Szenvedélyesen elkötelezett lelkész

Nyíregyháza - Tanszékvezető docensként a jövő lelkészeinek adja át gyülekezetépítő szenvedélyét, maximalizmusát, igényességét.

– Az emberek lelkének a megszólítása és az Isten irántunk megnyilvánuló szeretetének megismertetése a szenvedélyem. Ha illik a lelkészi munkához, hogy szenvedélyes lelkipásztor valaki, akkor én az vagyok – vallja dr. Gaál Sándor, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nyírségi Egyházmegyéjének esperese. Gyermekkorát Rohodon töltötte, extra élmény és nagy útravaló volt számára, hogy családjában három nemzedék toleránsan, szeretettel élte a mindennapokat. Gazdálkodó család gyermekeként a nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskolába járt, növényvédelmi szakon végzett.

A gyülekezet hívó szava

– Jó eredménnyel fejeztem be a középiskolát, megtanultam a szakmát, ám éreztem az elején: a lelkészi hivatás az én utam. Egy kamasz azonban nehezen fogalmazza meg és mondja ezt ki, de senki sem csodálkozott, hogy a teológiára jelentkeztem 1985-ben – idézi fel az múltat a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Teológiai Intézet Missziói és Felekezettudományi Tanszékének egyetemi docense, aki soha nem bizonytalanodott el életcélját illetően.

Ötödév után egy évig maradt senior, azaz ifjúsági vezető az egyetemen, a felesége – akivel évfolyamtársak voltak és már a harmadik évben elköteleződtek egymás mellett – pedig elnyert egy egyéves amerikai ösztöndíjat. Hazatérve összeházasodtak és ösztöndíjasként egy évet töltöttek Hollandiában.

– A teológiának a hozzám legközelebb álló ágát, a gyülekezetépítést tanultam. Itthon Ramocsaháza és Nyíribrony lett a szolgálati helyünk, boldogan kezdtünk hozzá a munkához, és minden percét élveztük. Hamar elfogadtak minket, és rengeteg lehetőséget kaptunk. Nagyszerű évek voltak, itt választottak meg esperessé. Több mint három éve érkeztünk Nyíregyházára, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség hívott meg lelkipásztorának – mondja arról, miért hagyták ott a szeretett falut. – Volt bennem visszafogottság, megfontoltság, végül meg kellett értenem, a gyülekezet hívó szavára is hallgatva, hogy ide kell jönnöm. A nyíregyházi egy hatalmas, az ország egyik legnagyobb egyházközsége, óriási intézményrendszerrel – bölcsőde, iskola, szociális intézmények –, fel tudtam mérni, hogy ez mivel jár – érzékelteti a feladat nagyságát Gaál Sándor, aki fontosnak tartja, hogy az elődje munkájának minden értékét megőrizze, szentül vigyázzon rá, hozzátegye a magáét.

– Ha leromboljuk az örökségünket, sokkal mélyebbről kell kezdenünk. Olyan nincs, hogy ne legyen valamiben jó, azt ki kell emelni, és hozzácsatolni a többit, ennek van értelme! – hangsúlyozza az esperes. Egykori professzora, Bütösi János hívta vissza az egyetemre tanítani, a doktori fokozat megszerzése után ma tanszékvezető docensként a jövő lelkészeinek adja át gyülekezetépítő szenvedélyét, maximalizmusát és igényességét.

– Belső, szent és visszafoghatatlan elköteleződés van bennem. Nem szabad az egyházban játszani a számokkal, hanem teljes odaadással meg kell becsülni azt a helyzetet, amiben vagyunk – magyarázza az esperes, aki augusztus 20-a alkalmából vette át a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést.

A reggeli áhítat

– Ez nem egyszerűen az eddigi életem elismerése, inkább a jövőmet befolyásolja. Ha többet nem is, de jobban még lehet dolgozni, ehhez méltóan és elszántan kell élni – említi a kitüntetéssel kapcsolatban az idén 50 éves lelkész, s azt mondja: a díj tovább tisztítja azt az elköteleződését, hogy Isten elvárásaihoz méltóan éljen, a megbízatásban alázatosan, de energikusan tegye a dolgát. – Elégedett és hálás vagyok. Hűséges, szerető feleségem és öt nagyszerű gyermekünk van – teszi hozzá dr. Gaál Sándor, akinek az egyházmegye vezetőjeként is élete csúcspontjait jelentik a fél 8-kor kezdődő reggeli áhítatok, mert a gyülekezeti lelkészséget tartotta és tartja ma is a legmagasabb szintű egyházi tevékenységnek.

- Bednárik Mónika -