Csak a makett, csak a gyufa

Nyíregyháza - Az idei szabadtéri nyár utolsó előadása a Balfácánt vacsorára! című előadás volt Nyíregyházán, a székesfehérvári Vörösmarty Színház bohózata Gáspár Sándorral a főszerepben amolyan „habkönnyű” szórakozást ígért.

Objektív idióta

Francis Veber francia filmrendező és forgatókönyvíró komédiájának (amelyből a Dilisek vacsorája című, 1999-ben bemutatott nagy sikerű mozidarab készült) módszeresen csordogáló első részében lassacskán körvonalazódott a cselekmény.

Eszerint Pierre Brochant (Nagy Péter) jómódú párizsi könyvkiadó arra ébred, hogy „kiment” a dereka, így nem tud részt venni a barátaival péntekenként tartandó sajátos „balfácános” vacsorán. Ehelyett hozzá érkezik meg François Pignon (Gáspár Sándor) adóhivatali alkalmazott, aki gyufaszálak ezreiből építi meg a világ jellegzetes épületeinek makettjeit. Közben Christine (Tóth Ildikó), Pierre felesége elhagyja férjét: ekkor indul meg a konfliktus. Ennek végletekig történő bonyolításában vállal oroszlánrészt az „Isabelle és én, mi ketten, / nem veszünk össze egy maketten”-szerű versikéket is fabrikáló – Pierre által „objektív idiótának” nevezett – François. Később előkerül a Christine után nyomozó, becsípődött derekú férj nimfomániás szeretője, Marlene (Törőcsik Franciska) is.

Félreértés és humor

A Karikás Péter fordította, poénokban (és obszcén kifejezésekben is) bővelkedő mű Tasnádi Csaba rendezésében került a közönség elé. Tasnádi biztos kézzel vezette színészeit, igyekezvén kihozni a forgatókönyvből (dramaturg: Szokolai Brigitta) mindazt, ami benne van. (S leginkább azt, ami nincs benne…) Merthogy az alapmű, amelyben akadnak drámai elemek is, többnyire megmarad a komédiázás felszínességénél. (Dramaturgiailag például túl nagy szerepet kap benne a kihangosított telefon…). Így aztán a Gáspár Sándor által színesen megformált, a „Csak a makett, csak a gyufa!” (élet)elvét mániákusan hirdető Pignon emberiességét végül elfedik ostobaságai. A „nyitott végű” humoros történetben így nem tud eléggé érvényesülni a humánum. Maradnak a „vicces” szituációk, az erotikus hang- és szövegeffektusok. A játékból kivette részét Kelemen István, Keller János és Kozáry Ferenc, akik számára Francis Veber viszonylag kevés jellegzetes dialógust írt. Csík György harmonikus (és a textusra ügyesen utaló), ökonomikusan bejátszható díszlete jól segítette a szereplőket. A Balfácánt vacsorára! mértékkel adagolt, félreértésekkel tarkított mókázás; az ilyesmit igénylő és élvező publikum jól szórakozott az év legelviselhetetlenebbül meleg napjának éjszakáján, a szabadtéri zsúfolásig megtelt nézőterén.

- Karádi Zsolt -