A pozsonyi csatával ért véget véglegesen a honfoglalás

Nyíregyháza - A győztes magyar sereg egészen a Lech folyóig üldözte a menekülőket.

Nagy jelentőségű – sajnos mind a mai napig kellőképpen nem értékelt, történelmi emlékezetünkben igazán gyökeret nem vert – győztes csata zajlott 1110 évvel ezelőtt a mai Pozsony környékén. Honfoglaló őseink ugyanis arra az időre Kárpát-medencében már erős hatalmat építettek ki, megszerezték Pannóniát és legyőzték a frankokat Morvaország területén. A bajorok, hogy megtörjék a magyarok erejét, hadjáratra készültek ellenünk. A nagyarányú támadást a keleti frank király, a 907-ben még mindössze 14 éves IV. (Gyermek) Lajos rendelte el. Seregei élére Luitpold őrgrófot és Theotmár salzburgi érseket állította, míg a dunai hajóhadat, mely az ellátást, az utánpótlást biztosította, rokona, Sieghard herceg vezette.

Túlerőben volt az ellenség

A felvonuló seregek pontos létszámát nem ismerjük, de a korabeli adatok összevetésével a korszakot kutatók inkább arra hajlanak, hogy a támadó német had 20–25 ezer fős lehetett, míg a szemben álló magyarok létszáma 10–15 ezer harcos körül mozgott.

A hadjáratra mozgósított bajor sereg májusban Ennsburg térségében gyülekezett, majd június közepén indult meg a Duna északi és déli partján. Az északi parton haladókat, az erősebb hadoszlopot, Liutpold vezette, a déli parton támadók élén Theotmár érsek állt. Közöttük haladt a folyón a felvonuló sereget támogató dunai flotta. Az első összecsapások már június végén megtörténtek, amikor a határvédelmet ellátó magyar csapatok folyamatosan támadni kezdték mindkét sereget, és megpróbálták lassítani előnyomulásukat.

Az első döntő ütközetet július 4-én vívták meg a déli parton, a Pozsonnyal (Pozsony neve akkor Braslavespruch, vagy Brezalauspurc volt) szemközti területen, ahol kiválóan érvényesült a korabeli magyar harcmodor: a támadás, majd a színlelt megfutamodás, az ellenség egyes csapatainak tőrbe csalása. E harc során Theotmár érsek is elesett. Közben a magyarok gyújtónyilakkal felgyújtották az ellenség hajóit, melyek közül csak néhány tudott megmenekülni és eljutni Ennsburgba. Így megakadályozták az északi sereg átkelését a folyón.

Éjjel átúsztak a Dunán

A magyar sereg azonban nem ült a babérokon, még aznap éjjel átúsztattak a Dunán és 5-én hajnalban megtámadták az északi sereget is. A meglepetés tökéletes volt, a németek közül sokan elestek a harcban, s csak kevesek tudtak elmenekülni. Őket üldözve a magyar lovasok is Ennsburg felé igyekeztek, ahol még 5-én lerohanták Gyermek Lajos seregét. Itt esett el Sieghard herceg és a király is csak nagy üggyel-bajjal tudott elmenekülni. A győztes magyar sereg egészen a Lech folyóig üldözte a menekülőket. Magyar veszteségek is voltak, egyes források szerint itt halt meg maga Árpád vezér is, bár ez nem bizonyított tény.

A pozsonyi csata óriási jelentőségű, hiszen ezzel a győzelemmel fejeződött be véglegesen a magyar honfoglalás, a magyarság bebizonyította, hogy elég erővel rendelkezik a Kárpát-medence megtartásához, s új népként vetette meg lábát e földön. E nagy győzelem után nem is érte hasonló erejű támadás az országot egészen 1030-ig.

- dr. Bene János -