Nagyecsed táncai a szellemi kulturális örökségben

Nagyecsed - A település elzártságának köszönhetően változatlan formában maradt meg e jellegzetes tánckészlet.

Busójárás Mohácson, a mezőtúri fazekasság, tikverőzés Mohán, Sárköz népművészete, a szilvalekvárfőzés szatmári-beregi hagyománya, Krisztus-katonák Hajdúdorogon… – és tovább is sorolhatnám azt a 29 örökségelemet, amelyek az elmúlt 10 év alatt, hazánk 19 megyéjének különböző szegletéből kerültek az UNESCO által létrejött magyarországi szellemi kulturális örökségek körébe. A reprezentatív nemzeti jegyzék minden évben gazdagodik érdekesebbnél érdekesebb szokásokat, ábrázolási-, kifejezési formákat, egyedi tudást vagy készséget éltető közösségekkel.

Ez év szeptemberében a kulturális örökség napján hivatalosan is kihirdették, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét tekintve „a táncé a főszerep”, méghozzá a nagyecsedi magyar verbunké, lassú és friss csárdásé, cigány szólóé, páros szólóé, botolóé és cigányos csárdásé, amelyeket napjainkban is együtt táncolnak fiatalok és idősek, magyarok és cigányok. A település elzártságának köszönhetően változatlan formában maradt meg e jellegzetes tánckészlet, a gazdag, egyedi motívum­anyag, a dalkészlet s a táncokhoz kapcsolódó szokások, így a „Nagyecsedi magyar és cigány tánchagyományok” az elkövetkezendő években tovább öregbítik az örökségelemek sorát. Egy elhatározás, egy terv tehát újra megvalósult, azonban az út, amely eddig vezetett, hosszú volt és gyakran rögös is. Mindazonáltal tudjuk, hogy nagy dolgok erőfeszítések nélkül nem születnek. Látni kell, látni érdemes, hogy nem kis feladatra vállalkoznak azok a közösségek, akik úgy döntenek, hogy szeretnének részesei lenni ennek a szervezetnek.

A tennivalók komoly munkára, összefogásra, kitartásra, türelemre, egymással való kommunikálásra, elfogadásra, kompromisszumok sorára sarkallja a résztvevőket.

A jelölési adatlap nyolc főbb pontja és azok sok-sok alpontja az eddig oly természetesnek tűnt hagyományt velejéig részletezi: kik, mit, hol, mikortól, most hogyan tesznek. Előkerül tehát a megmásíthatatlan, büszke múlt és a reményteljes jövő terve, mert ahhoz, hogy ezt az adatlapot elfogadják, mindennek pontosnak, hitelesnek és részletesnek kell lennie. De itt még nincs vége, mert kell 1 térkép, 36 fénykép és 1 film is, amely dokumentumok mind alátámasztják és egyben reprezentálják a közösség hagyományának valós múltját, jelenét és egyben jövőjét is.

Büszkék lehetünk Nagyecsedre, hagyományaira és azokra, akik e munka mozgatórugói voltak. Jó volt látni, ahogyan a nagyecsedi tánc életérzésként elevenedett meg a kulturális örökség napja megnyitóünnepségén.

- Rózsáné Bóna Bernadett, a Szellemi Kulturális Örökség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakmai referense -