Egy álmodozó boltos legény lépései az elismerésig

Erdőmérnöknek készült, boltvezető lett, egy ideje kulturális magazint szerkeszt. A Kelet arcképcsarnoka: Kulimár János, a nyugalmazott, nyughatatlan vállalkozó.

Gondolom, valahányszor közelébe kerül a megyeszékhely belvárosában a gróf Károlyi Ferenc földbirtokost ábrázoló a szobornak, amin 1753-ban átnyújtja a befogadó nyilatkozatot Petrikovics János csizmadia mesternek, a Békés megyéből akkor Nyíregyházra települők szervezőjének, Kulimár Jánosnak az juthat eszébe, hogy az ő családfája bizony odáig vezet. Elődei is a törökdúlás után elnéptelenedett Nyírségbe jöttek Szarvasról, mert a földbirtokos itt belső autonómiát és adómentességet garantált nekik, új otthont talált tirpákoknak.

– Ezért vallom én magamat tősgyökeres nyíregyházinak, ahol háborús gyerekként megszülettem 1942. február elején, amikor Örökösföldön laktunk. A szüleink alkalmi munkából neveltek hármónkat, mivelhogy két lánytestvérem is volt. Apám a vendéglátóknál volt amolyan mindenes, sokszor bementem hozzá iskola után hol a Koronába, hol a Vesszősbe megnézni, mit csinál – meséli János, aztán elárulja: a 3-as számú általánosba járt, kitűnően tanult, s olyan osztálytársai voltak, mint a későbbi neves építész, Kulcsár Attila meg a költői szárnyakat bontogató Mester Attila.

Arról álmodozott, hogy érettségi után erdőmérnöknek tanul majd, végül azonban kereskedőtanuló lett. Meg focista: ő volt a megyei ifjúsági válogatott kapusa, együtt játszott bajnoki meccseket az akkoriban legnevesebb, később NB I.-es focistákkal. Játékvezetőként is sokra vitte, mindezt kedvtelésből, s rendszeresen tudósított a megyei lap sportrovatában.

A Nyírség szerelmese

Boltvezető lett az Árpád utai élelmiszerüzletben, levelezőn elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ellenőrzési szakát. Megnősült, két fiuk született. Felesége sajnos fiatalon elhunyt, így az unokáit már nem láthatta.

Kulimár János volt az egyik alapítója a Gólya bolthálózatnak, amely a kereskedők képzését is felvállalta.

– Sokan tudják rólam azt is, hogy egész életemben érdekelt az irodalom, nagyon szeretem a könyveket. A dolgos hétköznapok mellett – nem kevés anyagi áldozatvállalással – számos kiadványt szerkesztettem és készítek a mai napig is – árulja el, majd mutatja is ezek közül a Véremben oldódnak címűt (1994), a Soltész Albert festőművésznek emléket állító A Nyírség szerelmese összeállítást.

Megtudom: alapító szerkesztője volt a Gólya-hírnek, a Periféria kiadványnak, s ő gondozza, szerkeszti a mostanában kéthavonta megjelenő Nyírségi Gondolat kulturális magazin számait is. Nem panaszkodik akkor sem, amikor rákérdezek, miként értékelték teljesítményét az évtizedek alatt. Halkan válaszolja: hétszer volt kiváló dolgozó, kapott kitüntetést a Belkereskedelmi Minisztériumtól, a megyei közgyűléstől, de átnyújtották neki Budapesten a Lant és Toll Díjat is.

- Angyal Sándor -