"Senki sem hitt abban, hogy léteznek" - A nyíregyházi származású tudós mesélt Nobel díjat érhető felfedezésükről

Nyíregyháza - A kutatók az évszázad felfedezéséről meséltek a diákoknak.

Illusztrisabb vendéggel aligha nyithatott volna a Zrínyis Akadémia: a fennállása századik évfordulóját ünneplő intézmény ebben a tanévben neves tudósok (egykori zrínyisek) részvételével szervez előadássorozatot, a keddi nyitóeseményen pedig a Columbia Egyetem asztrofizikus professzora, Márka Szabolcs és kutatótársa, „civilben” a felesége, Zsuzsa meséltek a gravitációs hullámok felfedezéséről. Mindketten a kutatócsoport tagjai voltak, a tudományos élet kiemelkedő személyiségei pedig világszerte úgy tartják, a felfedezés Nobel-díjat érhet.

A világhír tavaly elérte őket, ennek ellenére két közvetlen, nyitott, a diákok nyelvén kiválóan értő tudós mesélt közérthetően olyan, a laikusok számára nem csak a térben távoli jelenségekről, mint amilyenek a fekete lyukak vagy a neutroncsillagok.

A felfedezés nem a végpont

Márka Szabolcs már az első mondatával belopta magát a hallgatók szívébe: azt mondta, a világ legnagyobb egyetemein és kutatóközpontjaiban tartott már előadást, mégis arra a legbüszkébb, ha Nyíregyházán mesélhet a csillagászatról, és bár hajózhatott már óceánokon és egzotikus tájak tavain, számára a Tisza a föld legkedvesebb folyója.

– Amikor 1999-ben feladtam a munkámat azért, hogy elkezdjem kutatni a gravitációs hullámokat, a legtöbben lemondóan csóválták a fejüket, mert senki sem hitt abban, hogy léteznek. Én viszont biztos voltam az igazamban, de nekem is volt egy tévedésem: azt hittem, öt év erre elegendő lesz – közel húsz lett belőle. A munkát százan kezdtük, a végén közel ezren lettünk (sőt, amikor már könnyebb lett a feladat, sokan csatlakoztak…), a világ számos országának kutatói vettek részt a projektben. A felfedezés azonban nem a végpont, hiszen ezen tudás birtokában még legalább százévnyi munka kell ahhoz, hogy amit mi most elkezdtünk, az utánunk jövő generációk – köztük például ti, akik most itt ültök – befejezzék.

Az idő és a tér hangjai

– A folyamat nem csak a végeredmény miatt gyönyörű, hanem azért is, mert az összes szükséges technológiát nekünk kellett feltalálnunk és elkészítenünk. Nagyon sok volt a kérdés: írtam korábban egy hatoldalas tanulmányt, amely csak kérdéseket tartalmazott, ilyeneket például: hogy születnek, élnek és halnak meg a fekete lyukak, mi történik akkor, ha egy fekete lyuk megeszik egy neutroncsillagot?

– Tudtuk, hogy válaszokat csak a megfelelő eszközökkel kaphatunk, így többek között meg kellett építenünk a gravitációshullám-detektort, ami akkora, mint Manhattan, és amiben Zsuzsának óriási a szerepe. Minél több ilyen detektor működik a világban, az univerzum annál nagyobb részét láthatjuk és hallhatjuk, a jövő szempontjából ezért biztató, hogy az USA-ban lévők mellett Hannover és Pisa közelében is vannak ilyen szerkezetek, de hamarosan Japánban és Indiában is elkészülnek a detektorok. Ha nagyon leegyszerűsítjük a szerepüket, azt mondom, olyanok, mint egy mikrofon, amely felerősíti az idő és a tér hangjait.

– A fejlesztéseink mindig arra irányultak, hogy minél érzékenyebbé tegyük ezeket, hiszen akkor kerülünk közelebb a gravitációs hullámokhoz, ha a lehető legjobban megismerjük a zajt – mondta Zsuzsa és hozzátette: számukra ezek az univerzum legszebb zenei élményei.

KM-SZA