jobb az életük, akik prostitúcióból éltek. Az üzletág virágzott a századfordulón, Budapesten közel ugyanannyi bordélyház működött, mint Londonban. Az ott dolgozó lányok pénzének nagy részét elvette a madám, vagy a tulajdonos, még új ruhákat sem nagyon vehettek. Náluk kedvezőbb helyzetben voltak a magánkéjnők, akiknek saját lakásuk volt, ahol a légyottjaikat bonyolíthatták, de voltak olyan hölgyek is, akik nem ebből éltek, a szolgáltatásaik csupán jövedelemkiegészítésként szolgáltak. 1915-től tábori bordélyházak is működtek, ahol a lányok egy része csak a tiszteket, másik részük csak a legénységet részesítette örömökben. Utóbbiaknak naponta legfeljebb 12-szeri, maximum 15 perces együttlétet engedélyeztek, ám a feljegyzések szerint a hölgyek (és az urak) gyakran túllépték…

KM-SZA

Kéjnőintézetek Nyíregyháza szívében

Nyíregyházán is működtek bordélyházak. 1873-ban az Egyház utcán lakó Gerhardt Sámuel panaszt emelt a közelükben lévő bordély ellen, amit Blau Mór és felesége, Kolber Regina működtettek. Kérvénye a városi tanácsnál meghallgatásra talált: „…közel a G. Cath. iskolához eső s a közerkölcsiséget teljes mértékben botránkoztató bordélyháznak eltávolítása … ezennel elhatároztatik”. Később az Orosz (ma Kossuth) és a Jeruzsálem (ma Keskeny) utcában is működött nyilvános ház – ez utóbbi helyen Horváth János és neje, Cseh Margit működtetett bordélyt, mely évtizedeken át zavartalanul üzemelt. A nem megfelelő higiénia miatt a városban állomásozó katonák közül többen is bujakórt kaptak, ezért 1893 után kötelező lett az ott dolgozó nők rendszeres orvosi vizsgálata. A nyíregyháziakat az egészségügyi problémákon túl inkább a bordélyok elhelyezkedése zavarta, a két legjelentősebb kéjnőintézet ugyanis a város szívében működött.