Két emlékezetes rajbefogás - "Egy szál libatollal betereltem a rajt a gyékénykasba"

Vásárosnamény - „Kiszöktek a méhek a kaptárból és megtámadták az embereket” – írta nemrégiben az egyik bulvár­újság. Ez nyilván nem így működik, a méhek rajzására gondolt a szerző - írja olvasónk.

A rajzás – ami a méhek természetes szaporodása – akkor következik be, ha egyes méhcsaládok túlfejlődnek, ilyenkor új anyát nevelnek, s a régi anyával a család 30–40 százaléka kirajzik a kaptárból. Leszállhat a méhraj a kaptár előtti fára, de elrepülhet több kilométerre is. Nincs szabály, landolhat kéményben, de akár egy parkoló gépkocsi kerekén is. Így tehát minden rajbefogás más-más történet, a sok száz közül, amiknek szemtanúja voltam, kettőt szeretnék ismertetni.

Pergetésből érkeztünk haza, amikor szólt a szomszéd, hogy egy raj szállt le a kertjébe, egy magas szilvafára. Láttam, hogy a megoldáshoz csak egy metszőollóra van szükség. Elvágtam a fa csúcsán a rajt tartó ágat, majd kezemben az ággal kezdtem lemászni. Csakhogy volt olyan rész, ahol mindkét kezemre szükség volt… Itt jobb híján a fogaim közé vettem az ág végét, az arcom előtt zsongott a sok ezer méh, s óvatosan lemásztam a fáról.

Kerestem egy hosszú létrát

Egy másik alkalommal azzal vártak, hogy egy ház nyeregtetejének a csúcsába szállt le a raj. Kerestem egy hosszú létrát, és egy szál libatollal betereltem a rajt a gyékénykasba. Hónom alatt a kassal, amiben halkan zsongott a lenyugodott méhcsalád, lassan hazaballagtam.

- Toldy Kálmán, Vásárosnamény -