„Még zöldel a nyárfa az ablak előtt”

Koltó - Pontosan 170 évvel ezelőtt született meg a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse.

Ezekben a napokban talán bizonyára másnak is eszébe jut egy költemény, amelynek a tartalma talán kicsit szegényes, mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s egy huszonnégy éves költőt megérint az elmúlás, a szerelem állhatatlansága. Mégis, a vers irodalmunk egyik legszebb költeménye.

Nos, igen. Petőfi Sándor Szeptember végén című verséről van szó, amely már-már úgy tartozik hozzánk, mint egy személyes emlék. A vers­nek évfordulója van: pontosan százhetven évvel ezelőtt született, nem is olyan messze tőlünk, Koltón.

Huszonnyolc alkotás

Korábban mi is felkerestük Koltót, emlékezetes élmény maradt. Romantikus környezet fogadja a látogatót: kerti virágok, hegyi lankák vadvirágai. Elbűvölő táj, regényes hegyláncolatokkal, lejtők magaslatokkal. Az út végén talán a legszebb fekvésű, legbájosabb kastélyban töltötte mézesheteit Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 170 évvel ezelőtt, 1847. szeptember 9-étől október 20-áig. Koltó számunkra akár a szerelem jelképe is lehet: fogalommá tette Petőfi beteljesült boldogsága. Felemelő érzés a legszebb magyar verset elmondani ott, ahol született. A magyar irodalom akkor huszonnyolc verssel gazdagodott, olyanokkal, mint például a Beszél a fákkal a bús őszi szél, Mi a szerelem? Szendrey Júlia Koltón a naplójába 1847. október 3-án e mondatokat rótta: „Az előttem fekvő tájat nézem, mint hal ki rajta lassan-lassan fű és virág, fa és bokor; alig észrevehetőleg bágyadnak és sárgulnak el végre a levelek, mintegy fájlalva, hogy el kell nekik hagyni a fát, bokrot, virágot, melyen születtek, s melytől most örök búcsút vesznek…”

Köszönet Teleki Sándornak

Nos, a magyar irodalom minden köszönete megilleti a házigazda Teleki Sándort, aki maga is művészlélek volt, és tehetségesen írogatott. A kastélya mindig nyitva állt a művészek előtt, 1846 őszén például Liszt Ferenc a gróf meghívására hangversenykörútján ide is ellátogatott, és pár napot a birtokon töltött.

A művelt és különös gróf kastélyának pompájából ma már keveset látni, talán csak néhány bútor idézi a régi szép idők emlékét. Ám hogy milyen kastéllyal tisztelték meg néhány hétre a rövid életű, nem túl sok pompához szokott költőt, idézzük Jókait, aki 1876-ban szintén töltött néhány napot Koltón: „A legelső belépésnél a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak. A sokféle műkincseket kiegészítik az ókori majolikák, porcelánok… Világhírű ritkaságok… S a bútorzat…”

A késői látogató megilletődve áll 170 év után is a kastély északkeleti sarkában lévő Petőfi-szobában, meghatottan sétálgat a kertben, ahonnan szép a kilátás, kisétál a tornácra, leül a lócára, amelyen a szerelmes pár bizonyára sokat üldögélt, tervezgetett. Látni innen majdnem mindent, amiről a költő a Szeptember végén című versében írt. Megcsodálhatjuk a távoli bérci tetőket, a közelgő „téli világot”. S lám, szeptember végén a költőt szomorú kérdések is foglalkoztatják, mi lesz vele, ha a „tél dere megüté” dacos fejét, s meghal, vajon akkor is hű lesz-e nevéhez Júlia.

Szívesen látott vendég

Petőfi Sándor megyénket is gyakorta felkereste. Többször is átkelt a Tiszán, amely szintén szép versre ihlette egy nyári napnak alkonyulatánál.

A költő szatmári tartózkodása idején, 1846-ban többször is felkereste a csekei temetőt, így tisztelegve a nagy költőelőd emléke előtt. Erről az 1847. július 17-ei úti levelében számol be: „Tavaly ősszel egypár hétig laktam itt, s meg-meglátogattam a szent sírt, melly­ben a legnemesebb szívek egyike hamvad”. Egyébként a református lelkész szívesen látott vendége volt, s négy verset is írt Csekén.

A közeli Nagyarban, Luby Zsigmond falujában többször is vendégeskedett. Ha arra járunk, érdemes utunkat megszakítani Tunyogmatolcson is, amelyet a hagyomány Petőfi Falu végén kurta kocsma című versének helyszínével azonosít. (Igaz, a verset több megyei település is magáénak vallja).

A költő Luby Zsigmonddal járt itt, akinek Fülpösdarócon is volt birtoka, ahol akkoriban építették az új kastélyt. Ezt akarta megmutatni a vendégnek. És ha még a néhány éve újjávarázsolt nagyari Luby-kastélyt is láthatta volna! Bizonyára ezt is szép versben örökítette volna meg.

- Bodnár István -